Politikai Ujdonságok, 1880 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1880-06-30 / 26. szám
26-ik szám. Előfizetési föltételek: VASÁRNAPI ÚJSÁG/egész évre 12 trt\ SmrROWTKI /egész évre 14 frt és POLITIKAI ÚJDONSÁGOK egy fkt: félévre ... 6 « _______________________félévre ■„ 7 « Csupán a POLITIKAI t egész évre 6 frt\ ÚJDONSÁGOK: félévre- 3 ■;a VILÁGKRÓNIKÁval/ egész évre 8 trt félévre... 4 * Kiadóhivatal: Budapest, IV., egyetem-utcza 4. Külföldi előfizetésekhez a postailag meghatározott viteldij is csatolandó. Szerkesztőségi iroda: Budapest, IV., egyetem-tér 6.XXVI. folyam. Előfizetési fölhívás a „Vasárnapi Újság“ és „Politikai Újdonságok“ 1880. július—deczemberi folyamára. Azon. olvasóinkat, kiknek előfizetése lejár, fölhívjuk, hogy megrendeléseiket idejében megtenni szíveskedjenek, nehogy a lapok küldésében fennakadás történjék. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEINK Negyedévre: A Politikai Újdonságok .............................1 frt. 50 kr. A Politikai Újdonságok a „Világkróniká“val együtt................................................2 frt. — kr. A Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok 3 frt. — kr. A Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok a ,«Világkróniká“-val együtt . . 3 frt. 50 kr. Félévre : A Politikai Újdonságok...................................... 3 frt. A Politikai Újdonságok a „Világkrónika‘‘-val együtt.................... 4 frt. A Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok. . 6 frt A Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok a „Világkróniká“-val együtt.................... . frt. T. előfizetőinket fölkérjük, hogy szíveskedjenek az előfizetés megújításánál, vagy a „Világkrónika" megrendelésénél cziiilszalagjukból egy példányt a posta-utalványra ragasztva beküldeni, s minden reklamácziót és egyéb a szétküldésre vonatkozó közleményeket a kiadó-hivatalhoz küldeni. A „Vasárnapi Újság“ és a „Világkrónika“ 1880.évi folyamából január 1-től kezdve teljes számú példányokkal szolgálhatunk. A Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok kiadó-hivatala (Budapest, egyetem-utcza 4. sz. a.) SZEMLE. Egyoldalú és rossz politika az, mely csak az államháztartás legközelebbi szükségleteivel foglalkozik. Minden ország akkor éli aranykorszakát, mikor oly átalános lángelme vezeti sorsát, kinek figyelme és értelme, mint a nap sugarai, köröskörül egyaránt kiterjednek és meleget árasztanak a közéleti működés minden vetéstáblájára. A mi nemzeti szerencsétlenségünk, hogy ha találkoznak nálunk ilyetén korszakos lángelmék, azok rendesen Prométheusz sorsára jutnak és száműzetésben, csatatéren, vagy börtönben vesznek el. Mindamellett mégis élünk és élni akarunk. Egyes rendkívüli tehetségeket soha sem pótolhatnak számos kisebbek. Mert ragyogó korszakot nem teremthetnek. De ha ezt nem tehetik, igyekezettel, hazafias jóakarattal elérhetik a kisebb eredményt: biztosítani legalább a léteit, föntartani a nemzetet, egyengetni az utat, melyen aztán később, mint egy régi klasszikusunk mondá, az istenfiak versenyt fussanak és diadalt arassanak. De talán ha volnának is köztünk mostanság rendkívüli tehetségek, azok sem idézhetnének elő tündöklő korszakot. A nemzet fáradt, kimerült, sok vért és hasznos nedveket veszített. A jelen ivadék föladata: előkészíteni a jövőt. Fölemelni a magyar népet az európai átalános műveltség színvonalára — voltakép ez a legelső föltétele nemzeti létünk biztosításának, mert e nélkül hasztalan rendelkeznénk hadseregekkel is: a legutóbbi háború megmutatta, mily tényezők a csatatéren az iskolamesterek. Nagyon érdemes és eminenter politikus feladat nálunk a közművelődési kérdésekkel foglalkoznunk. Annál inkább kötelessége ez a sajtónak, mert azt látjuk, hogy a kormányzatunk élén álló férfiak elhanyagolják e tért, mivel ők igenis egyoldalú, táblabiró-polikusok, ők azt hiszik, eleget tesznek