Pesti Napló, 1939. február (90. évfolyam, 26–48. szám)
1939-02-01 / 26. szám
Szerda PESTI NAPLÓ• 1939 február 17 és Franciaország kövzötti szoros együttműködés az angol politika alapja. A földközitengeri kérdések — A Földközi tengert illetőleg Mussolini megelégedését fejezte ki az angol-olasz egyezmény feltételeivel és ismételte, hogy Olaszország híven be akarja tartani az ebből az egyezményből származó kötelezettségeit. Egyetértettünk abban, hogy haladéktalanul megkezdjük egyrészt Olasz-Kelet-Afrika, másrészt Szudán és a szomszédos brit területek közötti határ módosításáról szóló megbeszélést. A Szudánra vonatkozó tárgyalásokban természetesen az egyiptomi kormány is részt fog venni. A spanyol háború befejezése előtt nem járna eredménnyel a francia-olasz tárgyalás . Nem titkoljuk el sajnálkozásunkat afelett, hogy Olaszország Franciaországhoz való viszonya újabban megrosszabbodott. A későbbi, megbeszélésekből megértettük, hogy a spanyol kérdés a nagy gát Franciaország és Olaszország között és a spanyol háború befejezése előtt alig járna eredménnyel a két ország közötti tárgyalás. Ugyanakkor hangsúlyozta Mussolini, hogy a spanyol viszály befejezésével Olaszországnak nem lesz semmi kérnivalója Spanyolországtól és gróf Ciand lord Halifaxel folytatott további beszélgetése során önként újból megerősítette az angol kormánynak már előzőleg adott biztosítékot, amely szerint Olaszországnak nincsenek területi törekvései a spanyol terület egyetlen részében sem. Mussolini kijelentette, hogy az önkéntesek elszállítása tekintetében a be nem avatkozási bizottság által elfogadott angol terv mellett áll. — Hasznos beszélgetést folytattunk a leszerelés kérdéséről, amelyből kitűnt, hogy Mussolini ezt a kérdést a minőség szerinti leszerelés útján szeretné elsősorban megközelíteni olyankor, amidőn az idő kedvezőbb lesz annak tárgyalására. Megegyeztünk abban, hogy érintkezésben maradunk egymással e kérdés jövendő fejleményei tekintetében. Mussolini véleménye a zsidókérdésről A zsidókérdést illetőleg kiderült, hogy Mussolini úgy érzi, ez az ügy nemzetközi kérdés, amelyet egyetlen állam sem oldhat meg külön és amelyet ennélfogva tényleg általános vonalakban kell kezelni. Ami a Cseh-Szlovákiának nyújtandó szavatosságot illeti, Mussolini jelezte, elvben kész elfogadni azt az eszmét, hogy a cseh-szlovák határokat vétlen támadással szemben szavatolja, de úgy véli, hogy előbb három kérdést el kell intézni, úgymint 1. Cseh-Szlovákiának magának belső alkotmánya. 2. Cseh-Szlovákia semlegességének kinyilvánítása. * 3. A határok megvonására helyszínén. „Mindkettőnket mélyen meghatott Őszentsége bátorsága és mélységes emberi érzése" Beszéde további során a zsidókérdésre tett célzás után Chamberlain a Vatikánban tett látogatással foglalkozott, hangsúlyozva, hogy felejthetetlen élmény volt mindkettőjük számára, hogy Őszentsége ajkairól hallhatták az angol uralkodópár és az angol nép iránt érzett bámulat és szeretet kifejezését. Nem lehet kételkedni annak amélységes gondoskodásnak őszinteségében, amelylyel Őszentsége szívén viseli azt asok problémát, amely napjainkban Európa békéjét és az emberiség lelkiismeretét nyugtalanítja. — Mindkettőnket mélyen meghatott — mondotta Chamberlain — Őszentségének bátorsága és mélységes emberi