Politikai Ujdonságok, 1877 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1877-07-25 / 30. szám
31. SZÁM. 1877. XXIII. ÉVFOLYAM. POLITIKAI ÚJDONSÁGOK. fogva kezdetben távol is fogja tarthatni magát a konfliktustól, — a russophilok legügyesebb czikkei sem lesznek képesek a német népet az oroszok pártjára állítani. Ezután kifejti, hogy a nép erélyesen vissza fogja utasítani a pánszláv törekvéseknek csak az erkölcsi támogatására vonatkozó felhívást is, nemhogy kész lenne azt anyagi erővel támogatni, annyival inkább, mert azon néhány német lap, melyek eddig azt hitték, hogy Oroszország győzelme esetére elhagyja a Duna partjait, s az ottani népeknek meg fogja engedni, hogy orosz befolyás nélkül szervezhessék önkormányzatukat, már most maguk is belátják, hogy csalódásban éltek. Németországban a hangulat nagyon jó néven venné, ha monarchiánk az orosz terjeszkedéseket még most, melegében meggátolná. Egy rajnai porosz lap, a „Triersehe Ztg.“ attól tart, hogy a mostani háború és monarchiánk semlegessége majd nagy és nehéz feladatokat gördít Németország elé. Ausztria—úgymond—melynek kereskedelmi életéhez a Keletre oly szüksége van, mint a tüdőnek a levegőre; Ausztria, melynek az 1866-diki év elzárta útját nyugat felé, folyton jobban fog a szlavismus által átöleltetni, míg végre az idők folyamában ki fog tűnni, hogy a német elemnek lehetetlen a monarchiát összetartania. Akkor majd Németországnak kellene a még nehezebbé váló feladatot teljesítenie, hogy védje magát az osztrák szlávok által megszaporodott szláv világ ellen, akkor 50 millió németnek kellene 100 milió szlávot féken tartania. Ha e 100 millió szlávhoz 36 millió franczia csatlakozik, akkor Németországnak helyzete is örök veszélynek van kitéve. Magyarország pedig egyszerűen elveszett, a magyarok feloszlanak a szláv világ árjában.“ (Midhát pasa Bécsben.) A cselszövények által megbuktatott és a szultán által száműzött Midhat pasa visszahivatott, valószínű, hogy mint nagyvezír vegye át szerencsétlen hazája kormányának vezetését. Midhiát a francziaországi Plombiérest várat-lanul elhagyta s jul. 27-én este megérkezett Bécsbe, hol néhány napot tölt, mindenesetre diplomácziai érintkezések czéljából. Abdul Hamid szultán kissé későn határozta magát arra, hogy Törökország egyetlen valódi államférfiát visszaadja hazájának, de mégsem nagyon későn. Midhát pasa fölér egy hadsereggel nemcsak tehetsége és erélyessége miatt, hanem azért is, mert Törökországnak a külföldhöz való viszonyai azonnal javulni fognak. Most már minden békehírek elnémulnak, mivel Oroszország legnagyobb ellensége, mivel azon férfiú áll ismét a török kormány élére, ki mindig figyelmeztetett az orosz fondorlatokra. Törökország bizonyosan sokkal erélyesebben lát hozzá a hadviselés folytatásához. A Törökországra nézve fontos eseményből következőket jegyezhetjük föl: Edhem pasa nagyvezér, ki Midhát helyét elfoglalta, már a mód által is, melyben előkelő állásához jutott, népszerűtlen ember volt, s a kormányon levő férfiak ellen uralkodó ellenszenv őt sem kímélte. A szultán Mehemed Piusdit kínálta meg a nagyvezíri méltósággal, de ez agg korára hivatkozva, Midhát visszahívására kérte a szultánt. A szultán vonakodott, mígnem Midhát pasától levelet kapott, melyben Midhát a szultán renjdelkezése alá bocsátja magát. Erre a szultán felszólította őt a visszatérésre, s mint látszik, Midhát diplomácziai megbízásokat is kapott, melyeket útja közben kell végeznie. Szó volt, hogy Londonba is elutazik. Júl. 27-én este titkára és szolgái kíséretébenérkezett meg Bécsbe, hol még a török követség sem várta. A „Metropole“ szállodába ment, hol csak a szálloda tulajdonosa ismert rá. Másnap reggel Aleko pasa nagykövet tisztelgett nála s a nap folyamában Midhát hosszú értekezéseket folytatott a török követtel. Egy franczia lap szerint a Plombiéresben időző Midháthoz a szultán kérdést intézett, nem lenne-e hajlandó s nagyvezéri állást ismét elfog-lalni. Midhát a következő sürgönynyel válaszolt: „Minden áldozatra kész vagyok; kívánságom csak az, hogy megoszszam a haza veszedelmét; teljes odaadással szultán ő Felsége rendelkezése alá bocsátom magamat.