Pintér Jenő: Pintér Jenő magyar irodalomtörténete. Tudományos rendszerezés 5. A magyar irodalom a XIX. század első harmadában (Budapest, 1932)
Csokonai Vitéz Mihály
356 CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY. Drámaírói tehetségéről Kölcsey Ferenc elítélően nyilatkozott, vígjátékait a bécsi Hanswurst-darabok társaságába sorozta. «Akarva kereste össze komédiáiban a legalacsonyabb elmélkedést s kifejezéseket» , írta színdarabjairól Csokonai bírálatában. (Csokonai munkáinak kritikai megitéltetések. Tudományos Gyűjtemény, 1817. évf. Újból összes munkái között.) Toldy Ferenc szerint Csokonai Vitéz Mihály vigjátékai a jellemrajzban, dialógusokban, furcsa motívumokban nagy erőt mutatnak. Hogy komikuma aljas körben mozog, hogy elméssége nem finom, hogy ízlése tisztulatlan, ezt nem a költő sajátos hajlamainak, hanem nevelésének, környezetének és a jó társaság hiányának kell betudni. Vele született nemes lelkülete egész életén át küzdött a durva hatások ellen, de azokat leküzdeni nem bírta. (A magyar nemzeti irodalom története rövid előadásban. I. köt. 3. kiad. Pest, 1872.) — Haraszti Gyula szerint a költő tulajdonképpen csak iskolai színdarabokat írt, minden kiválóbb esztétikai érték és színi érzék híján, de azért színdarabjai mégis figyelemreméltó jelenségei a magyar színköltészet fejlődésének. Terentius, Moliére, Goldini, Kotzebue és Metastasio erősen hatottak rá. (Csokonai Vitéz Mihály. Budapest, 1880. Csokonai Vitéz Mihály: Képes magyar irodalomtörténet. Szerk. Beöthy Zsolt és Radics Ferenc. I. köt. 3. kiad. Budapest, 1906.) — Bayer József elsőrendű bohózatirói tehetségnek tartotta a költőt. Fogyatkozása az volt, hogy a dráma törvényeit nem ismerte, ízlése alsórendű volt. Benne a magyar dráma egyik leghivatottabb munkáját vesztette el. (A magyar drámairodalom története. I. köt. Budapest, 1897.) — Ferenczi Zoltán a Tempefest kiváló szatírának, de gyenge darabnak; a Gersont zavaros cselekvényü munkának, de egy pár alak tekintetében érdekes vígjátéknak ; a Karnyónét az előbbieknél kisebb értékű bohózatnak ítélte. (Csokonai, Budapest, 1907.) Kiadások. — Első eredeti drámai munkája ötfelvonásos szatírai játék volt, de ezt a vígjátékát nem fejezte be: A méla Tempefei vagy az is bolond, aki poétává lesz Magyarországon. (1793.) — Második vígjátékát debreceni diáksága utolsó évében előadatta tanítványaival, a poétai osztály tanulóival: Gerson du Malheureux vagy az ördögi mesterségekkel találtatott ifjú. (1795.) — Harmadik vígjátékát Csurgón írta s szintén eljátszatta tanítványaival, a csurgói diákokkal: Az özvegy Karnyóné s két szeleburdiak. (1799.) —