kötelességeiknek, ha a parlamentben ledisputálják az ellenzéket a tárczakérdésekben. Universális szellemeknek volna gondjuk arra is, hogy egyes kiváló művészi, írói tehetségeket fölfedezzenek és gyámolítsanak. De ha már ezt nem teszik, vajha a közmivelődési intézmények alapítása körül tanúsítanának jótékonyul vezérlő figyelmet s befolyásukkal megakadályoznák a hibákat, melyek például e téren a helyi, személyes magánérdek előtérbe nyomulásával elkövettetnek. XIV. Lajos, a nagy Napóleon dicsőségének maradandó emlékei nemcsak ama csaták, melyeket megnyertek, de a kultúrás intézmények is, melyeket uralkodásuk alatt létesítettek. A mi új alkotmányos korszakunk is alapított néhány ilyetén intézményt, de sajátságos, hogy majd mindeniknél a hely megválasztása aligha lehetne szerencsétlenebb, ha e részben az egykori abderai tanács határozott volna. Népszínház, műcsarnok, operaház, ahelyett, hogy mint mindenütt másutt a város közepére, többé-kevésbbé annak szélére építtettek. Igazán bámulatos tévedés! Az akadémia, mely nem szorul fizető néző közönségre, a város közepén, az élénk zajos rakparton fényeskedik. A színházak miatt, melyeket egyszer mindenkorra föl lehetett volna állítani a város közepén, a főváros közönsége mindennap évtizedeken át valóságos népvándorlásra kényszerül a város végére. És ez nálunk történik, ahol kevés a pénz, és a közönségben aránylag kevesebb a hajlam, az előszeretet az efféle intézetek látogatására, mint bárhol másutt a nyugaton. Ugyan mit szólna a világ ahhoz, ha például Bécsben az Alservorstadt vagy a Jägerzeile végére építették volna a Burg- és az operaszínházakat ? Most arról van szó, hogy Magyarországnak egy harmadik egyeteme legyen. Már csak gondolatnak is, hogy megszülemlhetett, szörnyű, hogy ez a harmadik akkurate az ország szélén legyen, és pedig Bécstől csak egy ugrásra, ahol olyan világhírű egyetem van, mely még akkor is erős versenytársa lesz magyar egyetemeinknek, ha ezek az ország helyében állíttatnak föl. Nem-e világos, hogy ha már egy harmadik egyetemre jutna pénzünk, ennek helye csak a már meglevő két — a budapesti és kolozsvári — egyetemek között lehet, annál inkább, mert ez a meglevő két egyetem már különben is az ország két széléhez, mint közepéhez van közelebb ? Egy tekintet a térképre világosan mutatja, hogy e harmadik egyetemnek a meglevő kettő közötti nagy hézagot kellene kitölteni. A közvélemény helyes érzékkel Szegedet jelöli ki e czélra legalkalmasabb pontul, nem csupán fekvésénél, de egyéb esélyekre való tekintetből is. Az árvíz Szegedből fehér lapot csinált. A szerencsétlenség, mely e várost érte, alkalmat ad a nemzetnek, hogy mintegy gyakorlati vizsgát tegyen európaisága, vagy, ami többet mond, amerikaisága, kultúrképességéről. Itt egy nagy várost kell, illetőleg lehet néhány év alatt merőben újból alapítani, fölépíteni. E város tükre lehet haladásunknak, fokmérője korszerű műveltségünk színvonalának. Tervszerűsége czél- és okszerűségében vetekednie kell az amerikai Chicagóval, vagy épen fölülmúlnia azt. Ebben majd meglátjuk, mennyire tudunk modernek lenni, mennyi van bennünk abból az amerikai szellemből, mely föltétele annak, hogy lépést tartsunk a polgárosultság élén haladó népekkel. Szegednek e szempont nélkül is joga volna az egyetemhez, de ezzel már kétszeresen. Adjunk a magyar alföldnek Szegedben egy tükröt, egy élő múzeumot, melyben lássa, tanulja meg, nem a múlt, de a jövő Magyarország képét, föladatát, legyen az mintegy faiskolája a divó polgárosultság összes mivelési ágainak. S ha ilyen lesz, — pedig reméljük ezt — hát akkor hol az a magyar város, melyben az indokok ekkora összege egyesülne arra, hogy az új egyetem az övé legyen ? A horvát országgyűlés elfogadta a kiegyezést igen nagy szótöbbséggel, de azért ez eredményben vajmi kevés az örvendetes reánk nézve. Először azért, mert már magában a kiegyezésben reánk nézve oly édes-kevés az