Politikai Ujdonságok, 1867 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1867-10-09 / 41. szám
gáshoz, s osztja azon nézetet, miként nem két összeegyeztethetlen ellentét: Olaszországot teljes egyesülésre vezetni, s a pápai széket illető, az egész kath. keresztyénségben gyökerező tekintélyt fentartani. „Napóleon császár kormánya egyszersmind tudja azt, hogy e nézet érvénye mellett bizonyít a franczia nép, teljes erejében. A franczia nép, mely közelebbről teljes tetszésével kisérte az olasz kormány erélyét, annyira össze van forrva a kath. hittel és az egyházból eredő intézményekkel századokon keresztül, hogy azoktól elszakadása a lehetlenségek közé tartozik. Az egész kath. világ meg lehet győződve az iránt hogy az egyház fejének jogai minden tekintetben megőriztetnek a franczia kormány által, összhangzólag a kifejezett nemzeti érzülettel, s erre nézve már most is biztosítékot találhat azon szakadatlan gondban, melyet a kormány e tárgynak szentel, határozott rendszabályai által.“ Ezt írják Bismarck gróf lapjának. _________ Felkelés a római tartományokban. — (További tudósítások.) „Az „Opinione“ írja: A pápai határokról érkező tudósitások szerint néhány fölkelő csapat mutatkozott Viterbó tartományban. Egy 70 felkelőből álló csapat körülvett Acquapedenteben egy katonai laktanyát, melybe 40 hadrendőr zárkózott volt be. Viterbóban nagy az izgatottság.“ A római táviratban ez áll: „A „Giornale di Roma“ jelenti: Új felkelő csapatok lépték át a határokat Acquapendentenél, mások élelmiszereket és pénzt zsaroltak a vidéken Viterbo tartományban. Cannonban (nem Cannon) más csapatokra bukkantak, melyek azonban szétüzettek. Más helyeken némely felkelők a katonaság kezébe estek, mely alkalommal néhány halott maradt a téren. Viterbo és a tartományok tökéletesen nyugodtak Ezt jelenti a római hivatalos lap, melynek tudósítása természetesen még kiegészítést igényel. Florenczben különben már szept. 29-kén hírek szárnyaltak, hogy nyugtalanságok törtek ki az egyházi államban. Az „Italie“ aznap este ezt írta: „Ma Florenczben hiek terjedtek, hogy mozgalom tört ki Velletriben. Mi nem tudjuk, hogy e hit mennyiben alapos, annyi igaz, hogy nem valószínűtlen.“ E lap más helyen ezt írja: ,,A római államokból s magából Rómából érkező tudósítások jelentik, hogy ott nagy izgatottság uralkodik, s hogy a mozgalom kitörése épen nem lehetetlen.“ A „Gazzetta de Venezia“nak pedig ezt írják Florenczből ugyancsak szept. 27-ike estéről: „Hírek keringenek, a római határon túl kitört forradalmi mozgalmakról. Azok vezetője Menotti Garibaldi, ki már hét nap óta távol van Florencztől, hogy hol van, nem tudják, tény csak annyi, miként nem hajthatták végre azon parancsot, hogy Garibaldival elfogják s ideiglen őrizet, alá vegyék. Innen folyvást uj hadcsapatok mennek a határokra, mely tény most, Garibaldi elfogatása után, annál feltűnőbbnek látszik, mivel magában a fővárosban is nagy mérvű intézkedéseket kellett tenni a csendzavarás ellen. Ma bizonyosnak mondották, hogy Garibaldi nincs már Capre a szigeten, hova tegnap délután az „Esaloratore“ kiszállította.