1920, Távirda és Posta (Magyar Királyi Posta és Távirda Rendeletek Tára, 1920. 1-101. szám)
1920-09-24 / 72. szám
nyomorkutatók intézményének bevonásával és a nyomorban sínylődők istápolásával tetemesen bővül és a bizottsági tagok száma is annyiban szenved változást, amennyiben a szabó (ruhajavító)műhely vezetője a bizottsági ülésekre esetről esetre meghívandó. Felhívom tehát az összes postai hatóságokat és kincstári hivatalokat, hogy személyzeti létszámukhoz képest, az önként jelentkezők közül 1 2, esetleg több nyomorkutatót jelöljenek ki a személyzet köréből. Figyelmeztetem a postai hatóságokat és hivatalokat, hogy nyomorkutatókut csak teljesen megbízható, komoly és a karitatív működés iránt előszeretettel bíró egyének jelölhetők és hogy a nyomorkutatás alkalmával tudomásul vett adatok a nyomorkutatóra nézve hivatali titkot képeznek, melynek megsértése, nevezetesen az adatoknak illetéktelenekkel való közlése, büntetendő cselekményt képez. A nyomorkutatóknak tehát első kötelessége, a feltétlen diszkréció, mert csak ezzel tud működése iránt bizalmat gerjeszteni. Minden nyomorkutató a hivatali főnök által kiállítandó igazolvánnyal látandó el, mert csak ezen igazolvány jogosítja fel arra, hogy a nyomorgó postáscsaládokat meglátogassa. Csakis azok a családok látogathatók meg, akikre nézve az előttes vezetőség (főnökség) az engedélyt, illetve utasítást megadja. A nyomorkutató látogatása alkalmával a nyomorgó családról az alábbi minta szerint készítendő statisztikai lapot állít ki, s megjelöli benne a segélyezés módját. Segélyként 1. pénz, 2. élelmiszer vagy 3. ruhanemű hozható javaslatba és szolgáltatható ki. A kiállított statisztikai lapokat a nyomorkutató még aznap vagy legkésőbb a következő napon előttes vezetőségének vagy hivatalvezetőjének adja át abból a célból, hogy az a kerületi segélyzőbizottsághoz eljuttassa. Nem kincstári hivataloknál tekintettel arra, hogy azok személyzetét a postamester alaposan ismeri, nyomorkutatókat nem kell kijelölni. Minthogy azonban a nyomorban sínylődő kisebb javadalmazású postamestereket és postamesteri alkalmazottakat a kincstári személyzettel teljesen egyformán óhajtom támogatni és gyámolítani, felhívom az összes postamestereket, hogy amennyiben önmaguk nyomorba jutottak vagy pedig alkalmazottaik nyomorban sínylődnek, forduljanak bizalommal az illetékes segélyzőbizottságukhoz, amely hivatva van, hogy kivétel nélkül minden nyomorgó postást tőle telhetőleg támogasson vagy erre nézve hozzám javaslatot tegyen. A kerületi segélyzőbizottság elnöke vagy az elnök által e célra kirendelt előadó, a beérkezett statisztikai lapokat azonnal feldolgozza és intézkedik, hogy a javaslatba hozott segély a nyomorgó család részére lehetőséghez képest azonnal kiutaltassék. 1. Pénzbeli segély, tekintettel arra, hogy rögtöni segélyről van szó és mert a rendelkezésre álló tőke egyelőre igen korlátolt, csak csekélyebb összeg lehet. Amennyiben a nyomorban lévő családnak nagyobb mérvű és a költségvetési hitel terhére engedélyezendő pénzbeli segély engedélyezésre van szüksége, ebben az esetben az igazgatóság (kerületi műszaki felügyelőség, számvevőség) a pt. vezérigazgatósághoz tesz javaslatot — illetve, amennyiben a hitel korlátain belül segély engedélyezése az igazgatóság (kerületi felügyelőség) hatáskörébe utaltatik — maga intézkedik. 2. Élelmiszersegélyként elsőrendű élelmiszerek utalandók ki. (Pl. liszt, burgonya, bab, esetleg zsír stb.) A szükséges élelmiszereket, anyagi eszközeihez képest, a kerületi bizottság szerzi be és tartja raktáron. 3. Ruhasegélyként a kortársak, vagy magánosok által adományozott használt ruhaneműből készítendő ruházat, esetleg lábbeli osztandó ki. Önként értetődik, hogy a begyűlt természetbeni adományokból elsősorban gyermekek részére készítendő ruha és lábbeli, mert felnőttek felruházása egyelőre még kivihetetlen, de remény van, hogy ezen a téren is nemsokára javul a helyzet. Az élelmiszersegély kiutalásánál a kerületi segélyzőbizottságnak ügyelni kell arra, hogy a kiutalandó élelmiszer hol szerezhető be olcsóbban. Az esetben, ha a nyomorban sínylődő pl. alkalmazottak állomáshelyén az élelmiszer olcsóbban szerezhető be, mint a kerületi bizottság székhelyén, a bizottság telefonon felhatalmazza az illetékes hivatalvezetőt, hogy a kiutalt élelmiszert készpénzért vásárolja meg és juttassa el a nyomorgó családhoz, s a bizottság a szükséges összeget a hivatalvezetőnek legott megküldi. A személyzet és magánosok által adományozott használt ruhanemű czélszerű feldolgozása végett felhatalmazom a kerületi segélyzőbizottság elnökét, hogy a már működő cipőjavító műhelyekhez hasonlóan a segélyzőbizottság mellett szabóműhelyt állítson fel. A felállítandó szabóműhely a használt ruházati cikkeket a célnak megfelelően feldolgozza és raktáron tartja, esetleges segélyezés céljaira. E célból minden segélyzőbizottság kölcsönképen szerezzen be varrógépet s a szabóműhely vezetésével bízzon meg egy erre jelentkező és a szabáshoz, varráshoz értő kortársnőt, aki egyúttal a kerületi nyomorkutatók vezetésével, irányításával is megbízandó és aki az illetőknek a szükséges felvilágosítást is megadja. A varrónői teendők ellátására, amennyiben erre intézetbeli nem ajánlkoznék, napidíj mellett vegyen fel varrónőt.