Pesti Napló, 1939. május (90. évfolyam, 99-122. szám)
1939-05-02 / 99. szám
Budapest, 1939 90. évfolyam 99. szám Kedd, május 2 ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra .. ..5 pengő negyedévre. 10.80 pengő Félévre.... 21.60 pengő Egyes szám ára Budapesten, vidéken és a pályaudvarokon. 16 fillér Vasárnap...........32 fillérPESTI NAPLÓ SZERKESZTŐSÉG És KIADÓHIVATAL! Va kér., Rákóczi út 54. Telefon: *145-559,♦146-419 Jegypénztár, hirdetési-, előfizetési-, utazási- és könyvosztályi VH., Erzsébet körút 18-20 A földkérdés bajainak múltja és jelene Írta: MILHOFFER SÁNDOR Azt tudjuk, hogy a földkérdés bajainak oka tulajdonképpen a birtokkategóriák kialakulásában keresendő s annak fejlődése az egyes országokban sok tekintetben megegyezik egymással. Ha csak az 1848 előtti időkig megyünk vissza, akkor hivatkozhatunk Ditz Henrikre, kit a múlt század közepén küldött ki a bajor kormány a magyar mezőgazdasági viszonyok tanulmányozására, s aki kormányának azt jelenti: »nem állíthatni, hogy rosszul ment volna a magyar jobbágy dolga, mégha az egykori német hűbéresekével is hasonlítjuk össze«. Talán ezzel csak azt akarja mondani Ditz, hogy a jobbágyok sorsa az egyes országokban nagyban egészben egyforma. A jobbágyfelszabadítás, vagyis az első radikális földreform előtt ugyanis a jobbágyok sorsa az egyes országokban többé-kevésbé ugyanaz. Az 1514. évi Dózsa-féle parasztlázadás pandantját megtaláljuk Németországban 1502-ben a »bocskorosok« (Bundschuh), 1514-ben a »szegény Konrád«, majd az 1524/25. évi nagy parasztlázadásban, melynek egyik vezetője, Jäcklin Rohrbach, ugyanolyan tűzhalált halt, mint nálunk Dózsa György. Franciaországban már 1358-ban van a Jacques Bonhomme-féle lázadás (Jacquerie). A francia forradalom előtti franciaországi helyzetet is jól ismerjük. A svájci parasztlázadások 1653, 1656 , 1712-ben vannak, stb. »Hazánkban az 1848. évi párizsi s bécsi események után megtörténik ugyanezen évben a jobbágyfelszabadítás, amit csak néhány évvel előztek meg egyes német államok. Sajnos, az 1848. év nálunk a földkérdést nem oldotta meg. Viszont átfogó népi politikát űzni ezután még hazánkban nem lehetett. Hisz az ősiséget csak az 1848:XV. tc. törölte el, amit végérvényesen az 1852 november 29-i nyílt parancs szabályoz. Az abszolút korszakban viszont még más bajaink voltak, úgyhogy a földkérdéssel, mely akkor a jelenlegi értelemben különben sem lehetett aktuális, akkor még nem foglalkoztak. Egyébiránt a parasztbirtokok nagysága, illetve felaprózódása a jobbágytelkek nagyságával kapcsolatos. Igaz, hogy több telket is szerezhetett a jobbágy, de az aránylag ritka eset volt. Egy jobbágytelek nagysága (szántóföld és rét , 1100— 1300 négyszögöl) 22—60 hold között ingadozott, amelyA sőt Vs-ra is fel volt darabolható. De már a múlt század ötvenes éveiben találunk olyan negyedtelket is, mely 16—17 részre darabolódott. S mi lett ebből a későbbi osztódásnál. A birtokelaprózás oka tehát a jobbágy telekállományával kapcsolatos, mert hisz a jobbágyfelszabadítás, illetve az 1836. évi úrbéri törvény a Mária Terézia-féle telkiállomány alapján áll. Az 1848. évi jobbágyfelszabadítás után az 1853. és 1858. évi császári nyílt parancs alapján eszközölt telepítések előzik meg az 1873. évi telepítési törvényt, melyet két évtized múltán az 1894-i követ. * A jobbágyfelszabadítás ezen első földreformja utáni dezolált viszonyok között a nagyobb birtokfeldarabolási akció eszméje még fel nem merült. A parasztság, a felszabadított jobbágyság, alig tudott megbirkózni saját kis birtokának bajaival. Bizonyos tekintetben hasonlított ez a jobbágyfelszabadítás az 1920. évi földreformhoz, mert birtokpolitikailag és pénzügyileg egyik sem volt előkészítve, vagy megalapozva, de viszonyaink között mindkettő már régen esedékes, s így halasztást egyik