Székely Újság, 2012. január-június (2. évfolyam, 1-26. szám)
2012-01-06 / 1. szám
Székely Újság TUDÓSÍTÁSOK ÉS HÍRHÁTTEREK SZÉKELYFÖLDI ESEMÉNYEKRŐL SZÉKELYFÖLD II. évfolyam 1. szám . A Securitate archívumából Árnyékok árnyai közöttünk (I.) ► Nem elég tisztának lenni, annak is kell látszani. Ezzel bizonyítjuk, hogy az SZNT vezetői nem zsarolhatók - mondta még a tavaly tavasszal Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke. Azóta kikérte és megismerte a Securitate irattárában fellelhető, személyét érintő dossziékat, ezek tartalmát sorozatban közli internetes naplójában Árnyékok árnyai közöttünk címmel. A szerző a Székely Újság olvasóival is megosztja ezúttal a dossziékból kiszűrt tapasztalatait. IZSÁK BALÁZS mlékeimben úgy él a román politikai rendőrség, a Securitate, mint egy világunkkal párhuzamos valóság. Tudtunk róla, bár láthatatlan volt, ritkán említettük, de amikor másról beszéltünk is, ott lapult a szorongásainkban, a félbeszakadt mondatokban, vagy ahogyan Illyés Gyula írja: „a száj elé hulltan/ pisszt jelző ujjban.” Követtek néha, hangtalanul és oly természetesen, mint az árnyék, de minden létező dolognak volt valami lenyomata náluk. Fényképek, hangfelvételek, régi levelek, ügynöki jelentésekben rögzített, rég elfelejtett mondatok. A rendszerváltás pillanatában úgy tűnt, ennek örökre vége. Ám attól, hogy a rendszer összeomlik, vagy átalakul, a szereplői még tovább élnek és tevékenykednek. A vallató tisztek, a besúgók, a velük közösséget vállalók közéleti szerepet vállalnak, újságot szerkesztenek, befolyásolják a közvéleményt, egyszóval hatást gyakorolnak a társadalom egészére. Történnek megmagyarázhatatlan dolgok néha, amelyek okai ebben az elmúltnak vélt árnyvilágban gyökerezhetnek. Amikor lehetővé vált a bepillantás a Securitate iratcsomóiba, megkérdeztem az apámtól, éljünk-e a lehetőséggel? Ha akarod, nézd meg, engem nem érdekel - volt a válasz. Az intézmény iránti megvetése és haragja írhatta felül azt a kíváncsiságot, amely minden érintettet - feltétezem, hogy őt is - elfogta, amikor dossziék megtekintése előtt megnyílt az út. Ha olyan vita zajlott, amelyhez illetékesként szólhatott volna hozzá, de amelyeket hangnemük vagy tartalmuk miatt méltatlannak tartott, soha nem szólalt meg. Unszolásomra, sürgetésemre ilyenkor is azt válaszolta: „Százszor elmondtam, fiam, nem nyúlok a csatornába!” Nem titkolom, édesapám és édesanyám nagyobb hatással voltak rám, mint az iskoláim vagy az olvasmányaim. Tőlük tanultam a legtöbbet, gyerekként, felnőttként őket tekintettem példaképeimnek. Osztottam hát apám véleményét, s magam is megvetettem az intézményt, amelynek milliónyi írott papírját meddőhányónak tartottam, nem gondolva arra, hogy a megfigyelt, értékes emberek jóvoltából bekerülhetett néhány jó gondolat, találó megállapítás is a megfigyelési iratcsomókba. Végül azonban nem ez késztetett arra, hogy kérjem a hozzáférést a magam és édesapám ügycsomójához, hanem az egyre erősödő meggyőződés: nem lesz addig tiszta és áttekinthető közélet, amíg fény nem derül a múlt árnyékaira. 2011. március huszonegyedikén alkalmam volt bepillantani a magam megfigyelési iratcsomójába. Néhány hónap várakozás után az igényelt fénymásolatokat is átvehettem. Nem lepett meg, hogy létezik egy ilyen iratcsomó, hiszen pontosan tudtam, hogy megfigyeltek. Meglepett viszont az, hogy a lakásunkba mikrofonokat szereltek, és lehallgatták a beszélgetéseinket, és az is, hogy a megfigyelésemet maga Dumitru Barsan vezérőrnagy, a belföldi hírszerzés, azaz a belügyminisztérium egyes igazgatóságának főnöke rendelte el. Az indoklás szerint a politikai rendőrség érdeklődését helytelen álláspontom és nézeteim (poziţia şi concepţiile necorespunzătoare) keltették fel, amelyek nagyrészt édesapám negatív befolyásának tulajdoníthatók, akinek hasonló módon tudnak „magyar nacionalista tevékenységéről.” Az iratcsomóból az nem derül ki egyértelműen, hogy miért tulajdonítottak kiemelt fontosságot nekünk. Ebből és néhány emlékemből, amelyekre a későbbiekben visszatérek, arra lehet következtetni, hogy hiányos az iratcsomó, amelyet a Securitate Irattárát Vizsgáló Országos Bizottság (CNSAS) őriz. Az viszont kiderül a megfigyelésemet elrendelő okiratból, hogy a Maros megyei Securitate egy három oldalból álló „anyagot” juttatott el a belügyminisztérium egyes igazgatóságára, azaz a Securitate belföldi hírszerzéséhez, amelyeket „speciális eszközökkel” állítottak össze. A jelen csatolt dokumentumot 1974. október 22-én gépelték, és november 14-én iktattak a belügyminisztérium egyes igazgatóságán, és Dumitru Barsan mellett Wagner Ioan alezredes, osztályvezető is aláírt. A lap alján egy kézzel írott megjegyzés, amely arról szól, hogy a megfigyelésen túl a környezetemet és közeli kapcsolataimat is követni kell. Huszonkét éves voltam, és negyedéves a Bukaresti Politechnikai Intézet Energetika karán. ▲ UIUMICA SOCIALIST* ROMANIA fi STRICT SECRET Exemplar nr. I MINISTERUL DE INTERNE Direcția I-a * ; l.■ l. ;jl e e interne . K.aia.'plului Duettr*;tl utmtfMUd Stunuiax i « </' 1 ll!B" .■■„■■■■ i:t i X... OSAR Nr. " CĂTRE .gsrowm* jfflisaBfflM. ,mm$n - Se?u.?lt.at.?. -iS & rs Alăturat vă trimitem un material compus din 3 (trei) file, obţinut prin mijloace speciale da I.J.Mureş, referitor la JZSAK student la Institutul Politehnic Bucureşti, cu domicliul stabil în couid la Cămin Ştefan Jfurtună nr.lAo. uux ruxiuaiuiĂU uu uwuixux— 3 «Mureş, str.Lupeni nr.l, in present studenţesc A, camera 113 din str. Tinind seamă de posiţia şi concepţiile ia, oare în mare parte neopreaprmnsătoare ale acestu . Sînt resultatul influenţei negative exercitate de Szombati -ablakfa -lámpák -szélvéd -külső fé -autómo hazás, fóliázása, javítás, nyerés, sás. SOLAR HIRDETÉSEK