Pesti Napló, 1937. november (88. évfolyam, 249–272. szám)
1937-11-03 / 249. szám
Budapest, 1937 ELŐFIZETÉSI ÁRAK• Egy hóra . . . 4.5 pengő Negyedévre . 10.80 pengő Félévre. . . . 21.60 pengő Egyes szám ára Budapesten, vidéken és a pályaudvarokon . 16 fillér ünnepnapokon . 24 fillér Vasárnap 32 fillér If 7 Szerda, november 3 PESTI NAPLÓ SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓ HIVATAL» Wa kern Rákóczi Rt 54. Telefon 1-455-59-tól 60-ig, 1-464-19-től 17-ig (sorozat) Jegypénztár, hirdetési-, előfizetési-, utazási- és könyvosztályt VII. Erzsébet körút 18-20. Szerkesztőség Bécsbeni L Kohlmarkt 7. Na ül össze a kilenchatalmi konferencia Az európai béke vagy Háború kérdése : a Távol-Keleten dől el Anglia a fenyegető európai helyzet miatt semmiesetre sem küld szárazföldi vagy tengeri haderőt a japán-kínai hadszíntérre A brüsszeli értekezlet kilátásai Brüsszel, november 2. A kilenchatalmi értekezletet szerdán délben nyitják meg ünnepélyesen a belga tudományos akadémia dísztermében. A megnyitó beszédet Spaak belga külügyminiszter mondja. Brüsszelbe már megérkezett a Delbos külügyminiszter vezetése alatt álló francia küldöttség is, amelyet a pályaudvaron Spaak külügyminiszter fogadott. London, november 2. Az angol kormány a küszöbön álló brüsszeli kilenchatalmi konferencián nem annyira az erőszak, mint inkább a meggyőzés fegyvereit akarja használni arra, hogy a távolkeleti háborúnak véget vessen. Japán brutális támadása alkalmasint egy sor európai országot arra fog késztetni, hogy legalább is gazdasági szankciókat követeljenek, azonban valószínűtlen, hogy Eden külügyminiszter az angol kormánytól nyert utasításai alapján ilyen törekvéseket támogasson. A brit delegáció a fegyveres, vagy gazdasági beavatkozás helyett inkább a békeközvetítést fogja ajánlani a konferencián résztvevő hatalmaknak. A fenyegető háború Ennek nem az a magyarázata, mintha Londonban nem lennének tisztában azzal, hogy milyen súlyos érdekek forognak kockán Kínában és még kevésbé az, mintha Anglia rokonszenvet érezne Japánnal szemben. Az a japánbarát hangulat, amely a mandzsúriai krízis idején az angol-amerikai együttműködést megakadályozta, ma már teljesen eltűnt, részben azért, mert Japán a washingtoni tengeri fegyverkezési egyezményt széttépte, részben pedig Japán mostani támadása miatt. Anglia álláspontja gyakorlati okokra vezethető vissza. Egész egyszerűen ezt diktálja az európai helyzet. Elejétől fogva ez is volt London politikája, attól a perctől kezdve, hogy Japán júliusban megkezdte offenzíváját. E pillanatban fenyegető a helyzet Európában és bármely pillanatban háború robbanhat ki- Éppen ezért Autlia kötelessége elsősorban az, hogy minden figyelmét Európára összpontosítsa, az esetleges háború kitörésének megakadályozására. L. Az abesszíniai konfliktus, majd a spanyol polgárháború kiáltó bizonyságát szolgáltatta annak,hogy eleve reménytelenségre van kárhoztatva minden diplomácia, amelyet nem támaszt alá hatalmas fegyveres erő. Az abesszin szankciók kudarca arra vezethető vissza, hogy az angol kormány felbátorította ugyan a Népszövetséget arra, hogy kimondja ezeket a szankciókat, azonban akkor az angol flotta még nem volt elég erős, márpedig ezen múlt minden. Most éppen olyan világosan látszik, hogy a benem avatkozás politikájának csak akkor lehetett volna sikere Spanyolországban, ha az angol és francia flotta nyomban a polgárháború kitörése után »egészségügyi kordont« vont volna Spanyolország köré. Ebben az esetben úgy Francóék, mint a kormánycsapatok