Postás Közlöny, 1947

1947-03-01

POSTÁS KÖZ L ÖN Y lembe venni nem lehet. A rendelet egyik hiányossága az, hogy a postamesteri szol­gálatban eltöltött időt — a postamesteri­­és kiadói szolgálat kivételével — ezidő sze­­­rint még sem besorolás, sem nyugellátás­­szempontjából beszámítani nem lehet. Nagy újítás a rendeletnek az az intéz­kedése, amely lehetőséget nyújt arra, hogy a közszolgálatot megelőzőleg magánalkal­­mazásban eltöltött idő egy részét (legfel­jebb kétharmad részét) be lehet számítani, ha a beszámítást az erre a célra alakult bizottság engedélyezi. Csak olyan magán­szolgálati idő számítható be, amelyben megszerzett szakképzettségét az érdekelt a posta­szolgálatban is megfelelően haszno­síthatja, vagy ha az érdekeltnek a postai alkalmazását a magánalkalmazásban szer­zett szakképzettsége tette indokolttá. Kü­lön felhívjuk a szaktársak figyelmét arra, hogy e beszámítás iránti kérelmek előter­jesztésére előírt határidő 1. év április hó 30., valamint arra, hogy a folyamodvány­hoz, melyet szolgálati út betartásával kell felterjeszteni, csatolni kell a magánalkal­mazást hitelt érdemlően igazoló szolgálati bizonyítványt, melyből pontosan kitűnik: az alkalmazás időtartama, minősége, vala­mint a foglalkoztatás, munkakör tüzetes megjelölése. «■■■■»■»»■■■«■■■■•uiiiiEmiluaHmHg Az üzemi bizott­sági választások A múlt évben megválasztott üzemi bi­­­zottságok működési ideje lejárt. A Szak­­szervezeti Tanács január hó 4-én tartott ülésén határozatot hozott az üzemi bizott­sági választások megtartásáról és elren­delte,­ hogy a szakszervezetek a választá­sokat mielőbb tartsák meg és lehetőleg legkésőbb január hónapban fejezzék be. A Postás Szakszervezet Elnöksége január­­6-án foglalkozott a Szakszervezeti Tanács választást elrendelő határozatával és egy­hangú határozattal arra az álláspontra he­lyezkedett, hogy a jelenlegi körülmények között nem kívánatos az üzemi bizottságok választását általánosan megtartani. Termé­szetesen ott, ahol az üzemi bizottságok munkája nem megfelelő, vagy kiválás foly­tán a tagok, illetve póttagok száma meg­fogyatkozott, ahol a szakszervezet úgy látja, hogy szükséges, ott a választásokat­­megtartja. A Postás Szakszervezet Elnöksége ezt a határozatát a tények mérlegelése után hozta meg. Az elnökség határozatát eljut­hattuk a Szakszervezeti Tanácsnak és Gerő Ernő közlekedésügyi miniszternek, aki az­­elnökség határozatát, illetve javaslatát tu­domásul vette és a 109.500/1945. K. M. rendelet 7. §-ának 1. bekezdését 201.433/­ 1947. K. M. rendeletével oda módosította, hogy a már megválasztott üzemi bizotsá­­­gok megbízatása 1947. december 31-ig ér­vényes. A fenti döntés helyességét az azóta be­következő események mindenben igazol­ják. A mind nagyobb arányokat vett hor­­thysta-fasiszta összeesküvés leleplezésének fejleményei és az ebből adódó események bizonyítják, hogy mennyi józanság és reál­­politika nyilvánult meg a Szakszervezeti Tanács és a két munkáspárt vezetőinek azon határozatában, hogy az üzemi bizott­ságok választását elhalasztva, minden ren­delkezésre álló erővel a reakció ellen for­dult. A Postás Szakszervezet Elnöksége­­által hozott határozatot az azóta bekövet­kezett események a legteljesebb mérték­ben alátámasztották. Választás tehát csak