Politikai Ujdonságok, 1877 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1877-06-20 / 25. szám
25. szílm. 1877. XXIII. évfolyam. POLITIKAI ÚJDONSÁGOK, oroszok előnyomulása, s a napok óta várt döntő ütközetről még nincs hír. Mukltár pasának egy jun. 16-iki távsürgönye ugyan Alaskert közelében folyt szerencsés ütközetről tesz említést, de úgy látszik, ez még nem a döntő csata volt. A kisázsiai török hadsereg tetemes erősítést nyert közelebb, állítólag most már támadólag is fölléphet. Oltinál előre is nyomultak, s e várost elhagyták az oroszok, de váljon a török fegyverek ereje következtében-e vagy pedig megváltoztatott hadműveletek czélszerűségéből, azt eddig nem tudni. A török tengeri haderő szerepléséről most sincsenek följegyezni valók. A hadihajók egy része a kaukázusi partvidéken foglalkozott, a nagyobb rész azonban a Bosporus közelében vesztegelt. Ez alatt az egypár orosz gőzös szeldeli a Fekete tenger hullámait, s kalandos vállalatokat intéz Odeszszából a Duna torkolat előtt álló török hadihajókra. Hobart pasa tengernagy Konstantinápolyban töltötte az időt, s csak most jelentik, hogy elment onnan valahová. Szudhum-Kale alól is elmentek a török hajók, ismeretlen rendeltetésre. Tehát talán a török flottáról is hallunk közelebb valamit. A kaukázusi lázadás terjedése az orosz jelentésekből is kitűnik. Ezek ugyan mindig azt jelentik csomósan, hogy mint vertek le itt is, ott is egy-egy csapat lázadót, hanem a mért épen ily sok helyen akad leverni való, az mutatja, hogy a kaukázusi fölkelés igen terjedt. Azt különben maguk az orosz hivatalos jelentések is bevallják, hogy a lakosság gyakran csak tetteti a nyugalmat, s amint az oroszok tovább mennek, újra fegyvert fog. Romániában a muszka uralom egész súlyával elhelyezkedett, s a romániai és orosz katonai hatóságok közt napirenden van az összeütközés. A függetlenség keserű falatokat nyújt a nyalánkságot várt ínyeknek. A,,Deutsche Montagszeitung“ szerint Románia képviselői azt kívánták a hatalmaktól, hogy nyilváníttassék ki elvben, hogy Románia függetlensége a béke elemét képezi, de ebbe a hatalmak közül egyik sem, még Oroszország sem akart beleegyezni. A román ágensek erre azt jelentették Bukarestbe, hogy nem sikerült kedvező nyilatkozatokat kieszközölni. A görögök készülődését a párisi „Memorial Diplomatique“ azzal a hírrel egészíti ki, hogy az angol kabinet kijelentette Athénben, hogy sem a porta elleni háborút, sem Epirus és Tessália föllázadását nem fogja eltűrni. Londonból pedig az a hír jött, hogy az angol kormány Konstantinápoly fenyegetése esetén 40,000 embert fog Wosseley tábornok vezetése alatt, kinek adiátusa Brackenbury alezredes lesz, Gallipoliba küldeni. Hír szerint az angol miliczia zászló alá hívása is küszöbön áll. Angliát egyébiránt az orosz kormány folyvást környékezi és kétértelmű ígéretekkel engeszteli. Az angol közvéleményt eléggé jellemzi, hogy a lapok izgatnak a legújabb orosz hadi kölcsön ellen, s reményüket fejezik ki (például a „Daily Telegraph“), hogy nem sok angol akad, ki pénzét adja annak, aki e pénzen épen Anglia ellen fegyverkeznék. (Az orosz biztatgatások Anglia számára.) A Suvaloff gróf által Londonban átadott jegyzék egész általánosságban szól. Kijelenti, hogy Angliának a Suez-csatornánál semmiféle érdekeit nem fogja sérteni, s kinyilatkoztatja, hogy az akciót nem fogja Egyiptomra kiterjeszteni. Örményországra nézve azt mondja Gorcsakoff, hogy Oroszország semmi olyasra nem törekszik, ami az angol érdekeket a persa öbölnél megkárositná. Konstantinápolynak a háború folyamában való megszállása kérdése nincs érintve s csak az mondatik, hogy Oroszország nem vágyik Konstantinápoly