sem szenvedhetett. Mindenesetre soká tartott, míg a tehetősebb elem az újonnan alakult kis gazdaságokat felszívta, ami végeredményben az 1920-as földreform törpebirtokaival is meg fog történni. De emellett a mezőgazdasági munkáselemnek munkája bőven akadt a modern állami kialakulással kapcsolatos munkálatoknál. A vízszabályozási munkálatok sok munkáskezet foglalkoztattak, épúgy a cséplőgépek híján még a téli hónapokba belenyúló, kézicséplés is. Nagyarányú munkaalkalmat biztosítottak a kubtikus munkálatok, valamint az útviszonyok rendezése is, melyek különben ekkor még oly kezdetlegesek voltak, hogy a németek szerint a magyarok: legen Koth auf Koth, und das nennen sie »töltés«. Az évszázados társadalmi megmerevedés egy új irányzat alakulásában olvad fel. A régi társadalmi szerkezet a jogrendváltozás hatására átalakul. A régi földbirtokososztály elveszti lába alól a talajt. Felszerelése, tőkéje nincs, hitele kezdetleges, majd ennek kialakulása vagyoni romlásának alapjait veti meg. Azősiség megszüntetése a birtokoknak a családtagok közöttifelosztásával járt. Tőkés tapasztalatok híján a gazdálkodás az egyoldalú szemtermelésben merül ki. A felszabadított jobbágy minden váltság nélkül jutott a jobbágytelek tulajdonába, míg e birtokos végleges kárpótlását csak az 1853 március 2-i nyílt parancs szabályozza, de akkor is csak földtehermentesítési kötvénnyel. Úgyszólván teljesen forgótőke s élő és holt leltár nélkül kellett a régitulajdonosnak gazdasági üzemet folytatni. A nemesség adómentessége megszűnik. Franklin Benjamin szerint: az embernek mindenütt meg kell halnia, s adót kell fizetnie, ami alól talál a legjelentékenyebb kivétel alá esett a magyar nemzet nagy részénél a nemesség (Ditz). A föld megművelése a lehető legkezdetlegesebb. Ditz szerint: a bogár szántja s a pacsirta trágyázza azokat. A pátriárkális naturálgazdaságot szükségkép a pénzgazdálkodás váltja fel, mely a megfelelő tőke hiányában a gazdálkodás csődjéhez vezet. Természetes kisegítő eszköz vagy a föld parlagon hevertetése vagy a bérbeadás.. Ezek a bérbeadásokígy látszik az intenzív kultúra kezdetének előjelei gyanánt jelentkeznek, jóllehet sok tekintetben nagy hátránnyal jártak, mert mint azt dr. Takács írja (»Bernát István emlékkönyv«, 2011.) »nálunk akkor még csak kialakulóban volt a bérlők osztálya, amely azonban, miután új elvekkel, friss lendülettel fogott a gazdaság viteléhez, melyben hagyományos , szempontok alig feszélyezték, csakhamar megérő- A magyar államférfiak vasárnapja és hétfője Berlinben Ribbentrop külügyminiszter és Teleki miniszterelnök pohár köszöntői Berlin, május 1. Hiller vezér és kancellár estebédje, amelyet szombaton este adott gróf Teleky Pál miniszterelnök és gróf Csáky István külügyminiszter tiszteletére, a legjobbb hangulatban folyt le és a vendégsereg egészen az éjfél utáni órákig maradt együtt a kancellári palotában. A vacsora a régi kancellári palota fényesen újjáépített dísztermében folyt le, ugyanott, ahol tavaly a kormányzói vár németországi látogatása alkalmával a Führer az ő tiszteletükre rendezett vacsorát adta. A gépkocsik az új kancellári palota fedett díszcsarnokába hajtattak be és a vendégek az új és a régi kancellári palotát összekötő szalonokban gyülekeztek, ahol Hitler vezér és kancellár személyesen fogadta őket Ribbentrop külügyminiszterrel és Ribbentropnéval. A Führer rendkívül meleg kézszorítással fogadta gróf Teleki Pál miniszterelnököt és gróf Csáky István külügyminisztert. A Führerrel szemben a háziasszony helyén gróf Teleki Pál miniszterelnök és gróf Csáky István külügyminiszter között Göringné ült. A Führer szokott egyszerű barna, egyenruháját viselte. A német, urak túlnyomórészt katonai vagy diplomata vagy pártegyenruhában voltak, míg a magyar urak mind frakkban. A nagyszámú hölgykoszorú