ott lehetséges, ahol kiválások folytán vált hiányossá az üzemi bizottság, vagy ahol rosszul működik. Az utóbbi esetben az üzem, a hivatal dolgozói­­ezt írásban közölték a Szakszervezettel, i amely az ügyet kivizsgálva, véleményezve felterjeszti a Szakszervezeti Tanácshoz,­­ahol egy, erre a célra alakult hatos, pari­tásos bizottság dönt végső fokon a vá­lasztás megtartásának szükségéről. A munkásság vezetőinek elhatározása és megállapodásai megnyugvást hoznak a dol­­gozók közé és így teljes erejüket latba vet­­hetik a reakció megfékezése és felszámol Gerő miniszter a Szabadszakszervezeti tájékoztatón Az ördög nem alszik Február 15-én a Postavezérigaz­gatóság, a Budapesti, a vidéki posta­­igazgatóságok vezetői, a Szakszerve­zet elnöksége, a nagyobb budapesti hivatalok üzemi Bizottsági elnökei és főbizalmiai, a kerületi titkárok és az igazgatási székhelyeken lévő he­­lyi csoportok elnökei részvételével Gerő Ernő közlekedési miniszter je­lenlétében szakszervezeti tájékoztató összejövetelt rendeztünk a postai és szakszervezeti vezetők egymás kö­­zötti kapcsolatainak továbbfejlesz­tése és közös kérdéseink megbeszé­lése végett. Köszönetét fejezte ki Gerő Ernő miniszternek határozott és hatékony közreműködéséért. Gyurkovics Károly, szakszerveze­tünk elnöke bevezetőül megállapí­totta, hogy az az önfegyelmezett ma­gatartás, amit Udvarhelyi vezér­­igazgató is megemlít, minden szak­­szervezeti vezetőre, minden tárgyi­lagos és a lehetőségeket józanul meg­ítélő postásra kötelező, még akkor is, ha ez bizonyos népszerűtlenséggel jár. A nem öntudatos postások egy­­részében kialakult szakszervezetelle­nes hangulat abból a hozzá nem értő — vagy nagyon is tudatos és irá­nyított — követelésből fakad, mely ettől a földig rombolt és a civilizált élet minden lehetőségétől megfosz­­tott országtól akart máról-holnapra olyan eredményeket, amit a letűnt rendszer összehasonlíthatatlanul jobb körülmények között sem tudott fel­mutatni. Az elért eredményekkel kapcsolat­ban a postás dolgozók nevében kö­szönetét fejezte ki elsősorban Gerő Ernő miniszternek, azért a fáradha­tatlan közreműködésért, amelyet ér­dekünkben kifejtett. Köszönetét fe­jezte ki a Pénzügyminiszternek, a jelenlévő Ádámfia Károly pénzügy­­miniszteri osztálytanácsosnak és a posta vezető-, szaktisztviselőinek a postai fizetésrendezés ügyében ki­fejtett munkásságukért. Gyurkovics elnök a továbbiakban számokkal érzékelhető példákat ho­zott fel szakszervezetünknek 194­5 Álos Ödön alelnök üdvözlő és meg­nyitó szavai után dr. Udvarhelyi Ödön postavezérigazgató beszédében örömének adott kifejezést, hogy a postai igazgatás és a szakszervezet vezetősége Miniszterünk jelenlétében közös megbeszélésen hallgatják és vitatják meg problémáikat. Elisme­réssel adózott a szakszervezet képvi­selőinek önfegyelmezett magatartá­sáról a régóta húzódó fizetésrende­zési tárgyalásokkal kapcsolatban, valamint arról, hogy a szakszervezet szem előtt tartotta a közigazgatási és mérnöki személyzet érdekeit is, augusztus 1-től végzett munkájáról: Temetkezési segélyre kifizettünk 549 esetben 119.320 forintot; Szülési segélyre kifizettünk 610 esetben 36.906 forintot; Szociális segélyre kifizettünk 150 esetben 9782 forintot; 50 százalékos tankönyvsegélyre ki­fizettünk 416 esetben 14.378 forintot. A kulturális titkárság ügykörében 253 postás ifjút nyaraltattunk telje­sen díjtalanul Tatán. Postás hallga­tók részére fenntartunk a Dolgozók Kereskedelmi iskolájának egy osztá­lyát. A Postás Zeneiskola postás nö­vendékei részére tandíjkedvezményt folyósítunk. Fenntartjuk a sakk-, színjátszó-, dalárda-, bélyeggyűjtő-, képzőművészcsoportokat. 