Politikai Ujdonságok, 1880 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1880-01-07 / 1. szám
1. SZÁM. 1880. XXVI. ÉVFOLYAM. ______POLITIKAI ÚJDONSÁGOK. 3 mondták, hogy Albániából nem engednek egy talpalatnyit sem a gyaurak uralkodása alá jutni. Mukhtár jelenleg Prizrendben, az albán liga székhelyén időz, s magához hivatta a főbb albánokat. Ezek azt mondták, hogy hiába még több szót is vesztegetni erre a dologra, ők tudják, hányadán vannak. Fölkérték Mukhtárt, mondja meg a szultánnak, hogy a karadaglia (feketehegyiek) ellen kardot rántanak, s ha a szultáni sereg a hitetleneket támogatni fogja, evvel is végezni fognak. Plavába naponkint lőszerek és önkénytesek érkeznek, kik Albánia megcsonkítása ellen készek véreket ontani. J u s s uf bej proklamácziót intézett az albán liga djakovai, ipeki és kalkandeleni vezéreihez, melyben ezeket fölszólítja, hogy Gusanyében várják készen a montenegróiakat. Midőn Mukhtar pasánál az értekezlet véget ért, a Barjak-Glamijában nagy gyűlés tartatott, melyen Musztafa effendi és Szelim Muderisz hodsák izgató szónoklatokat tartottak a plavai és gusinjei testvérek védelmére. A gyűlés kimondta, hogy az utolsó emberig készek a haza épségéért elvérzeni. Montenegró megszakította a diplo mácziai viszonyt a portával, ezt jelentette már e hó 4-ikéről egy Konstantinápolyból érkezett távirat. Radonics montenegrói követ már el is utazott onnan, vagy e hó 7-én fog elutazni. Hogy Nikita fejedelem minek valósította ezen régi fenyegetését, mely fenyegetésnek csak jó volt, de mint politikai rendszabály, egészen érthetetlen, azt csak a csettinyei bölcsek tudják. Hisz a diplomácziai viszonyok megszakításának csak úgy van igazán értelme, ha nyomban hadüzenet követi azt. De képzelhető-e, hogy az adott viszonyok közt Montenegró hadat üzenne a portának s egymaga venné föl a küzdelmet a hozzá képest még mindig nagyhatalomnak mondható Törökországgal ? Ezt annál kevésbbé föltételezhetni, mert a Feketehegyek közelében elég impozáns török haderő áll és pedig azon Muktar pasa vezetése alatt, kinek karját már nem egyszer érezték a montenegróiak. A montenegrói viszály ügyében Haymere báró osztrák-magyar külügyér a portához jegyzéket intézett volt, melyben figyelmeztette, hogy hozza rendbe az ügyet, mert Montenegrót már nem képes többé visszatartani az akciótól. A török kormány egy decz. 15-iki jegyzékben azt válaszolta, hogy a porta minden lehetőt és képzelhetőt elkövetett a nevezett kerületek átadása érdekében. Ha mindezek daczára Montenegró nem volt képes szép szerével birtokába venni Gusinyét és Plavát, erről a porta nem tehet, mert azt a török kormánytól senki nem kívánhatja, hogy — kivált most, egy borzasztó háború után, súlyos politikai és pénzügyi viszonyok között — a török hadseg erőszakkal rontson ama területekre s azokat brutális módon letiporva, átszolgáltassa Montenegrónak. Effélére a berlini szerződés sem kötelezi a portát. Tegye ezt, ha jónak látja, maga Montenegró, s aztán viselje is érte a felelősséget. ■ Végül a török jegyzék arra kéri Haymerlét, hogy midőn a portának ez ügyben tanúsított magatartását bírálat alá veszi, legyen kegyes figyelembe venni Törökország mostani rendkívüli helyzetét is ! A bolgár skupstina fölosztása után, mint Szófiából írják, a politikai helyzetben bizonyos egyhangúság állott be. A radikálisok lévén e í dőlései, hogy a föloszlatás forradalmat fog okozni, eddig nem teljesedtek. Ellenkezőleg, még mindig helyeslő feliratok érkeznek Sándor fejedelemhez. Ruscsukban ugyan megkisérlette egy volt szélső képviselő a fejedelem ellen nyomtatott proklamácziókat hozni forgalomba, de ezek elkoboztattak és szerzőjük Romániába menekült. Az új, még mindig nem teljes minisztérium különben hajlandó az ellenzéknek néhány engedményt tenni. Több ultraszabadelvű, köztük olyanok is, kiket az első minisztérium