szebbnél szebb estélyi ruhákban pompázott. A vacsorára szép számban voltak hivatalosak az ifjú hölgyek is, a birodalom vezető tényezőinek leányai, az előkelő társaság tagjai, így Lemmers miniszter két leánya, Meissner miniszter leánya, Laffert bárónő, Keitel vezérezredes és Milch vezérezredes leánya, gróf Schwerin-Krosigkh pénzügyminiszter leánya, Tschammer-Osten birodalmi sportvezér leánya és mások. Ott volt a vacsorán Teleki Pálné grófnő húga, Bissingen-Nippenburg Vera grófnő. A miniszterelnök felesége mellé berlini tartózkodása alatt a fiatal Steengracht bárónő van beosztva díszkíséretül. Az étrend: ezőleves, homár, hizlalt kappan, spárga, fagylalt, sajt, gyümölcs és fekete volt, amihez a legkitűnőbb német borokat és pezsgőket szolgálták fel. Több mint egy óra hosszat tartott a vacsora. Asztalbontás után a vendégek szétszéledtek a régi kancellári palota reprezentációs termeiben. A dohányzók a távolabbi dohányzó-szalonokba vonultak, miután a Führer jelenlétében, aki maga nem dohányzik, a vendégek nem szoktak rágyújtani. A Führer a díszteremmel szomszédos nagy szalonba vonult a vendégsereg egy részével. Hoszszasan elbeszélgetett a hölgyekkel, különösen Teleki Pálné grófnővel és Colonna hercegnével, Róma kormányzójának feleségével, továbbá Göringnével, Göbbelsnével és Ribbentropnéval. A magyar államférfiak és kíséretük, valamint a követség tagjai elvegyültek a társaságban és élénk beszélgetésekbe bocsátkoztak a birodalom vezető tényezőivel. Később a Führer hosszasan elbeszélgetett gróf Teleki Pál miniszterelnökkel és gróf Csáky István külügyminiszterrel, majd gróf Csáky István külügyminiszter Ribbentrop német külügyminiszterrel félrevonultan külön is beható eszmecserébe bocsátkozott. Kitűnő hangulat jellemezte a vacsorát és a vacsora után több mint két óra hosszat tartó fesztelen beszélgetéseket. Feltűnést, keltett, hogy a Führer milyen derűs hangulatban vett részt a társalgásban és milyen előzékenységgel és szeretettel foglalkozott vendégeivel. Teleki Pál gróf miniszterelnök és felesége, valamint Csáky István gróf külügyminiszter röviddel 12 óra előtt hagyták el a kancellári palotát. Amikor elköszöntek a Führertől, az államfő igen melegen búcsúzott el tőlük. Már jóval elmúlt éjfél, amikor a fényesen kivilágított palotából eltávoztak az utolsó vendégek. A Hősi emlékmű megkoszorúzása Teleki miniszterelnök és Csáky külügyminiszter berlini látogatásuk második napján, vasárnap délelőtt megkoszorúzták a Hősi emlékművet. A Hársfa-soron az emlékmű környékén nagy tömeg helyezkedett el, amely lelkes Heil és éljen kiáltásokkal köszöntötte a magyar államférfiakat. Gróf Teleki Pál zsakettet viselt, gróf Csáky István külügyminiszter pedig diplomata egyenruhában volt. Seiffert altábornagy, Berlin katonai városi parancsnoka üdvözölte a magyar miniszterelnököt és a külügyminisztert, aki vele és Sztójay Döme berlini magyar követtel együtt fogadták a díszszázad parancsnokának jelentkezését, majd a díszinduló hangjaira elléptek a díszszázad előtt. Széles magyar nemzetiszínű szalaggal díszített hatalmas babérkoszorút hoztak most elő s a miniszterelnök és a külügyminiszter, valamint a többi előkelőség bevonult az épület belsejébe, a világháború ismeretlen német katonájának emlékművéhez. A kegyeletes aktus után a miniszterelnök és a külügyminiszter kíséretükkel együtt a közelben lévő városházára hajtattak. Távozásukkor is lelkesen ünnepelte őket az útvonal mentén felsorakozott nagyszámú közönség. Fogadás a városházán A vársházán Lippert főpolgármester az egész városi tanács élén a nagy tanácsteremben fogadta a magyar államférfiakat és rendkívül meleg szavakkal üdvözölte őket, mint a baráti Magyarország képviselői. Ezután bemutatta nekik a tanács valamennyi tagját. Gróf Teleki Pál miniszterelnök közvetlen szavakkal köszönte meg