“ A szultán ez ajánlatot elfogadta és elhatározásáról Midhátot táviratilag értesítette. Midhát bécsi időzése alatt azonban senkinek sem mondta, hogy ő visszahivatott, csak annyit mondott, hogy a török kormány és ő közte ismét összeköttetés van. A híres pasát meglátogatta az „Ellenőr“ egyik munkatársa is, kit igen szívesen fogadott, s nagy örömmel szólt Magyarország rokonszenvéről és a budapesti népgyűlésről. Említette, hogy talán egy hétig is Bécsbe marad, meglehet hogy Londont is meglátogatja, hol — úgymond — sok jó barátja van Törökországnak. E látogató előtt szintén azt mondta, hogy nem hívták vissza Konstantinápolyba. Azonban a török követséggel való sűrü érintkezése , s minden körülmény arra mutat, hogy Midhát pasa máris tényleg részt vesz a porta ügyeiben, de Midhátnak sok titkolni valója van. Júl. 22-én Midhát meglátogatta gróf Andrássyt is és hosszabban időzött nála. Délután gr. Andrássy viszonozta a látogatást. Midhát — mint a ,,D. Ztg.“ írja, fontos küldetéssel bízatott meg, hogy egyengesse a tért, Ausztria és Anglia egyetértésének létesítése végett, a porta javára, harczias értelemben, de a békekötés esetére is, és hogy minden esetben biztosítsa e két hatalom támogatását. Állítólag a porta terület-átengedést is ajánlott, és a tárgyalások alapjául ez is számításba vétetik. A „Hotel Metropole“-t, melyben Midhát pasa szállva van, naponta több száz ember állja körül s veszi ostrom alá; mindnyájan a híres államférfit szeretnék látni. Hasonlag ostromolják a pasa titkárát is minden országból való emberek, hogy Midhát pasához bebocsáttatást eszközöljenek maguknak. A diplomácziai körökben nagy figyelmet gerjesztett Midhát pasa megjelenése. Soha az egész háború ideje alatt, sem pedig megkezdése előtt, annyi titkos jegyű sürgöny nem ment az egyes udvarokhoz itt levő nagykövetségük részéről. Első éjjel több hivatalnokot kellett berendelni a rendes számnál és ezek is alig győzték a hivatalos táviratok munkáját. (A helyzet Konstantinápolyban.) A lehangoltság folyton nagy. A kormányban uralkodó zűrzavarok lecsöndesítésére pedig már épen az utolsó órában történik Midhát pasa visszahívása. Minden bizonynyal nagy változások lesznek a kormányban. A mohamedán főpap a sejk-al-izlám máris letétetett, mert a „szent háborúhoz“ nem volt elég erélyes. Utódja Kali effendi lett. Abdul- Kerim és Redif hadügyminisztert hadi törvényszék elé állítják. Készületek történnek, hogy arra az esetre, ha Konstantinápoly komoly veszedelemben forogna az oroszok által, a szultán a kis-ázsiai Brusszába költözik. A lakosság hangulata is izgatott. Egy jul. 26-én kelt levél következőket mond el Konstantinápolyból : Layard angol nagykövet befolyása a szultán palotájában most majdnem kizárólagos és irányadó. Maga Mahmud Damat is elismeri ezt, és Layarddal való egyetértésének köszönheti, hogy megmaradt állásában. Ha Törökország nyílt csatában határozottan legyőzetik, akkor Anglia megszállja Konstantinápolyt. A szultán minden eshetőségre el van készülve, és az angol tervekkel egyetért. Ma minden hatalmak közt Angliát becsülik legtöbbre; a többivel — mondá legújabban egyik miniszter — csak viszályaink voltak; egyedül Angliát nem lehet azzal vádolni, hogy Bolgárország most hullákkal és romokkal födött puszta. Amíg Törökország áll, addig Anglia érdekeit nem veszélyezteti Oroszország. De arról meg vannak győződve, hogy Anglia jó