állomásaiktól elmozdított, hivatalnoki állomásokra hivatott meg. E békítési kísérletek nagyobbrészt Klementi érsek tanácselnöktől erednek. Sándor fejedelem jövő évi februárban Szentpétervárra szándékozik utazni, hogy császári nagybátyjának személyesen vigye át szerencsekívánnatait uralkodásának 25 éves jubileumához. A tartomány politikai jövőjéről a legtarkább hírek keringenek, így p. azt mondják, hogy a fejedelem nagy nemzetgyűlést akar egybehívni az alkotmány megváltoztatása végett. Másrészt tudni akarják, hogy a fejedelem Szentpétervárról lemondását szándékozik beküldeni, ha az alkotmány bizonyos pontjai nem módosíttatnak. Az ínség Ruméliában, mint onnan érkezett jelentésekből kiderül, rettentő nagy fokra hágott. Különösen borzasztó a mohamedán menekültek helyzete, kik két évvel ezelőtt Konstantinápolyba mentek s most onnan a porta által visszaküldettek. A visszatérők nem találják lakhelyeiket, földeik a bolgárok kezében vannak s marháik elpusztultak. A szerencsétlenek kénytelenek a szabadban tanyázni, vagy rozzant barakkokban lakni. A hideg oly nagy, a minőre a legöregebb emberek Ruméliában nem emlékeznek. A hó félméter magasságú, s a menekültek, kik ezelőtt nagyobbára jómódú emberek voltak, alig vannak felöltözve. Filippopolisban félmeztelen emberek koldulnak a legnagyobb hidegben. A menekültek száma 100,000- nél nagyobb, s ezek közül 10,000 van Filippopolban. Merénylet a spanyol királyi pár ellen. A múlt év a merényletek éve volt, s nem tudott elmúlni, hogy utolsó pillanatában is hű ne legyen önmagához. December 30-án még két pisztolylövést juttatott a spanyol királyi pár élete ellen, de egyik lövés sem talált. A nászünnep örömhírei után épen négy hét múlva érkezett Madridból a tudósítás, hogy a fiatal királyné már gyilkos fegyverrel találkozott új hazájában. A golyó az ő ifjú fejéhez járt legközelebb. Nem sok híja volt, hogy Alfonzo király ismét özvegyen maradt. A merénylet elkövetője egy fiatal cukrászsegéd Otero Gonzalez. Hogy váljon fanatikus düh vagy összeesküvés adta-e kezébe a fegyvert, arról sok mindenféle hír szárnyalt először, de azután egyszerre annál kevesebbet hallani. Valószínű, hogy egyszerű gonosztevő, akinek tettét a politikai viszonyok és exaltált eszmék érlelték meg, de akinek cselekedetéért nem lehet apellálni egyik párt politikai lelkiismeretére sem. Még azt is mondták, hogy Otero egyedül a királynét akarta megölni, mind a kétszer rálőtt, s föl volt bérelve, hogy Spanyolország fiatal királyát özvegységre juttassa. Kissé regényesen hangzik még a romanzerok hazájából is. Az utóbbi időkben Spanyolországban a politikai helyzet megint zűrzavarossá lett. Magában a törvényhozásban is nagy meghasonlás támadt. Az új miniszterelnök Canovas nem akart felvilágosítást adni a kortesben, hogy mi idézte elő a kormányválságot, s miért kellett távozni a kormány éléről Martinez Campos tábornagynak. A hadsereg főtisztjei közül többen beadták leköszönésüket, a kortes ellenzéke ott hagyta a törvényhozói termet és manifesztáczióban magyarázta tettét, mint gondolni lehet, nem válogatott szavakkal. A merényletet sokan ez eseményekkel szerették összekötni, úgy látszik, maga a kormány is, mely azonnal több befogatást tett, de másnap már azokat szabadon kellett bocsátani, „mert Otero megmásította első vallomásait“. A madridi merénylet a legkínosabb hatást Bécsben, az uralkodócsalád körében ébresztette, honnan csak pár hét előtt vált ki Mária Krisztina főherczegnő, hogy egy ország királynője legyen." Hogy a herczegnő sorsa elé nem tekintettek minden aggódás nélkül, bizonyítja egy nyilatkozat, melylyel a királyi menyegzőre Madridba özönlő idegenek fogadtattak: ,, A fiatal királynénak — hangzott — nem lesz semmi baja, bármi legyen is a királyság sorsa; a spanyol nép sokkal lovagiasabb, semhogy karját egy nő ellen emelje fel.