Pesti Napló, 1936. április (87. évfolyam, 76–99. szám)

1936-04-01 / 76. szám

4 Szerda PESTI NAPLÓ KÖD Egy emlék és egy jelkép Írta: KARINTHY FRIGYES Az ember sohasem tudja, miért tesz el min­denféle szemetet, lim-lomot az emlékezés nagy tarisznyájába. Bennem is csak most világosodott ki, mit jelent jegyzőkönyvemben ez a köd szó — holott az emlékre magára nagyon jól emlékszem. Jelentéktelen emlék, mindennaposnak is mond­ható mostanában. Dovertől Köln felé megy a repülőgépem, reggeli napsütésben. Egyszerre gyanús jelek, a pilóta váratlanul és hirtelen emelkedik, majd aztán megtudjuk, miért? A sza­bályos, gyapjas hegyek körvonala bórihorgasan szétzilálódik, a magasba csap, eltorzul. A gép ugrál, nagyokat zökken. Minden oly valószínűt­lenné és álomszerűvé válik, pedig még egyelőre semmit se látni, aztán finom csipkefátylak hú­zódnak el alattunk, s valami beteg, megtört fényt kap a tájék. Hátrafordulva elszörnyedt kiáltás csap ki a gyakorlatlan repülő torkából. Végig, a láthatár peremén, élesen és dudorosan elhatárolva a szikrázó égtől egyetlen koromsötét vonal — ez a vonal ijesztő gyorsasággal, mint valami föl­döntúli vadállat torka, terjed és szétárad. Való­ban vadállat torka az, a széle tejfehér és arany­bíbor. Rohan feléd, veszekedett sebességgel, mi­ként az üstökösök, világokat lép át egy pillanat alatt. A fény elsápad, meghalványul, odakint is és az arcodon és belül a szívedben. A gép most már állandóan, szünet nélkül reszket és rázódik, mintha valami vásott szellemgyerek rángatná a sárkány madzagját a dühöngő szél ellen. Egy pillanat: a sárkánytorok vihogva szétnyílik, fo­gait mutatja, nyelve kilóg és szőröstül-bőröstül bekapja a gépet, mintha csak erre pályázott volna. Eleinte csak szürke sötétséget látsz, aztán tejsűrű alaktalan Semmi nehezedik a máriaüve­ges ablakokra. Egy pillanatra még felrémlik néha, egy nyíláson át, a tenger. De aztán ez is eltűnik és átveszi birodalmát a nagy Semmi, a tejfehér Nicsevo és már nem tudod, órákig, vagy napokig, vagy évekig tart ez a lehetetlen állapot. Ez a köd. Úgy ahogy a repülő látja és átéli. Jelentkezik, mint a forgószél és az orkán s lesz belőle a legszívettépőbb és legbizonytalanabb unalom és halál. Miért emeltem ki az emlékek lomtárából ezt a képet, most már tudom, mert bár öntudat­lan volt, mégsem volt véletlen, hogy a notesz­ban odaírtam mellé: szellemi arisztokrácia, latin világosság, 19. század. Utóbbiról írtam is néhány sort egy filmmel kapcsolatban és a levelek, amiket kaptam rá, fel­bátorítanak, hogy tovább fűzzem a képet. Ha a 19. század közepén végignéz az ember Európa szellemi térképén, éles kontúrú viharokon túl, valami masszív tájkép fölött rohan el a szemlélő és gépe. Nagy zavarok voltak politikában, kultú­rában és művészetben, de a lényeg mégis néhány biztos vonal volt, amihez igazodhatott a lélek. Ez a néhány vonal latin világosság jegyében állt összhanggá. Mindennek megvolt a maga helye. Mint odabent az értelemben, azonkép a külvilág­ban is. A reklám és propaganda kizáróan az iparcikkekre vonatkozott és senkinek nem jutott volna eszébe, hogy a Pitagorasz-tételt például a falragaszokon hirdesse, vagy jelszavává tegyen zászlókkal dolgozó pártharcoknak. Ha egy tudós felfedezett valamit, nem kellett hozzá rádió, hogy nyilvánvalóvá váljék: repült a jó hír, ama régen felfedezett vidám éterszárnyakon, amit úgy hív­tunk akkoriban, hogy emberi képzelet. Igaz, hogy jobb volt az átlag. A 19. század közpén min­denki természetesnek tartotta, hogy a világ a szellemi arisztokráciához igazodik, céljai azono­sak a szellemi arisztokrácia