1629 hall­gatóval 35 helyen szakszervezeti sze­mináriumot rendeztünk. Egyhóna­pos szakszervezeti vezetőképző isko­lát tartunk, fenn 90 hallgatóval. A fenti célokra ezalatt az idő alatt 56 ezer forintot adtunk ki. A Postave­zérigazgatóság kb. 40.000 forintos karácsonyi segélyakció keretét 10 ezer forinttal bővítettük ki. Gerő Ernő közlekedési miniszter adott ezután rövid tájékoztatót és útmutatást. „Az ördög nem alszik” — mondot­ta és ismertette, hogy voltak és van­nak még mindig olyan kormányon belüli törekvések, melyek odairá­nyulnak, hogy egységesen rendezzék a köztisztviselői fizetéseket, figyel­men kívül hagyva a Vasút és Posta üzemi jellegét. Kiemelte, hogy az elért eredmények a szakszervezeti gon­dolat helyességét igazolták, s a szakszervezeti érdekképvise­let két év alatt kivívta azt a helyet a postások részére, amit a letűnt uralmi rendszerben hosszú évtizedek meddő küz­delmeinek nem sikerült elérni. A mi véleményünk szerint, — mondotta Gerő miniszter — a demokráciában aki többet dolgozik és szaporítja az állam bevételeit, az ebből részesüljön és kapjon több fizetést. Az volna a demokráciában a leg­nagyobb egyenlőtlenség, ha minden­ki egyforma fizetést kapna, tekintet nélkül arra, hogy milyen ered­ménnyel dolgozik. Tehát, aki egyen­­lősíti a béreket, az nem demokrata. Bejelentette, hogy a fizetésrende­zés anyagi előfeltételei már korábban megvoltak, ennek dacára komoly har­cokat kellett vívni a kormányon be­lüli ellenvéleménnyel. Elismeréssel adózott a postás dolgozók eddigi munkájáról és kérte őket, hogy úgy a saját, mint az egész ország hely­zetének minnél előbbi megjavítása érdekében fokozottabb szorgalommal dolgozzanak, beleilleszkedve a há­roméves tervbe, állandóan emeljék a posta színvonalát, a szolgáltatások mennyiségét és minőségét. A postás dolgozók helyzetének további javítása nem valósít­ható meg a demokrácia gazdasági helyzetének további erősödése nélkül. Gazdasági életünk további javulása magától érthető­­dően a postások életviszonyainak javulását vonja maga után. Vizsgáljuk és számontartjuk a múltat, de döntőnek a ma végzett munkát tartjuk, hogyan illeszkedik valaki szaktu­dásával és munkakészségével a demokratikus közösségbe. Nem szabad megállnunk a mun­kában, mert a megállás visszafejlő­dést jelent és lemaradunk a létünkért folytatott küzdelemben. Ilyen érte­ További jó munkát és eredménye­ket kívánva postás munkatársainak, „Éljenek a postások” szavakkal se-■lemben nem az a reakciós, aki ma munkafegyelmet követel, hanem az, akinél a munkafegyelem hiányzik. Ezt meg kell értetnünk mindenkivel. A beszédek után a jelenlevők ki­merítően beszélték át egymás között a postásproblémákat s a legközelebbi Nyugdíjasok besorolása A magyar köztársaság kormányának 1700/1947. M. E. sz. rendelete szerint a posta részéről nyugellátásba részesülő személyeket is be kell sorolni az új postai illetményrendszerbe. A