érzése. Attlee őrnagy vádjai a kormány ellen Miután Chamberlain befejezte nyilatkozatát, az elnapolási indítvány során Attlee őrnagy a munkáspárti ellenzék nevében megnyitotta a külügyi vitát. — A miniszterelnök római látogatása — mondotta Attlee — azt bizonyítja, hogy az olasz néptömegek jobb viszont kívánnak az angol néppel. Mi is jobb viszonyt kívánunk a népek között, de az államférfiak megbeszélései nem jártak eredménnyel. Attlee itt hosszasan foglalkozott a spanyolországi állítólagos olasz beavatkozással s a francia-olasz viszony kiéleződésével, azzal vádolva az angol kormányt, hogy magatartásával a támadást bátorítja. Mi legyen Spanyolország jövője a háború befejeztével? — kérdi. —• Egy országot területi hódítás nélkül is idegen befolyás alá lehet hozni. Súlyos következménnyel járna Angliára és Franciaországra nézve, ha Spanyolország a tengelyhatalmak függvénye lenne. A spanyol helyzet e pillanatban nem fenyegeti Európa békéjét Chamberlain miniszterelnök Attlee támadásaira felelve kijelentette, hogy az angol kormány spanyolországi politikája kezdettől fogva helyes volt. A mostani pillanat semmiesetre sem alkalmas annak megváltoztatására. Világos, hogy a spanyol kormány oldalán való beavatkozás csak akkor változtathatná meg a helyzetet, ha rendkívül nagymérvű volna. — Úgy látom, — folytatta Chamberlain — hogy a spanyol helyzet e pillanatban nem fenyegeti Európa békéjét, de ha szakítottunk volna a be nem avatkozás politikájával és jelentékenyebb beavatkozás történt volna a spanyol köztársasági kormány érdekében, a béke veszélyben forgott volna. Anglia a szigorú pártatlanság politikáját követi. Azért nem adtunk meg a hadviselői jogokat Franco tábornoknak, mert ez a háború nem puszta spanyol polgárháború, hanem bonyolultabbá teszi azt az idegen hatalmak beavatkozása, egyik vagy másik oldalon. Az ellenzéknek nincs igaza, midőn előre hangoztatja, hogy nem hiszi, hogy Mussolini és Hitler betartja szavát. Mussolini és Ciano újból biztosítottak bennünket Rómában, hogy a háború befejezése után semmit sem kívánnak Spanyolországtól. A francia-angol viszony szorosabb, mint valaha — fegyverkezésünk eredményei most jelentkeznek . A lecsillapítás politikája állandó sikerrel jár. Hosszú felfegyverkezési készülődéseink eredményei most jelentkeznek. A közönség most kezdi mindenütt belátni, hogy erőfeszítéseink állandóan óriási arányban növelik véderőnket. Tekintélyünk külföldön sohasem volt nagyobb, más országok sohasem keresték buzgóbban barátságunkat, mint most. A kormánypárt itt lelkes éljenzésbe kezdett, míg a munkáspárton gúnyos derültség tört ki. — Római látogatásom — folytatta Chamberlain — megerősítette a barátságot Anglia és Olaszország között, de nem gyöngítette viszonyunkat Franciaországgal, amely szorosabb és bizalmasabb, mint bármikor volt emberemlékezet óta. A legnagyobb megelégedéssel üdvözöltük a Franciaország és Németország közti megegyezést. Németországnak is szüksége van a békére . Hitler tegnapi beszéde nem keltette azt a benyomást, mintha a német kancellár újabb válságba készülne Európát dönteni. A beszéd bizonyítja, hogy Németországnak éppen úgy szüksége van a békére, mint más államnak. Mindnyájunknak vannak belső gazdasági, pénzügyi, munkanélküliségi és egyéb problémáink és mind A költő