Petőfi-Muzeum, 1893 (6. évfolyam, 1-6. szám)
1893-09-01 / 5. szám
VAHOT IRODALMI LEVELEI TOMPÁHOZ. 101 tűnik ki Jókai július 6-diki leveléből Petőfihez. A Tompa válaszát nem ismerjük, de hihetőleg azt írta ebben is, mint Aranyhoz aguszt. 1-én írt levelében. Már most az is világos, hogy Tompa Jókainak jun. 18-diki levelére e választ még azelőtt küldte el, hogy Petőfi jul. 27-dikéig nála, Bején időzött. Ekkor Petőfi újból ösztönözte Tompát élőszóval is a kizárólagos csatlakozásra, míg végül oly választ nyert, melyben megnyugodott , de amelyet aligha félre nem értett. Petőfi ugyanis úgy értelmezte, hogy Tompa ígérete kizárólagos csatlakozásra vonatkozott, Tompa pedig utóbb mindig azt állította, hogy csak fél énjét ígérte az Életképeknek, tehát nem kizárólagosságra adta szavát és nem mondta, hogy Vahotnak írni egyáltalán nem fog. Ez utóbbi valószínű is. Tompa kellemetlen alternatíva előtt állván, bizonyos reservával tehetett ígéretet Petőfinek, ki bizonyára a rábeszélés több eszközét is felhasználta. De amint ag. idején írta nagyon óvatosan Aranynak: »Petőfi felkért az Életképekhez jövőre, nem is vonakodtam; annyi okvetetlen igaz, hogy Jókainak is dolgozni fogok. De hogy Imrének is nem küldök-e azért hébe-hóba egy-két verset, még bizonyosan nem tudom Pető, ezekből mégis az világlik ki, hogy ígérete olyformájú volt, melyből Petőfi a fél-énnél többet magyarázhatott ki kedvencz eszméje javára. Ezt valóban tette is. Midőn aztán Jókai levelét jul. 8-án vette s majdnem ugyanazt olvasta Arany ag. 5-diki leveléből, melyből egyszersmind azt magyarázhatta ki, hogy Tompa főkép jövedelmi okokból nem akar csatlakozni kizárólag hozzájuk, annyira megharagudt, hogy szakított Tompával, s ez utóbb végleges haraggá változott. Azonban tekintve a Vahot és az Életképek közti élessé vált viszonyt, Arany is a mindkettőbe való dolgozást »kétkulacsozás«-nak vélte tarthatni, legalább önmagára alkalmazva. Épen ezekből ítélhető meg a helyzet és érthető meg Petőfi buzgolkodása és haragja, mert nemcsak ő maga vált meg Vallottól, hanem egyszersmind legtehetségesebb barátait is el akarta vonni tőle s hogy ez egy elv és nem személy érdekében történt, nem változtat az eredményen. Tárgyi okokból ennyiért az összeveszést mindenesetre kevéssé indokoltnak kell ma már tartanunk, annál is inkább, mert a maga szempontjából mind akettőnek igaza volt s a félreértés Petőfi részéről eléggé megállapítható; mert a saját szavait Tompának joga volt értelmezni s még ha utóbb talán vissza is vont belőlök valamit, érte elítélni nem lehet, és kivált nekünk, kik a személyi indokoktól, a kor rokon- és ellenszenveitől távol állunk, nem is szabad. Sőt Arany higadtabb s a személyi viszonyoktól távol álló felfogása már akkor sem talált ilyen élethalál kérdést azon idők kedvencz ideáján, a kizárólagosságon s ilynemű csatlakozását az Életképekhez inkább baráti, mint elvi kérdésnek tartotta. Vahote nyílt levelei nem voltak tehát befolyás nélkül a Tompa és Petőfi viszonyára s ez a magyarázata, hogy bővebben foglalkoztunk velők. Ferenczi Zoltán: A Petőfitől tervezett írói szövetkezet 1847-ben. Pet.-muz. III. 121. 1.