rendelet 10. értelmében a nyugdíj kiszámításánál arra a fizetési fokozatra megállapított beszá­­ontható javadalmazást kell alapul venni, amely fizetési fokozatba az alkalmazott a tényleges szolgálatban utoljára tartozott­­illetőleg a rendelet szerint besorolandó. A nyugdíjast a szolgálati idő alapján azon szakon kell besorolni, amely szakból nyu­galomba helyeztetett. A szakra előírt is­kolai képesítésnél esetleg később meg­szerzett magasabb képesítést a besorolás­nál figyelembe venni nem lehet. Ha ilyen módon a nyugdíjas alacsonyabb fizetési fokozatba kerülne, a rendelethez csatolt 2 összehasonlító táblázat szerint abba a fi­zetési fokozatba kell besorolni, amely a jelenlegi nyugdíj­ alapjául szolgáló fizetés osztálynak és fokozatnak megfelel. A rendelet 10. §-a értelmében a besorro­­lásnál csak a nyugdíj megállapításánál alapul vett tényleges szolgálatban eltöltött beszámítható szolgálati időt lehet figye­lembe venni. Ehhez képest a nyugdíjas szolgálati idejét kedvezményes időtöbblet­tel (mozgópostás, ólmos, stb. idő) fel­emelni nem lehet. A fentiek szerint kell végrehajtani az özvegyi nyugdíjasok, kegy­díjasok, stb. besorolását is. 1947. év ja­nuár 1 -től a nyugbérben részesülőket is a szolgálati idejüknek megfelelően szintén be kell sorolni és ellátatlan kiskorú gyer­mekeik után családi pótlékot kell folyó­sítani. A nyugdíjasok besorolását a Központi Számvevőség hajtja végre. A besorolásról a Központi Számvevőség a nyugdíjast, kegydíjast, kegybérest írásban értesíti és az értesítésben közli a megállapított új postai fizetési fokozatot és ennek megfe­lelő új állás elnevezést. A Központi Szám­vevőség "besorolási értesítése ellen az érde­kelt, ha azt magára nézve séremlésnek ta­lálja, a kézhezvételtől számított 30 napok­ belül felülvizsgálati kérelemmel élhet. A felülvizsgálati kérelmeket a Közlekedés­­ügyi Miniszterhez kell címezni és a Posta­ Központi Számvevőségénél kell benyúj­tani. Budai filmbarátok Új színt jelentett a magyar újjáépíté­s­ben az a mozgalom, mellyel egy városrész­­a minden kulturális összeköttetéstől elzárt Buda felépítette kedves filmszínházát. A Mafirt kezdeményezésére megalakult öt Budai Filmbarátok Társasága, Kolozsvári­ Grandpierre Emil, a kitűnő magyar író vezetésével és megszervezte azt a mozgal­mat, amellyel Buda lakosságának minden rétegét bevonták az újjáépítésbe. Leg­többet ezúttal is a munkások teljesítettek, a II. kerületi üzemek munkásai ingyen rohammunkával járultak hozzá az építés­hez. Az iparosok önköltségi árban készí­tették a berendezés egy részét, míg a pol­gárság a még rom moziban megnyílt pénz­tárban hónapokkal előre lekötötték a je­gyeket, hogy anyagilag segítsenek. A több hónapig tartó közös erőfeszítés eredményeképpen március 15-én megnyit­hatta végre kapuit az Átrium. Az újjáépí­tés jelentőségéhez méltó külsőségekkel ün­nepelték a Mafirt nagy teljesítményét. A főváros kedvencei léptek fel. A megnyitó beszédet Nógrádi Sándor tartotta, míg a közönség soraiban Nagy Ferenccel és Sza­kosíts Árpáddal az élére,, ott volt közéle­tünk számos vezető embere. Másnap azután Buda közönsége vette birtokába a színhá­zat, örülve, hogy végre nem kell órák­­hosszat tartó, éjfélbe nyúló utazásokra szánnia magát, ha kulturális igényeit akar- 3

Next