Pintér Jenő: Pintér Jenő magyar irodalomtörténete. Tudományos rendszerezés 5. A magyar irodalom a XIX. század első harmadában (Budapest, 1932)
Csokonai Vitéz Mihály
346 CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY, udvarhölgyeit a gavallérok ellen, mert hajfürtjét a királyi udvar egyik lordja levágta; nagy küzdelem után legyőzi az ellenséges tábort, de hajfürtjét nem kapja vissza, elrablón kincsét a sylphek a holdban helyezik el. A magyar eposzíró Pope hőskölteményét francia prózai fordításban olvasta s mint Vergilius Homerostól és mint Pope Boileautól, akként tanult ő az angol költőtől. Nem vált Pope önállótlan utánzójává, csak indítékokat kölcsönzött tőle. Hőséül ő is olyan nőt választott, akit hiúságában mélyen megsértenek s aki ezért a felsőbb hatalmak közbejátszásával indítja harcba társnőit a férfiak ellen; de Belinda ragyogó szépségű, bálványozott ifjú leány, Dorottya visszataszító külsejű aggszűz. Belindát hiúsága ingerli csatára, Dorottyát a férj után való vágyakozás. Pope hőskölteményében a harc elbeszélése nem nagyterjedelmű, Csokonai Vitéz Mihály a csata leírására fordít legtöbb gondot; jól érezte, hogy a komikum ezzel hág tetőpontjára; ott az ütközet egyszerű részlet, itt gerince mind a négy éneknek. Pope hőskölteménye zsúfolva van olyan részletekkel, melyek a mese fejlődésére semmi befolyással sincsenek, a magyar eposzban alig találhatók henye díszítmények. Igaz, hogy Csokonai Vitéz Mihály nem olyan finom és választékos, mint Pope, de a magyar költő a korabeli vidéki társadalmat rajzolta s a dunántúli vármegyék nemesházai nem versenyezhettek az angol királyi udvar előkelőségével. Elbeszélő költeménye méltán vehető a régi magyar társadalom eposzának. A változatos jelenetek, eleven alakok már az első években megragadják a figyelmet, kere-