Pintér Jenő: Pintér Jenő magyar irodalomtörténete. Tudományos rendszerezés 6. A magyar irodalom a XIX. század második harmadában (Budapest, 1933)

Petőfi Sándor

382 PETŐFI SÁNDOR, van bennük s a jellemrajz, a történet fejlesztése Petőfire vall. Az első valódi népi elbeszélések irodalmunkban, melyekhez foghatót addig senki sem írt.» (Petőfi, Budapest, 1923.) — Két népies novellája, úgymond Szinnyei Ferenc, a legjobb az akkori sok komoly népies elbeszélés között. A paraszt-észjárás ismerete, a természetes elbeszélő hang, a pompás népies nyelv különösen értékessé teszi mind a két novellát. (Novella- és regényirodalmunk a szabadságharcig. II. köt. Buda­pest, 1926.) A Tigris és hiéna Fiavas Adolf szerint «a romantikus mozga­lom monstruózus terméke, mely a színpad világítását a maga korá­ban is aligha állta volna ki; mindazonáltal figyelmet érdemel azért, mert túlzott arányokban és megközelítő teljességgel feltünteti a roman­tikus dráma sajátos jellemvonásait.» (Petőfi Sándor összes művei. IV. köt. Budapest, 1895.) — Bayer József kiemeli a költő egyénitő erejét. «Drámaisága csekély e darabnak, bár szinszerűsége egy pár helyen kezdőtől meglepő. Legtöbbet ér benne az egyénítő erő, az egészen elterülő frisseség, a poétikus és mégis egyszerű nyelv.» (A magyar drámairodalom története. I. köt. Budapest, 1897.) — Vértesy Jenő ezt írja: «A keresett ellentétek, meglepetések Hugo iskolájának elfajulását mutatnák, de egyébként a dráma olyan, mintha sokkal régibb idők terméke volna, valami elkésett ritter-dráma, Katona ifjúkori művének egyírású társa.» (A magyar romantikus dráma. Budapest, 1913.) — Horváth János szerint a dráma cselekvényét lírai szeszélyek, ötlet­fordulatok lökdösik előre, az alakok mindegyike egy-egy lirikus, indulataikat ajkukon s nem cselekvő akaratukban hordozzák. «Nyelvük a képes beszéd szép virágaival ékes, melyekhez csak a drámai jambus kellene, hogy Vörösmartyra emlékeztessenek. Párbeszédeiben ágáló színészi póz, cselekvényében a közönségre szá­mító hatáskeresés s nem egyszer technikai naivság. Viszont vannak jó jelenetei is: a nemesek titkos összejövetelei, melyekben egy-egy alak fesztelenebb természetességgel, köznapi igazsággal válik ki.» (Petőfi Sándor, Budapest, 1922.) — Soha műfaj és költő, mondja Kéky Lajos, nagyobb ellentétben nem volt, mint Petőfi természete a drámával. «A dráma a legtárgyiasabb műfaj, hol az író egyénisége teljesen háttérbe szorul s Petőfinél egyszerre csak kicsap a dráma keretei közül érzelmeinek árja s a drámai személy alakjából Petőfi

Next