Pintér Jenő: Pintér Jenő magyar irodalomtörténete. Tudományos rendszerezés 5. A magyar irodalom a XIX. század első harmadában (Budapest, 1932)

Csokonai Vitéz Mihály

302 CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY, néhány tehetségesebb barátjával, a soproni önképzőkör mintájára társaságot szerveztek, külföldről könyveket ren­deltek, járattak egy német újságot, összejöveteleiken köl­csönösen számot adtak egymásnak tanulmányaikról. Iskolai pályáját rosszul végezte. 1794-ben megbízták a poétikai osztály tanításával, de a gondjaira bízott fiúkat hanyagul vezette. Az órákon készülés nélkül jelent meg, együtt mulatott tanítványaival, leckeadás és templomba­­menés helyett a mezőre vitte őket fűvészkedni. Kihágá­saiért az iskolai törvényszék elé idézték, szigorúan meg­rótták. A fegyelmi eljárás után sem javult, egyik tanárá­val szemben sértő magaviseletet tanúsított, ezért megint megbüntették és megfosztották tanítóságától. Könnyelmű­sége újabb bajokba sodorta. Mikor 1795 húsvétján Halasra küldték legátusnak, az adományok egy részét elköltötte, otthon nem igazolta magát, hanem folytatta rendetlen életét. Az iskolai esküdtszék 1795 nyarán lesújtó módon ítélkezett személyéről: botrányos dolgaiért ünnepélyesen kizárták a debreceni kollégiumból. Pap most már nem lehetett, a kollégium épületébe nem volt szabad belépnie, a tanulókat eltiltották a vele való érintkezéstől, még bizo­nyítványt sem kapott. A huszonkét éves ifjú megalázva hagyta el özvegy édesanyja házát. Elment Sárospatakra jogot tanulni. Sárospatakon Kövy Sándor volt a magyar törvény előadója, híres református jogtanár, tanítványai nagy ér­deklődéssel hallgatták. De Csokonai Vitéz Mihályt nem tudta lekötni a jogtudomány. 1796 nyarán távozott Sáros­patakról s Debrecenen és Pesten át Pozsonyba ment, hogy

Next