megszűnik A Pesti Napló pályázatára érkezett novella Jelige: EDEN MARTIN Lassan besötétedett s a kékesszürke, havas alkonyat furcsa, torz árnyait belopta a szobába. A bútorok elnyúltak, megnőttek a mindjobban elterpeszkedő homályban. Az uccáról olykor betérelt egy-egy elsuhanó autó lámpafénye s mint valami rémülten menekülő madár, átrebbent a falon. A költő ruhástul feküdt az ágyon, mozdulatlanul, szinte megmerevült testtel; órák vagy napok óta-ő nem tudta, nem érezte az időt. Az agyában egy szó kalapált s a mennyezetre tágult szemei előtt öt betű táncolt, mint egy vérvörösen vibráló transparens: Halál! A gondolat már hónapok óta kísértette. Egyre határozottabban érezte, hogy a megoldás, menekülés az élete elől csak a halál lehet. Évek keserves kenyérküzdelme, kudarcok, az álmodott és megírt, de soha nem teljesedő álmok és vágyak kínzó, gyötrő nyugtalansága után már nem tudott sorsa jobbrafordulásában hinni. Az élet mindennel adósa maradt. Nem hozta el a sikert, pénzt, örömet, soha semmit. — Sírni kellene vagy imádkozni — gondolta most és erőtlen testét oly erővel rázták meg feszült idegei, hogy ki kellett ugornia az ágyból. A belváros felé tartott. Már hetek óta erre kóborolt, vonzotta a fény. Javában állt a karácsonyi vásár és csomagokkal megrakott, jókedvű emberek haladtak el mellette az öröm és várakozás boldogító hangulatában. Egy csemegeüzlet előtt megállt. Soha nem ízlelt ínyenc falatok integettek felé a kirakat mögül; potrohos, rákok, halak, húsok, gyümölcsök, majomézete. Hosszú ideig ott állt, dologtalan, céltalan bámészkodva. — Majomméz, majomméz — ismételte és nevetett. Prémekbe burkolt, illatos asszonyok jöttekmentek mellette. Felemelte fejét és belefúrta vad, vágyakozó pillantását a szemükbe. Akik észrevették, megijedtek a költő égő, szomorú szemeitől és gyorsan elkapták róla a tekintetüket. — Nem kellek nekik — gondolta és szeme végigfutott kopott kabátján, rongyos cipőjén. Most megbánta, hogy ünneprontónak tolakodott, nyomorult életével boldog emberek közé. — El innen, — mondta magában — nem kell az életnek még a szaga sem — és futni kezdett.Csúszva, bukdácsolva szaladt a friss hóban, de csak futott, mint egy halálfélelmében menekülőt űzött vad. Nem tudta, hová, merre, de érezte, hogy innen ki kell jutnia, mert megfullad a mellére futott utálattól, keserűségtől. Az elkopott szív, gyönge tüdő nem bírták sokáig. Ziháló mellel torpant meg, szíve a torkában dobogott és szédülve támaszkodott egy üzlet kirakatának. A kirakat üvegén nagy plakát volt keresztben felragasztva: »MEGSZŰNIK. MARADÉKOK OLCSÓ ÁRUSÍTÁSA.« Ezt elolvasta, sokszor, lassan, betűnként rágta a szavakat s valami derengeni kezdett a homloka mögött. — Megszűnni, — gondolta — annyi mint meghalni. — Az üzlet megszűnik. Ma még él, árusít olcsón maradékokat, holnap talán már nem, mert megszűnik. Az ő élete még rövidebb lesz, mint az üzleté. Rövidesen megszűnik s neki is kötelessége lenne erről az igen tisztelt emberiséget előzetesen értesíteni. Sőt, kiárusítást is lehetne rendezni, hiszen még maradt valami, egy pár rím, kevés gerinc, néhány gondolat a fejében. Most mindezt előnyösen bocsáthatná a nagybecsű vevőközönség rendelkezésére. Mire a gondolat átfutott agyán, már egy papírkereskedés előtt állt. Három perccel később