szolgálataiért nem fog kívánni területnagyobbodást. (Hármas szövetség.) Görögország, Szerbia és Montenegró szövetségéről van szó. Kár hogy Románia már el van jegyezve, s hogy nincs több fejedelemnek is székhelye a Balkán félszigeten. Görögország tett ajánlatot a hármas szövetségre, kedvet kapva a „három császár szövetségétől mely oly kitűnő jó valaminek bizonyult be , hogy Ausztria-Magyarország azt se tudja, hová legyen. A legújabb hármas szövetség az első döntő csata után lép föl a törökök ellen, ha ugyan Anglia eltűri a görög fészkelődést. A görög hadi készülődésről írják, hogy a legújabb védtörvények következtében a rendes hadsereg 12,188 főről 24,376-ra emeltetett. Görögország jelenleg még csendes ugyan, mert a kormány visszatartja a nemzetet elhamarkodott és veszélyes, kalandos határozatoktól, de nem tévesztendi el szem elől az alkalmas pillanatot, melyben aztán egész erővel szállhasson síkra a hellenizmus és a közös haza érdekeiért. (A szerb forrongások.) Belgrádból jul. 26-iki kelettel írják : A szerb kormány nem hiába dolgozott az utóbbi időben oly nagy erővel, a tervei most már határozott alakot kezdenek ölteni. Szerbia függetlenségét ma kellett volna proklamálnia a kragujeváczi skupstinának, és Belgrádban megtették az előkészületeket, hogy e fontos tényt illő fogadtatásban részesítsék. De egyelőre ismét viszszavonultak, mert tegnap azon utasítást vettek, hogy a kormány a hó végéig halasztotta a függetlenség kimondását. A kibocsátandó papírpénzjegyeket Párisban már elkészítették, és ezen a héten érkeznek ide. Lázas tevékenységet fejtenek ki, hogy a legrövidebb idő alatt 30 000 embert lábra állítsanak. Szerbia akcziójának legközelebbi katonai czélja Szerbiának elfoglalása. (Anglia készülődései.) Mig az ellenzék most is a mellett tart szónoklatokat a népgyüléseken és lakomákon, hogy Anglia őrizze meg semlegességét s hagyja elveszni Törökországot, azalatt a kormány előterjesztette a parlamentben az orosz kegyetlen-ségekről szóló hivatalos okmányokat, melyeket a konzulok állítottak ki. Semmi esetre sem oly eljárás, minőt egy nyugton maradni akaró hatalom szokott elkövetni. Az előterjesztés kifejezi az aggodalmat, hogy ily kegyetlenségek és erőszakosságok visszatolásra ingerük a mohamedánokat, s kiárasztják a vérfürdőt a keresztényekre is. Eközben egész nyíltan folynak a hadi készülődések, és seregszállító hajók viszik a katonaságot Angliából a Középtengerre. A bezikai öbölben levő hajóhad pedig czirkáló járatokat tesz. Mily mérvű lesz Anglia beavatkozása, még nem tudni. Tudjuk, hogy a porta ellenzi az angol megszállást, Anglia pedig vonakodott eddig, hogy mint fegyveres szövetséges kössön ki Gallipoliban, vagy Konstantinápolyban. Angliára mindenesetre kényelmesebb volna, ha egyszerű megszállás által biztosítaná érdekeit a Bosporuson, de veszedelmes volna, ha a portát egészen az orosz kegyelemre hagyná. A „Daily Telgr.“-nak írják Al d e г . h . bó 1, jul. 23-ikáról: Ma bejártam széltébe-hosszába az egész tábort és a tisztekkel és katonákkal beszéltem. Lelkesedésre nem sokra találtam, de a britt katona hozzá van szokva az engedelmességhez, tüntetés nélkül. Általában az a vélemény uralkodik, hogy már hetekkel ezelőtt kellett volna valaminek történni, mielőtt még az oroszok a Balkánon átkeltek. Most pedig, ha a kormánynak valami komolyabb czélja van egy puszta sétánál, ennek nem lesz olyan biztos sikere, mint lett volna különben. Ugyanezen lapnak jelentik Portsmouthbal: Az öt indiai szállítóhajó, melyek Portsmouth és Bombay közt látják el a szállítást: a „Crocodil“, „Euphrates“, „Jumma“, „Malabar“ és „Serapis“, fölszereltetett, s kettejök még e héten Máltába megy. A hajók a legtökéletesebb katonai hajók. A „Crocodil“, mely teljesen olyan, mint a többi 369