“ Ha az utóbbi hír megvalósul, sokan fölteszik, hogy Garibaldi elfogatása és Caprerába vitele nem volt egyéb, mint Ratazzival kicsinált komédia. Ezen föltevést megerősítni látszik azon Párisból érkezett távirat is, mely szerint Ratazzi kijelentette Nigra követ által, hogy ő a szeptemberi egyezmény revisiója nélkül nem léphet a kamara elé. Bécsből is oly hírek érkeznek az olasz követséggel érintkezésben álló körökből, melyek arra mutatnak, hogy valaminek történnie kell az érintett egyezmény módosítása tárgyában. Bécsi hírek szerint: Viktor Erna-': nuel, kinek Párisba érkezését október végére várták, kijelentette volna Biarritzban, hogy kénytelen lemondani utazásáról. Ratazzi megbízta Olaszország párisi képviselőjét, kérne felvilágosítást, hogy Garibaldi belebbeztetése után miért nem szüntetik meg a Toulonban tett katonai intézkedéseket. A szept. egyezmény revisióját, illetőleg közelebbről megkezdődnek az alkudozások. Mindezen tudósítások szerint egy mindenesetre bizonyos: hogy a római kérdés föl van vetve, s vagy a szept. egyezmény diplomatiai békés revisiójának, vagy — ennek meghiúsulása esetében — komoly bonyodalmaknak nézhetünk elébe, az olasz félszigeten. — (A forradalmi junta kiáltványa.) A „Giunta nazionale Romana“ szept. 25 én következő kiáltványt adott ki: „Rómaiak! Olaszország királyi kormánya szigorú katonai elővigyázati rendszabályokat tett, hogy nemzetközi kötelezettségei ne sértessenek meg. Oly eshetőségek, melyek ellen oly nagyszerű katonai intézkedések létettek, sohasem álltak programmunkban, s mi, hiven meggyőződésünkhöz, mely minden tettünkben nyilatkozik, erre nézve minden felelőséget eltávolítunk magunktól. Ha tehát az olasz kormány a szeptemberi egyezmény által elvállalt kötelezettségek értelmében ellenáll (a mozgalomnak), úgy nekünk, ami minket illet, minden kétértelműséget kerülnünk kell. Kötelességünk nem terjedhet továbbra, ha ama terveket felfogásunk nem helyesli; ha ezek valaha beteljesednek, nem szabad elfelednünk, hogy azok, akik segédcsapatokul érkeznek a mi testvéreink, hogy lelkes hazafiak. Mi történjék tehát ez esetleget illetőleg? Alávessük magunkat oly tényeknek, melyek prograramunknak nem felelnek meg, avagy oda működjünk, hogy Rómában a nagy szabadelvű párt tétlenül maradjon? Föntartsa e felfoghatlan szervezetét s az ország erőit két táborra oszsza-e, melyek egymás iránt legalább idegenek, ha nem ellenséges érzületüek? Sem az egyiket, sem a másikat. Érett megfontolás után saját feloszlatásunkat határoztuk el, nehogy önmagunknak békéivá legyünk. A polgárok emberszeretete egy pillanatig sem fog késni — meg vagyunk győződve — áldozatfilléreit felajánlani oly számos testvéreink szerencsétlenségének enyhítésére, kik a kormány üldözéseinek sokfélekép ki voltak vagy még ki vannak téve, Róma sohasem hanyagolá el kötelességét azon fiai iránt, kik a hazának szolgálatokat tettek, és a különbizottságtól, mely szervezetünknek már régóta egyik részét képezi, bizonyára nem fognak megtagadtatni ez emberbaráti mű javát czérző időszakonkénti és rendkívüli adományok A bizottság az osztályfőnökök segédkezésével fogja e tevékenységet a szabadelvűek közt gyakorolni. Ezek a rendszabályok, melyeket a helyzet parancsol, melyek nem engednek más választást, ha csak nem akarunk önmagunkhoz hűtelenek lenni, vagy nem akarjuk a tétlenséget tolni gátul a hazafiság áramlata elé, mely a papi zsarnokság utolsó sánczát, elsöpréssel fenyegeti. E kijelentett határozatnak, — visszaadván mindazoknak cselekvési szabadságát, kik a vállalatot, melyhez mi nem csatlakozhattunk, sajátjukká akarták tenni, azon hatása lesz, hogy megakadályozza, miszerint a vállalat, ha ez kikerülhetlen, saját hibánk miatt hiúsuljon meg. Őszinte hazafias lélekkel adván elő az ország tényleges szükségleteit, bizalommal fordulunk mindazokhoz, kik azt igazán szeretik, készek lévén egyénileg minden munkára, a nemzeti kívánság értelmében kiáltjuk: Éljen a szabad Róma! Éljen az egységes Olaszország! Róma, szept 25. 