1920, Távirda és Posta (Magyar Királyi Posta és Távirda Rendeletek Tára, 1920. 1-101. szám)

1920-09-24 / 72. szám

nyomorkutatók intézményének bevonásával és a nyo­morban sínylődők istápolásával tetemesen bővül és a bizottsági tagok száma is annyiban szenved változást, amennyiben a szabó (ruhajavító­)műhely vezetője a bizottsági ülésekre esetről esetre meghívandó. Felhívom tehát az összes postai hatóságokat és kincstári hivatalokat, hogy személyzeti létszámukhoz képest, az önként jelentkezők közül 1­ 2, esetleg több nyomorkutatót jelöljenek ki a személyzet köré­ből. Figyelmeztetem a postai hatóságokat és hivatalo­kat, hogy nyomorkutatókut csak teljesen megbízható, komoly és a karitatív működés iránt előszeretettel bíró egyének jelölhetők és hogy a nyomorkutatás alkalmával tudomásul vett adatok a nyomorkutatóra nézve hivatali titkot képeznek, melynek megsértése, nevezetesen az adatoknak illetéktelenekkel való köz­lése, büntetendő cselekményt képez. A nyomorkuta­tóknak tehát első kötelessége, a feltétlen diszkréció, mert csak ezzel tud működése iránt bizalmat ger­jeszteni. Minden nyomorkutató a hivatali főnök által ki­állítandó igazolvánnyal látandó el, mert csak ezen igazolvány jogosítja fel arra, hogy a nyomorgó postás­családokat meglátogassa. Csakis azok a családok láto­gathatók meg, akikre nézve az előttes vezetőség (fő­nökség) az engedélyt, illetve utasítást megadja. A nyomorkutató látogatása alkalmával a nyomorgó csa­ládról az alábbi minta szerint készítendő statisztikai lapot állít ki, s megjelöli benne a segélyezés módját. Segélyként 1. pénz, 2. élelmiszer vagy 3. ruhanemű hozható javaslatba és szolgáltatható ki. A kiállított statisztikai lapokat a nyomorkutató még aznap vagy legkésőbb a következő napon előttes vezetőségének vagy hivatalvezetőjének adja át abból a célból, hogy az a kerületi segélyzőbizottsághoz eljuttassa. Nem kincstári hivataloknál tekintettel arra, hogy azok személyzetét a postamester alaposan ismeri, nyomorkutatókat nem kell kijelölni. Minthogy azonban a nyomorban sínylődő kisebb javadalmazású posta­mestereket és postamesteri alkalmazottakat a kincs­tári személyzettel teljesen egyformán óhajtom támo­gatni és gyámolítani, felhívom az összes postameste­reket, hogy amennyiben önmaguk nyomorba jutottak vagy pedig alkalmazottaik nyomorban sínylődnek, for­duljanak bizalommal az illetékes segélyzőbizottságuk­­hoz, amely hivatva van, hogy kivétel nélkül minden nyomorgó postást tőle telhetőleg támogasson vagy erre nézve hozzám javaslatot tegyen. A kerületi segélyzőbizottság elnöke vagy az elnök által e célra kirendelt előadó, a beérkezett statisztikai lapokat azonnal feldolgozza és intézkedik, hogy a javaslatba hozott segély a nyomorgó család részére lehetőséghez képest azonnal kiutaltassék. 1. Pénzbeli segély, tekintettel arra, hogy rög­töni segélyről van szó és mert a rendelkezésre álló tőke egyelőre igen korlátolt, csak csekélyebb összeg lehet. Amennyiben a nyomorban lévő családnak na­­gyobb mérvű és a költségvetési hitel terhére engedé­lyezendő pénzbeli segély engedélyezésre van szüksége, ebben az esetben az igazgatóság (kerületi műszaki felügyelőség, számvevőség) a pt. vezérigazgatósághoz tesz javaslatot — illetve, amennyiben a hitel korlátain belül segély engedélyezése az igazgatóság (kerületi felügyelőség) hatáskörébe utaltatik — maga intéz­kedik. 2. Élelmiszersegélyként elsőrendű élelmiszerek utalandók ki. (Pl. liszt, burgonya, bab, esetleg zsír stb.) A szükséges élelmiszereket, anyagi esz­közeihez képest, a kerületi bizottság szerzi be és tartja raktáron. 3. Ruhasegélyként a kortársak, vagy magánosok által adományozott használt ruhaneműből készítendő ruházat, esetleg lábbeli osztandó ki. Önként értetődik, hogy a begyűlt természetbeni adományokból elsősor­ban gyermekek részére készítendő ruha és lábbeli, mert felnőttek felruházása egyelőre még kivihetetlen, de remény van, hogy ezen a téren is nemsokára javul a helyzet. Az élelmiszersegély kiutalásánál a kerületi se­­gélyzőbizottságnak ügyelni kell arra, hogy a kiuta­landó élelmiszer hol szerezhető be olcsóbban. Az esetben, ha a nyomorban sínylődő pl. alkalmazottak állomáshelyén az élelmiszer olcsóbban szerezhető be, mint a kerületi bizottság székhelyén, a bizottság tele­fonon felhatalmazza az illetékes hivatalvezetőt, hogy a kiutalt élelmiszert készpénzért vásárolja meg és juttassa el a nyomorgó családhoz, s a bizottság a szükséges összeget a hivatalvezetőnek legott meg­küldi. A személyzet és magánosok által adományozott használt ruhanemű czélszerű feldolgozása végett fel­hatalmazom a kerületi segélyzőbizottság elnökét, hogy a már működő cipőjavító műhelyekhez hasonlóan a segélyzőbizottság mellett szabóm­űhelyt állítson fel. A felállítandó szabóműhely a használt ruházati cikkeket a célnak megfelelően feldolgozza és raktáron tartja, esetleges segélyezés céljaira. E célból minden segélyzőbizottság kölcsönké­­pen szerezzen be varrógépet s a szabóműhely veze­tésével bízzon meg egy erre jelentkező és a szabás­hoz, varráshoz értő kortársnőt, aki egyúttal a kerületi nyomorkutatók vezetésével, irányításával is megbí­zandó és aki az illetőknek a szükséges felvilágosítást is megadja. A varrónői teendők ellátására, amennyi­ben erre intézetbeli nem ajánlkoznék, napidíj mellett vegyen fel varrónőt.

Next