már mellére tűzött plakáttal hirdette a kiárusítást. Csakhamar csődület támadt körülötte. Az emberek nevettek, vásott uccakölykök ujjal mutogattak rá és egy tréfás fiú leverte fejéről a kalapját. Előkerült egy rendőr, aki felszólította a költőt a csoportosulást okozó plakát levételére. A költő elmondotta, hogy miről van szó s a rendőr azonnal megértette őt. — Autóba kellene szállni, — mondotta — hogy az írást többen is láthassák. A szót tett követte. Csakhamar megérkezett egy nagy zöldszínű autó, mely a célra megfelelőnek látszott, mivelfeltűnő piros zászló lengett rajta. Két egyenruhás úr ült benne, akik a rendőrrel versenyeztek abban, hogy a költőt a legkényelmesebb helyre ültessék. Mikor mindnyájan elhelyezkedtek, beszállt a vezető is, megberregtette a motort, nagyot rikkantott a dudával és elindította az autót. nyájan rokonszenvvel üdvözölnénk, ha a különféle országok államférfias népeik összes szükségleteinek kielégítésére fordítanák minden gondjukat. A jövő feladatai — Meg vagyok győződve arról, hogy nincsenek olyan kérdések a nemzetek között,legyenek azok még olyan komolyak, amelyeket nem lehetne kerekasztal körüli megbeszélésekkel és vitával elintézni. De hiába kezdenénk megbeszéléseket az ellentétek általános elintézéséről, a törekvések kiegyenlítéséről és a sérelmek kiküszöböléséről, ha a légkör nem kedvező. Ez alatt azt értem, hogy azoknak, akik a tárgyalóasztalhoz ülnek, meg kell győződve lenniök, hogy mindazok, akik az asztal körül ülnek, békét és megelégedettséget kívánnak és nem rejtegetnek sötét szándékokat. Az európai bizonytalanságnak és aggodalomnak e hosszú korszaka után nem lehet a bizalmat könnyen, vagy gyorsan helyreállítani. Nemcsak békevágyra valló szavakat kívánunk, hanem mielőtt végső elintézéshez láthatnánk, határozott tanújelet kell kapnunk, mondjuk például annak, hogy készek a hatalmak, ha nem éppen leszerelési, de mindenesetre fegyverkezéskorlátozási egyezményeket létesíteni. Ha eljön ez az idő és a mieinkhez hasonló szellemet találunk máshol,, akkor Anglia biztos tudomásom szerint megértést fog mutatni és készek leszü,k a magunk részéről is Európa általános megbéküléséhez hozzájárulni. Mécs László , a Kisfaludy Társaság tagja Kedden délután tartotta előkészítő és tagválasztó közgyűlését a Kisfaludy Társaság Voinovich Géza elnöklésével. A közgyűlés az elnök előterjesztésére Mécs László premontrei kanonokot, királyhelmeci plébánost, a kiváló felvidéki költőt rendes tagjává választotta. Levelezőtaggá a közgyűlés Hankiss Jánost, a debreceni egyetem kitűnő tanárát választotta, aki különösen a magyar irodalomnak francianyelvű ismertetésével szerzett elévülhetetlen érdemeket. A közgyűlés a társaság ünnepi kezülését február 5-ére tűzte ki, délelőtt 11 órára. A Tudományos Akadémián tartandó közülésen Kormovich Géza mond elnöki megnyitót, Kéky Lajos titkári jelentését terjeszti elő, Harsányi Lajos költeményeiből szaval, Herczeg Ferenc emlékezéseiből olvas fel, Áprily Lajos ugyancsak költeményeiből mutat be néhányat és végül Zilahy Lajos egy elbeszélését olvassa fel. Az ünnepi közülés* után a tagok és a társaság barátai a Vadászkürt*szállóban a minden évben szokásos közeléden, vesznek részt, amelyen Rédey Tivadar másodtitkár a gyulai serleget, Szemere Pál emlékezetére emeli.