1867.“ — (Vegyes tudósítások.) A „Gazetta di Venezia“-nak írják Florenczből szept. 30-ról: „Az egyház-államokban előfordult forradalmi mozgalmakról szóló hírekről annyira különböző tudósítások fekszenek előttünk, hogy lehetetlen pontosan meghatározni a helyet, ahol azok kitörtek. Az itteni kormány, nehogy az a nélkül is felizgatott közhangulat még inkább nyugtalaníttassék, mindent elkövet, hogy az említett forradalmi mozgalmakról szóló hírek terjedését meggátolja. Innét van, hogy itt semmi bizonyosat sem tudhatni arról, ami a határokon túl történik. Egy magasrangú tiszt ma azt állítá, hogy a mozgalom Velletriben kezdődött; azt hiszik, hogy abban Menotti Garibaldi részt vett, mit sokféle jel látszik bizonyítani. A határok őrizetének erősbítése végett a csapatmozgalmak még mindig tartanak, s újabban innen két ezred ment el délnek. E két ezred képezi a katonai erő utolsó zömét, melylyel a kormány a székvárosban rendelkezett, hogy ezeket e pillanatban eltávolítják, az bizonyára nem történik nyomós ok nélkül.“ — A „Gazetta d’ Italia“ az „Italia“ azon hírére vonatkozólag, hogy Rómában fölkelés van kitörőben, ezeket mondja: „Daczára a hazafiak jogosult várakozásának, a közönséget — fájdalom — óvakodásra kell intenünk ama túlhajtott híreket illetőleg, melyek az Egyház-Államokra vonatkozólag szárnyalnak. Az Egyház-Állam igen csendes; minden esetre a haladási pártban bizonyos izgatás uralkodik, ez azonban nem nyújt elégséges támpontot egy kitörhető fölkelésre.“ — A „Gazetta di Firenzeinek írják Rómából szept. 29-ről: „Az örök város igen nyugodt, a rendőrség a legismertebb szabadelvűeket teljesen nyugton hagyja, s csak arra szorítkozék, hogy nehány politikailag hírhedt olasz polgárnak, kik Rómában tartózkodtak, utat mutatott. A Locanda Alemagnában két velenczeit kerestek, s egyiküket el is fogták; a másiknak sikerült megmenekülni. Cuchi követet a rendőrségre hívták, ő azonban jobbnak vélt elutazni.“ Hogy az olasz lapoknak a római eseményekre vonatkozó valamennyi hírét adjuk, közöljük még az „Opinione Nazionale“ következő sorait: „A legnagyobb tartózkodással közöljük, hogy Rómában megkezdődött az izgatás, mely nagy kiterjedést látszik venni, s hogy fölkelés esetében a pápai csapatokat valószínűleg Trastevereben, közel a Vatikánhoz, fogják összpontosítani.“ — Az „Independance“ római hírei szerint a pápai kúria épen nincs megelégedve a fordulattal, melyet Garibaldi vállalata von. A római kamarilla a betörést, a hadsereggel való összeütközést óhajtotta, hogy a florenczi kormányt szószegésről, színeskedésről és a forradalmi párttal való titkos egyetértésről vádolhatta, s a katholikus hatalmak interventióját, melyre biztosan számított, kikérhette volna . Ratazzinak a Tuilleriák kabinetjéhez intézendő jegyzéke a szept. 29 -én tartott minisztertanácsban megállapíttatott. A „Gazetta d’ Italia“ szerint az olasz kormány e jegyzékben azon aggodalmat fejezi ki, hogy nem maradhat sokáig a helyzet ura, ha az ország jogos kívánságait ki nem elégítik. Továbbá, a király kormánya fölöttébb sajnálná, ha — azon esetre, ha Francziaország a jegyzékben kifejezett nézeteket nem oszthatná, — kényszerítve lenne oly szövetséget kötni, mely az ország többsége véleményének megfelelőbb volna. A „Gazetta d’Italia“ ez utóbbi tételt csak a legnagyobb tartózkodással közli. 486