birtokára. Azonban annál messzebb mennek Oroszország követelései a porta kereszténylakta tartományait illetőleg, habár a görög tartományokról külön említés nem létezik. Legnehezebb a Dardanellák kérdése, melyre nézve Oroszország az eddigi helyzetnek gyökeres megváltoztatását követeli. (Eddig csak kereskedő hajókkal közlekedhetett a Dardanellákon.) E jegyzéken kívül Suvaloff gróf szóbeli előterjesztést is vitt Londonba. E nyilatkozatról az a hír, hogy jó benyomást tett Londonban. Azonban ezt Szentpétervárról írják a muszka-barát bécsi félhivatalos lapnak a „Polit. Corresponder“-nek, mely azt is állítja, hogy Suvaloff jelentése jó hatást tett valamennyi külföldi udvarnál is, melyekkel közöltetett. Továbbá e lap szentpétervári levele még akövetkező biztatásokkal szolgál: Görögország és Szerbia háborús hajlamai r épen nincsenek kedvére Oroszországnak, s Milán fejedelem protestti útja egyszerűen az ő legsajátabb hajlamának számítandó be. A czár Milánnak erre vonatkozó kérdésére is tagadólag válaszolt. A szerb kérdésben Ausztria-Magyarországot nagy döntő szó illeti meg. Szerbia miatt Oroszország nem fogja oda vinni a dolgot, hogy Ausztria-Magyarországhoz való viszonyai meghidegüljenek s azon pillanatban, midőn az orosz hadak mozgásban vannak, Szerbia lejátszotta szerepét a Balkán-félszigeten (!) stb. stb. — (A béke diktatúrája monarchiánkban.) így nevezik külföldi lapok Ausztria-Magyarország jelenlegi állapotát. A magyarok, németek sürgetik az orosz-ellenes beavatkozást, de a kormány békét akar, j s esetről esetre belenyugszik mindenbe, mihelyt megtörtént, pedig amíg meg nem történt, addig úgy jelelezte, mint a monarchiára bekövetkező döntő pontot. A Duna elzárása épen úgy nem lett „komoly“ baj, mint a Kis-Oláhországba is áttett harctér; Románia függetlenségével ép oly hamar megbarátkoztak Bécsben, mint ahogy szemet hunynak Szerbia hasonló föllépésére. A monarchia egyszerre elvesztette minden érzékét azon fontos érdek iránt, mely ránézve életkérdés a Dunánál. Mi ennek az oka ? — kérdezik, s a felelet titkolózás. Gr. Andrássy ingerült a magyar képviselőházban minden ülésen megújuló interpellácziók miatt, de bizalmas körben is folytatja a titkolózást. Szerte szivárgott hírek tudni akarják, hogy Vilmos német császár, még a franczia háború előtt, mikor Sándor orosz czár jóakaratú semlegességét megnyerte, becsületszavát kötötte le, hogy a keleten viszont ő enged szabad kezet az orosznak. Most, ha az osztrákmagyar hadsereget mozgósítanák , rögtön provokálva volna az összeütközés Németországgal. Az angolok pedig arra számítanak, hogy mindenekelőtt Ausztria-Magyarország szálljon síkra az orosz tervek ellen. „Van egy ország — írja a „Times“ — melylyel Oroszországnak valami alakban számolnia kellene, mielőtt Konstantinápolyt veszélyeztetné, s mely ország az oroszok állását Romániában tarthatatlanná teheti. Ez ország Ausztria. Míg Ausztria nem érezi magát fenyegetve, a mi országunknak, melynek az európai Törökországban sokkal kevesebb érdeke forog játékban, nincs mit aggódnia.“ — (Szerbia szereplése.) Milán fejedelem csakugyan elment Plojestibe, hogy hódolatot tegyen a czárnak. Hivatalos udvariasság az egész — jelentik az orosz hivatalosak — és Milán fejedelemnek személyesen megmondták, hogy Szerbiának békén kell magát viselni. Higyje, aki akarja. Milán kíséretében ment el Risztics, Lesjanin, Protics tábornokok és Horvátovics ezredes. A „Deligrád“ gőzhajóval ment Orsováig, s 16-án érkezett Plojestibe, hol azonnal átnyújtotta hódolatát a czárnak, Risztics pedig Gorcsakoffal értekezett. A czár még aznap Bukarestbe utazott, s Milán is visszatért. A Szerbiát s e látogatást illető híreket