Székely Újság, 2012. január-június (2. évfolyam, 1-26. szám)

2012-01-06 / 1. szám

Székely Újság TUDÓSÍTÁSOK ÉS HÍRHÁTTEREK SZÉKELYFÖLDI ESEMÉNYEKRŐL SZÉKELYFÖLD II. évfolyam 1. szám . A Securitate archívumából Árnyékok árnyai közöttünk (I.) ► Nem elég tisztának lenni, annak is kell látszani. Ezzel bizonyítjuk, hogy az SZNT vezetői nem zsarolhatók - mondta még a tavaly tavasszal Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke. Azóta kikérte és megismerte a Securitate irattá­rában fellelhető, személyét érintő dossziékat, ezek tartalmát sorozatban közli internetes naplójában Árnyékok árnyai közöttünk címmel. A szerző a Székely Újság olvasóival is megosztja ezúttal a dossziékból kiszűrt tapasztalatait. IZSÁK BALÁZS­ mlékeimben úgy él a román politi­­­kai rendőrség, a Securitate, mint egy világunkkal párhuzamos való­ság. Tudtunk róla, bár láthatatlan volt, rit­kán említettük, de amikor másról beszél­tünk is, ott lapult a szorongásainkban, a félbeszakadt mondatokban, vagy ahogyan Illyés Gyula írja: „a száj elé hulltan/ pisszt jelző ujjban.” Követtek néha, hangtalanul és oly természetesen, mint az árnyék, de minden létező dolognak volt valami le­nyomata náluk. Fényképek, hangfelvéte­lek, régi levelek, ügynöki jelentésekben rögzített, rég elfelejtett mondatok. A rend­szerváltás pillanatában úgy tűnt, ennek örökre vége. Ám attól, hogy a rendszer összeomlik, vagy átalakul, a szereplői még tovább élnek és tevékenykednek. A vallató tisztek, a besúgók, a velük közösséget vál­lalók közéleti szerepet vállalnak, újságot szerkesztenek, befolyásolják a közvéle­ményt, egyszóval hatást gyakorolnak a tár­sadalom egészére. Történnek megmagya­rázhatatlan dolgok néha, amelyek okai eb­ben az elmúltnak vélt árnyvilágban gyöke­rezhetnek. Amikor lehetővé vált a bepillantás a Se­curitate iratcsomóiba, megkérdeztem az apámtól, éljünk-e a lehetőséggel? Ha aka­rod, nézd meg, engem nem érdekel - volt a válasz. Az intézmény iránti megvetése és haragja írhatta felül azt a kíváncsiságot, amely minden érintettet - feltétezem, hogy őt is - elfogta, amikor dossziék meg­tekintése előtt megnyílt az út. Ha olyan vita zajlott, amelyhez illetékesként szólhatott volna hozzá, de amelyeket hangnemük vagy tartalmuk miatt méltatlannak tartott, soha nem szólalt meg. Unszolásomra, sür­getésemre ilyenkor is azt válaszolta: „Száz­szor elmondtam, fiam, nem nyúlok a csa­tornába!” Nem titkolom, édesapám és édes­anyám nagyobb hatással voltak rám, mint az iskoláim vagy az olvasmányaim. Tőlük tanultam a legtöbbet, gyerekként, felnőtt­ként őket tekintettem példaképeimnek. Osztottam hát apám véleményét, s magam is megvetettem az intézményt, amelynek milliónyi írott papírját meddőhányónak tartottam, nem gondolva arra, hogy a megfigyelt, értékes emberek jóvoltából be­kerülhetett néhány jó gondolat, találó megállapítás is a megfigyelési iratcso­mókba. Végül azonban nem ez késztetett arra, hogy kérjem a hozzáférést a magam és édesapám ügycsomójához, hanem az egyre erősödő meggyőződés: nem lesz ad­dig tiszta és áttekinthető közélet, amíg fény nem derül a múlt árnyékaira. 2011. március huszonegyedikén alkal­mam volt bepillantani a magam megfigye­lési iratcsomójába. Néhány hónap várako­zás után az igényelt fénymásolatokat is át­vehettem. Nem lepett meg, hogy létezik egy ilyen iratcsomó, hiszen pontosan tud­tam, hogy megfigyeltek. Meglepett viszont az, hogy a lakásunkba mikrofonokat sze­reltek, és lehallgatták a beszélgetéseinket, és az is, hogy a megfigyelésemet maga Du­mitru Barsan vezérőrnagy, a belföldi hír­szerzés, azaz a belügyminisztérium egyes igazgatóságának főnöke rendelte el. Az in­doklás szerint a politikai rendőrség érdek­lődését helytelen álláspontom és nézeteim (poziţia şi concepţiile necorespunzătoare) keltették fel, amelyek nagyrészt édesapám negatív befolyásának tulajdoníthatók, aki­nek hasonló módon tudnak „magyar na­cionalista tevékenységéről.” Az iratcsomó­ból az nem derül ki egyértelműen, hogy miért tulajdonítottak kiemelt fontosságot nekünk. Ebből és néhány emlékemből, amelyekre a későbbiekben visszatérek, arra lehet következtetni, hogy hiányos az irat­csomó, amelyet a Securitate Irattárát Vizs­gáló Országos Bizottság (CNSAS) őriz. Az viszont kiderül a megfigyelésemet elren­delő okiratból, hogy a Maros megyei Se­curitate egy három oldalból álló „anyagot” juttatott el a belügyminisztérium egyes igazgatóságára, azaz a Securitate belföldi hírszerzéséhez, amelyeket „speciális esz­közökkel” állítottak össze. A jelen csatolt dokumentumot 1974. október 22-én gé­pelték, és november 14-én iktattak a bel­ügyminisztérium egyes igazgatóságán, és Dumitru Barsan mellett Wagner Ioan alezredes, osztályvezető is aláírt. A lap al­ján egy kézzel írott megjegyzés, amely ar­ról szól, hogy a megfigyelésen túl a környe­zetemet és közeli kapcsolataimat is követni kell. Huszonkét éves voltam, és negyedé­ves a Bukaresti Politechnikai Intézet Ener­getika karán. ▲ UIUMICA SOCIALIST* ROMANIA fi STRICT SECRET Exemplar nr. I MINISTERUL DE INTERNE Direcția I-a * ; l.■ l. ;jl e e interne . K.aia.'plului Duettr*;tl utmtfMUd Stunuiax i « </' 1 ll!B" .■■„■■■■ i:t i X... OSAR Nr. " CĂTRE .gsrowm* jfflisaBfflM. ,mm$n - Se?u.?lt.at.?. -iS & rs Alăturat vă trimitem un material compus din 3 (trei) file, obţinut prin mijloace speciale da I.J.Mureş, referitor la JZSAK stu­dent la Institutul Politehnic Bucureşti, cu domicl­­iul stabil în couid la Cămin Ştefan Jfurtună nr.lAo. uux ruxiuaiuiĂU uu uwuixux— 3 «Mureş, str.Lupeni nr.l, in present studenţesc A, camera 113 din str. Tinind seamă de posiţia şi concepţiile ia, oare în mare parte neopreaprmnsătoare ale acestu . Sînt resultatul influenţei negative exercitate de Szombati -ablakfa -lámpák -szélvéd -külső fé -autómo h­azás, fóliázása,­­ javítás, nyerés, sás. SOLAR HIRDETÉSEK

Next