céljaival. Örültek voltak, vagy szentek ama szellemi rajongók, akik a világ sorsát intézték: annyi bizonyos, hogy szentek és őrültek egyformán a szellemi ariszto­krácia hűséges katonáinak vallották magukat, ama szent célok katonái voltak ők, akik a Grál­köpenyben is s a diplomata-frakk zöld hajtókája alatt ott hordták a szentlélek egyenes kardját szívükben és értelmükben. Tessék körülnézni ezen a szellemi térképen. Csupa széles homlokú, bozontos szemöldökű, elmélyülő fej: divatban van a műveltség és tudás és gondolat, ez az egyetlen hagyomány, mely­ független az időtől, mióta megtanultuk lerögzíteni. A 19. század vezetői mind művelt férfiak, szellemi arisztokra­ták voltak, akár a liberalizmus lobogó fáklyája emelte őket a magasba, akár a napóleoni harc- i tereken ragyogott rájuk a dicsőség. A »vasöklű« Bismarck büszke volt műveltségére, a gondola­tokra, amiket kemény koponyája termelt. — Kossuth Lajos, amikor kénytelen volt a politi­kával szakítani, közvetlenül lett botanikus és csillagász és kiderült, hogy mind a kettőhöz jele­sül értett. De ilyenek voltak Széchenyi, Görgey, Lafayette, Cavour és a többiek mind,­­ még a szélhámosallűrökben pompázó páva Hs. Napó­leon is büszke volt újságíró származására. Senki sem szégyelte a betűt s hogy amit hirdet, vala­mikor betű volt, kemény és maradandó ólom s nem ködös, határozatlan frázis. A világ legma­gasabb politikai trónján egy Disraeli nevű zsidó ember ült, aki gőgösen hirdette magát ahhoz a fajhoz tartozni, amely a könyvet kitalálta. Glad­stone-al való versengése közben, ha egy kis pi­henőhöz jutott az uralkodásban, leült (akár rosz­szat, akár jót), de regényt írt s a királynőt, India császárnőjét enyelegve szólította a legmagasabb címmel, amit ismert, amikor a mi írók? néven aposztrofálta. • Mi történt hát az istenért? A világháború volt tán az oka annak az unalmas tejsűrű köd­nek, amibe hajónk beletévedt,­­ a földből gőzöl­gött elő, vagy az ázsiai tengerek felől, ezer kí­gyózó fejével s álomszerű körvonalaival, melyek még a kereszt világos formáit is legörbítik és megnyomorítják? Mi ez a köd, mi ez a szorongó érzés, mi ez az elsápadó szív és halánték a boldog derű és latin összhang után? Mi ez az Odin »vi­gasza« és Kalevala és Edda és Osszián »ködös­borongós énekével«? Köd ez hölgyeim és uraim, semmi más. De köd és felhő fölött —­ jól tudjuk — ott ragyog valahol a tiszta latin napfény kemény és szűkre­szabott kerek korongjával és a végtelenbe szege­ződő világos sugaraival. Majd kisüt egy napon, addig várjunk és szo­rongjunk. Üljünk a kandalló mellett, a volán mellett és hallgassuk az Irodalmi Előadót, a Nagy politikust, aki elégedetten veregeti meg a szellemi arisztokrata alázatosan görnyedő vál­lait, csak így tovább gyerekek, meg vagyok elé­gedve veletek, hiszen nem is más a ti hivatáso­tok, minthogy reklámot és propagandát csinálja­tok az éjszakán át kibukkant politikai eszmének, ennek a szörnyű ködfelhőnek, amely pillanatok alatt kapta be a repülőgépet. 1936 április­­1 1856 quAlleum in 1936 Brachfeld CS. ÉS KIR. UDV. SZÁLLÍTÓ Nádor ucca 8 Tavaszi divatkülönlegességek mérsékelt áron. RagIM, felöltők P120.