hozzájuthattak volna ugyan a repülőgépekhez, pilótákhoz és légibombákhoz, azonban a benzinutánpótlás elmaradása hamarosan véget vetett volna a testvérharcnak. Az angol fegyverek ereje Eden barátai abban keresik az abesszin kudarc és részben a spanyol be nem avatkozás kudarcának az okát, hogy egész más lett volna a helyzet, ha az angol fegyverkezési program 1935-ben és 1936-ban már ott tartott volna, ahol 1938-ban fog tartani. Most, hogy az angol fegyverkezés Morális Irtat Friedri válság di István megint megdobáltak Budapest határában egy vonatot. Most az egyik kő éppen a mozdonyvezetőt találta el, aki az erős ütésre elszédült, de szerencsére nem vesztette el lélekjelenlétét és még meg tudta állítani a vonatot. Debrecenben a Ferencváros győztes csapatát a mélyen tisztelt publikum nemcsak szidalmazta, gyalázta, hanem a nagyerdei úton a játékosokat szállító budapesti rendszámú autókra kőzáport is zúdított. De már maga a mérkőzés is a durvaság jegyében folyt le. A budapesti villamosokon a kis szakasszal utazók a szó legszorosabb értelmében tiporják egymást. Ha véletlenül egy külföldi keveredik ebbe az utasmérkőzésbe, az nem győz eleget csodálkozni ezen »aki bírja marja« stíluson. A hagyományos magyar lovagiassággal és híres kultúrfölénnyel ezt a közelharcot sehogy sem tartja összeegyeztethetőnek. Az autóbuszmegállóknál se állnak sorba a várakozók. Kíméletlen tülekedés folyik itt is. Mégpedig teljesen értelmetlenül, mert ha mindegyik várakozó respektálná az előbb érkezettnek a szerzett jogát, épúgy sor kerülne mindenkire, mint az ökölharc során, csak nem taposnák az emberek egymást annyira össze. Vagy tessék egy előadás befejeztével a ruhatárnál a nagyérdemű közönséget megfigyelni. Mintha egy-két percen a tolakodók és lökdösők élete függne. Gorombaságok csak úgy röpködnek minden irányba. A ruhatárosok úgy dolgoznak, mintha tűzvész fenyegetné őket. Mégis szidják őket a türelmetlenek. A tömegpszichózis is érvényesül ilyenkor. Az egyiknek az ideges rohanása befolyásolja a másikat. Egy bolond százat csinál. A parancsuralmi elveket hirdető gyűléseken szintén a durvaság járja. Ez idő szerint még csak szóban, de igyekeznek mindenkit sárba rántani, aki az alacsonyabbrendűségük tudatából táplálkozó gyűlölködésben nem kíván részt venni. Aki a professzionista felforgatók őrületéből nem kér. Ugyanígy gorombáskodik és piszkolódik a sajtójuk is. Évekkel ezelőtt rendeletileg megtiltották a káromkodást. Hogy milyen eredménnyel, azt legjobban úgy lehet megállapítani, ha az ember kis szakasszal néhány kirándulásra vállalkozik. Sőt olyan újdivatú káromkodásokat is hall tömegesen, amilyenek még a régi konszolidálatlan, konflis világban sem forogtak közszájon. De a mindennapi élet számos más teréről is lehetne felsorolni ilyen hasonló jelenségeket, amelyek azt bizonyítják, hogy ha a technika és természettudományok terén nagy is volt a haladás, a modor és a morál tekintetében cseppet sem javultak az állapotok. Sőt! Ki a haszontalanabb fráter? Az, aki kővel dobálja meg a robogó vonatot és matuskai gonoszságból felebarátainak a testi épségére tör, vagy az a semmirevaló álpróféta, aki zavaros kobakkal odaáll a szónoki pódiumra és a szellemileg ütődött hallgatóságát a társadalmi rend minden pozitívuma ellen hecceli. Nincs különbség közöttük. Az egyik kővel, a másik svádával tör a dolgozó társadalom ellen. Gyűlölködés, gorombáskodás és suttogó rágalmazás támadta meg hihetetlen mértékben társadalmunkat. Szinte hozzátartozik a politika és közélet hullámzásaihoz, hogy