következőkben állíthatjuk össze: Szerbia bizonyára szenveregni fogja még egy darabig a semlegest, sőt valószínű, hogy semlegességi nyilatkozatot is tesz, de igen bizonyosra lehet fogni, hogy ha az orosz sereg nem tud sikert kivívni a Duna áthidalásánál, Szerbiát szintúgy megszállja, mint Romániát, s ezzel kényelmesen átjut a Dunán. A semlegesség emlegetése Szerbiában is szükséges, mert a nagy nyomor megtanította a népet a háború következményeire, s a nép tudni sem akar háborúról. Természetes, hogy az omladina és a szerb politikusok másként gondolkoznak s ezek a múlt évi háborúért jutalmat kívánnak. Risztics egy memorandumot vitt magával Plojestibe, mely fejtegeti, hogy Szerbia nem maradhat úgy, mint ahogy van. Kész akármi szolgálatra Oroszország iránt, s nagylelkűen semleges is marad, ha az osztrák-magyar monarchia valóban ezt óhajtja. Hanem Szerbiának kárpótlás kell.És pedig a nisi és novibazári kerületek, a Drina mellett Kis-Zvornik vára, és teljes függetlenség a portától. Szóval: nagyobbodás és függetlenség. A skupstina július 1-ejére van összehiva Kragujeváczba. Milán fejedelem a volt hadügyminisztert Nilsics ezredest, a skupstinai kormánybiztost, nevezte ki a Kragujeváczban és Kragujevácz körül öszpontosított csapatok parancsnokává. E kinevezést a skupstinával szemben követendő erélyes politika előjelének tekintik, mert a skupstinára olyan ellentétes dolgok várnak, mint a háború vagy az alattomos semlegesség megszavazása, s a tavalyi háború minden bűne és terhe is napirendre jöhet. Állítólag már a skupstina első ülésében indítvány fog létetni a szerb függetlenség kinyilatkoztatása tárgyában, hír szerint ez indítvány elfogadására kétharmad többsége biztos. Eközben az egész hadsereget hátultöltőkkel látják el, új fegyverküldeményt várnak külföldről, a régi fegyvert a katonáktól elveszik. A hivatalos „Istók“ Milán fejedelem plojestii utazását korszakot alkotó eseménynek mondja Szerbia politikai és nemzeti léterében, kezességnek a szerb nép jövendőbeli fejlődése iránt. A Jávor mentén hadtestet állítanak fel, hogy Montenegro részére szabad mozgást biztosítsanak. Belgrádban 10,000, Kragujeváczban 5000 főnyi aktív haderő van összepontosítva. Idegen tisztek felvétetnek a hadseregbe. Kladovában minden előkészület meg van téve, hogy a szerb partról hidat verjenek a Dunán át. Az oroszok a hajóhidak összeállításán már régebben dolgoznak a közeli erdőkben. Milánnak bukaresti látogatása felől a hivatalos vagy félhivatalos hírek nagyon szembetűnőleg hangsúlyozzák, hogy „útja politikai eseményekben igen szegény“, hogy csak csitítást hallott, és vigasztalás nélkül tért vissza. Épen ez kelt gyanút, mert különben mért engedték volna meg a tisztelgést és mért volt kíséretében Risztics is ? A látogatásról ezeket jelentik Bukarestből: Riszticsnek egy órai értekezése volt G о r c s а ł о f f herczeggel, ki kijelentette, hogy Szerbiának semlegesnek kell maradnia, mert csupán így lesz képes Oroszország annak idején a szerb érdekek javára működni. — Riszticsnek Ignatieffel is volt értekezése, mely két óra hosszat tartott. Ignatieff azt mondta, hogy Oroszország külön fogja választani Bulgáriát a portától, de nem fog új politikai alakulásokat létesíteni a Balkán-félszigeten. A keleti kérdés gyökeres megoldásának órája még nem ütött. A czár Milánt igen jóakaratúlag fogadta, anélkül, hogy a beszélgetésben az esetleges szerb akciót érintette volna. Útja politikai eseményekben igen szegény. (Majd meglátjuk!) — (Szerbia és Görögország.) A „Köln. Ztg.“ fejtegetvén Szerbia és Görögországnak a háborúhoz csatlakozását, azon meggyőződésnek ad kifejezést, hogy ez a nemzetközi békét fenyegeti s háborúra 291