~ Férfif­ehér nemű különleges kivitelben Megszállták az olasz csapatok az ausszai szultánságot Asszad, március 31. Az ausszai szultánság, amelyet az olasz csa­patok most megszálltak, Dankalia területének leggazdagabb része. Mezőgazdasága meglehető­sen fejlett, állattenyésztése pedig igen virágzó. A szultánságot túlnyomórészt mohamedánok lakják, akik a négus iránt ellenszenvvel visel­tetnek. Az Ausszaba bevonult olasz oszlopok egy hét­tel ezelőtt indultak el Asszadból. Útjukat perzselő hőségben tették meg­ és élelmezésükről csupán repülőgépek útján tudtak gondoskodni, de kitar­tásuk minden akadályon győzedelmeskedett. Azo­kat az etióp osztagokat, amelyek el­őnyomulá­su­knak útját akarták állani, fölényesen szórták széjjel. Starace, a fasiszta párt főtitkára, vezeti azo­kat a csapatokat, amelyek először hatolnak be Gondarba. A főtitkár csapata főleg könnyű tévés szakaszokból áll. Ujabb behívások Olaszországban Róma, március 31. Az 1911-es és 1912-es évfolyamba tartozó moto­ros és repülőaltiszteket és legénységet szolgálat­tételre hívták be. Ezenkívül behívták még az 1903., 1904., 1905. és 1906. évi születésű, a légügyi kor­mánybiztosság alá rendelt altiszteket. A megtorlő intézkedések megszüntetését Párizs nem kezdeményezheti Párizs. március 31. Olaszországnak a Locarnóért kezeskedő hatal­makkal való együttműködését Párizsban a mos­tani körülmények között rendkívül kívánatosnak tartják, de általános nézet szerint a keletafrikai háború befejezése előtt erre nem igen lehet számí­tani. Míg római táviratok szerint Olaszország Franciaország részéről várja a megtorlások fel­függesztésébre a kezdeményezést, addig illetékes francia helyen ma este nem titkolták, hogy Párizs most nemigen gondolhat ezen a téren egyéni kez­deményezésre és a megtorlások politikájának mó­dosításáról csak Angliával történt megállapodás alapján ám a Népszövetség keretei között lehetne szó. Franciaország egyelőre kénytelen várakozó álláspontra helyezkedni. Róma és Párizs között élénk külképviseleti kapcsolat áll fenn. A Temps londoni tudósítója szerint az angol kormány mindaddig nem lesz hajlandó módosí­tani tengerészeti téren foganatosított intézkedé­seit, amíg Etiópiában a hadműveletek tovább folynak. Ez a helyzet rendkívül sajnálatos, — írja a Temps — mert egyfelől gátolja a tengereken Anglia cselekvési szabadságát, másfelől megnehe­zíti Olaszország tényleges együttműködését a lo­carnói hatalmakkal. Az Est-IBBSz olimpiai különvonata Berlinbe A sport világhódító útján a négyévenként megismétlődő olympiai játékok az ifjúság erejének, lelki fejlődésének, nemes vetélkedésének újabb és újabb dicsőséges állomását jelzik. Az idén Berlinnek jutott osztályrészül, hogy a világ ifjúságát és a sportbará­tok seregét vendégként üdvözölje és a rendkívüli érdeklődéssel várt küzdelmek színtere legyen. Az olympiai láz a magyar sporttársadalomban is eddig még sohasem tapasz­­talt mértékben érezteti hatását, ami már azért is érthető, mert olympiászt olyan közel Magyarországhoz, mint most, még sohasem rendeztek, s így mindenki számára nyitva van a lehetőség, hogy aránylag nagyon csekély áldozattal örök életre szóló élményeknek részese legyen s lelkesül­tségével fokozza a magyar olympikonok erejét és diadalra segítse nemzeti színeink győzelmét. Különvonatunk 1936 július hó 31-én indul és augusztus 17-én érkezik vissza Budapestre. Utasainkat kizárólagosan egy és kétágyas szobákban helyezzük el és az összes versenyekre nagyszerű belépőjegyeket bocsátunk rendelkezésükre. Az olympiász egész tartama alatt Berlinben olympiai irodát tartunk fent, amely készségesen fog különvonatunk résztvevőinek mindenben segítségére lenni és őket tanáccsal, felvilágosítással ellátni. Az olympiai irodánk azonkívül állandóan, az egész olym­piász tartama alatt Berlinből induló kirándulásokat is fog szervezni. Olympiai akciónkról részletes felvilágosítással szolgál és jelentkezéseket elfogad. Az Est Utazási és Jelenetjegyirodája­­ IBUSz SÁV Htr.­lenetjegyiroda V, Vigadó tér 2 és az összes fiókirodák

Next