gyűlöletet hirdetnek minden más gondolkozású, meggyőződésű és világszemléletű magyar ellen. Miután pedig a szellemi fegyverekkel való imponálás kicsit körülményes és nehéz is, a gorombáskodással akarnak hatni az úgynevezett bajtársakra. És a morális elesettség e mélységeihez teljesen hozzá illik a suttogó és felelőtlen rágalmazás, amellyel mindenkit be akarnak mocskolni, aki a nemzet életében valamilyen pozitív értéket képvisel. A politikai antant-szíj is azért vonult be a fórumra, mert viselői tudás, felkészültség és műveltség hiányában, ezzel kívánnak imponálni azoknak a tömegeknek, amelyeknek a nyakára szeretnének mint a vagyont és jövedelmet igazságosabban elosztani készülő, diktátorok ülni. Az antant-szíjat akasztják magukra, mint világszemléletük ,külső ismérvét«. Ez volna hivatva pótolni azt, ami az agyvelőtartóból hiányzik. Hogy pedig milyen fegyelmezetlen publikumunk az utcán is, azt éppen a múlt héten hallottuk a parlamentben a rögtöni rendőrbíráskodásra vonatkozó törvényjavaslat tárgyalásánál. Különben, hogy e téren milyen vigasztalanok az állapotok, azt nap-nap után láthatjuk magunk is. És ezek a szomorú szimptómák mind öszszefüggnek egymással. A fegyelmetlenség, a türelmetlenség, a gyűlölködés, a suttogó rágalmazás, a piszkos demagógia, a kövekkel való dobálás mind annak a nagy betegségnek a megnyilvánulásai, amelyben társadalmunk kétségtelenül szenved. A civilizációnak a rohamos fejlődésével szemben áll a szellemi és erkölcsi kultúra hanyatlása. Ezt nem szabad tagadni. Ezt észre kell venni és nagyvonalú népnevelési és szociálpolitikai akciókkal hozzá kell látni az orvoslásához. Ezt a munkát azonban a kormányhatalom egymagában nem végezheti el. Az egyházaknak és a társadalom még egészséges rétegeinek is cselekedniök kell. Ezt nem győzöm eléggé hangsúlyozni, mert nálunk még veszélyesebbé teszi a helyzetet társadalmunk kiegyensúlyozatlan tagozódása. Milliós nincstelen agrártömegek és gyengén megalapozott intelligencia állnak egymással szemben. És ne felejtsük el, hogy nemcsak a gazdasági elkoldusodás veszélyes, hanem a szellemi és lelki elproletárosodás is. Aki széles tömegekkel érintkezik, akinek sok emberrel van dolga, az nagy szomorúsággal kénytelen konstatálni, hogy rengeteg a silány, megbízhatatlan és hazudozó lélek. Hogy a morális válság a családok küszöbein se áll meg, hanem a társadalom eme alapsejtjeit is rombolja. Habár a külső látszat, a kulissza, még sokat leplez abból a valóságból, amely a családi tűzhelyek körül vigasztalanul gomolyog. A mindennapi élet rohan, a technika vívmányai diktálják a kenyérért folyó harc tempóját, a civilizáció már a sztratoszférába is ellátogat, a távolságok megszűnnek, de maga a küszködő, robotoló ember a nagy iramban erkölcsileg megtorpant. A társadalom váza recseg, ropog. Ez nem politikai kérdés. Mégis fontosabb minden politikai vagy alkotmányjogi problémánál. Ez a jövő kérdése. A honvédelem gondja is, mert a népmilliók erkölcsi alapját, semilyen katonai kiképzéssel vagy technikai felszereléssel nem lehet pótolni. Sőt még a nemzeti munka, problémája is, mert azt se lehet tagadni, hogy igazán jó, pontos, szakképzett és expeditív munkaerőt ma már nagyon nehéz találni. Államháztartásunk konszolidálódott,s nemzeti produktivitásunk is kielégítően fejlődik. De társadalmunkat a morális válság marja. Ezzel törődni kell, ezzel foglalkozni kell. Ezt bele kell vinni a közélet diszkusszióiba. Mert már a rómaiak idejéből tudjuk, hogy az ország támasza és talpköve a tiszta erkölcs, amely ha megdől...