“ És sajnos, de amit lehetetlennek mondtak, az gyorsan bekövetkezett. A merénylet decz. 30-án délután 2 órakor a királyi palota előtt történt. Egy fiatalember húzta meg magát annak bejáratához közel, s az őrházban bújt el. A király és királyné egy kétfogatú kocsin tért haza, melyet a király hajtott, s bakján egy inas ült. Az Orient-téren a király a Principe-kapu felé fordult be, átellenben a kerttel és szoborral. Csak kevés ember volt az utczán. A téren álló faköpönyeg mögül ugrott elő a merénylő, ki Lefaucheuxpisztolyát kétszer lőtte ki, s a lövés az egyik inas fejét horzsolta. A fiatalember meg akart szökni, de az elősietett rendőrség elfogta s megkötözte. A király nem állította meg a kocsiját, hanem gyorsan robogott be a palotába. A merénylet híre gyorsan elterjedt, s nemsokára megjelentek a miniszterek, a diplomácziai testület, hogy szerencsekívánságaikat kifejezzék. Másnap a törvényhozás tagjai tisztelegtek, s mindenfelől üdvözlő távsürgönyök érkeztek. A királyi pár este az operaszínházban jelent meg, s nagy tüntetéssel fogadták. A nép fáklyákkal kísérte őket a palotába. Másnap ismétlődött a tüntetés, mikor a király és királyné az Atochatemplomba mentek. A királyné a merénylet alatt megijedt, s a királynak kellett a lépcsőn fölvezetni. De nemsokára teljesen jól érzi magát: közvetlenül a merénylet után a királylyal szemben következőleg nyilatkozott : «Örült volt, ki bizonyára nem cselekedett beszámítható állapotban » A grandok fogadása alkalmával a királyné így nyilatkozott: «Szerencsésnek érzem magamat, hogy e súlyos megpróbáltatásnál férjem oldalán álltam.» Ez a merénylet a második, melyet Alfonz király ellen, öt éves uralkodása alatt elkövettek. Az elsőt Moncasi követte el 1878. okt. 25-én. Amadeo ellen 1872. júl. 18-án kísérlettek meg merényletet, Izabella királynőt, Alfonz király anyját 1862. decz. 2-án don Martino nevű pap egy nagy késsel meg is sebesítette. Figyelmet érdemlő körülmény, hogy decz. 30-án volt épen az 1870-ben meggyilkolt Prim tábornok halálának évforduló napja. A merénylet elkövetője. Otero Gonzales Francisco, 19 éves czukrászsegéd a merénylet elkövetője. Spanyolország éjszaki részéből, Galicziából való, hol a karlistáknak még sok híve van. Madridba nemrégiben jött, s egy pástetomsütőnél nyert alkalmazást. Oktatásban nem részesült, s vagy két év óta nem volt munkája. Oly közelről lőtt a királyi párra, hogy valódi csoda, miszerint nem talált. Otero erélyes, nyakas embernek látszik; szakálltalan arcza, zömök termete visszataszító benyomást tesznek. Gondosan volt öltözve. Vallomásaiban igen tartózkodó és minden jel arra mutat, hogy veszélyesebb ember mint Moncasi volt. Vallomásairól bizonytalan hírek szivárognak ki. Első kihallgatásakor azt mondta, hogy a nyomor vitte rá a merényletre, melyre fölbérelték. Midőn kérdezték, hogy kik czinkosai, a pástétomsütőt nevezte meg, kinél szolgált egy másik munkást. Ezeket elfogták, valamint többeket is, de azonnal szabadon bocsátották. E hótikáig ismét öt egyént fogtak be, de — mint egy ugyanaznap érkezett madridi távirat mondja — még mi sem igazolja ama föltevést, hogy Otero Gonzales politikai fanatizmusból követte el a merényletet; azt tartják, hogy az inkább koraérett romlottsága kifolyásának tekinthető. Az összes fejedelmek átküldötték szerencsekívonataikat a spanyol királyi párnak. Az üdvözlő táviratok közül az első a pápától érkezett, a második uralkodónktól. A királyné maga tudatta a szomorú eseményt Bécsben, s külön táviratot küldött ő felségének, anyjának, s Albrecht főherczegnek, gondoskodván róla, hogy a távirat ne zaklassa fel őket éjjeli nyugalmukban. Izabella exkirálynét a királyi pár maga tudósította, következő táviratot küldvén neki Párisba : «Kedves anyánk! Jól vagyunk, hála istennek, ki minket ez esetnél láthatólag védelmezett s mi nem is emlékeznénk már ez esetre, ha nem tudnók, mily