Postás Dolgozó, 1958 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1958-01-15 / 1. szám
1958 január 15. az üdülésben és a nyugdíjas - szakszervezeti tagok évente egyszeri utazásra megkaphatják a vasúti kedvezményt stb. ; A lehetőséghez mérten biztoosítami kell számukra a tüzelő- , vásárlási kedvezményt is. Nyugdíjasaink további segíté-sére helyesnek látszik egy , szakszervezet irányítása alatt , működő nyugdíjpótló egyesü-let felállítása, amely teljesen önkéntes alapon, a dolgozók és a szakszervezet anyagi erejére épülve rendszeres nyugdíjki- * egészítést biztosítana a tagoknak. Kulturális és sport életünkből ! A Központi Vezetőség beszá- mólója hangoztatta, milyen döntően megváltozott kulturá- lis életünk. Ma már mindenki- nek lehetősége van művelő- désre, tanulásra, szórakozásra. Szakszervezetünk élve a népi demokráciánk adta lehető- 1 gégékkel, rendkívül fontos feladatának tartja a postás dolgozók kulturális igényeinek kielégítését, nevelését. Szerte az országban 126 szakszerve- - zeti könyvtár, több mint 103 ezer kötet könyvvel elégíti ki a rendszeresen olvasó postás dolgozóik igényeit. Igen fontos feladatunk, hogy osztályharcos szellemű nevelőmunkát folytassunk. Nem kell félnünk a múlt felidézésétől, emlékeztessük csak a postásokat, a régieket és a fiatalokat, a múltra, és mutassuk meg mi Volt Horthy Magyarországán a dolgozóik nyomorúságának oka. " A nacionalizmus, a sovinizmus fertőzésével szemben neveljük az igaz hazafiságra dolgozóinkat, olyan igaz hazafi ,ságra, amely magában foglalja más népek megbecsülését is. A kulturális tevékenységet ki kell terjeszteni az aktív kultúrcsoportokon kívül álló tömegekre is. A dolgozók tízezrei számára biztosítani kell a kedvező lehetőséget, a legmagasabb színvonalon álló kultúrértékek élvezetéhez. Szakszervezetünk igen fontosnak tartja a dolgozók testnevelését, sportolását is. A felszabadulás előtt néhány száz „tisztviselőt“ magában foglaló postás sport alapvető változáson, fejlődésen ment át. Ma 5—6 ezer aktív sportolónk van és a sportolók között sok a kiváló minősítésű sportoló is. A sport és testnevelés támogatására évente közel 2 millió forintot fordítunk. Most, hogy az egyesületek összevonása megszűnt és újra önlló PSE lett, fejlődésnek indult a demokratikus szellemű, szakszervezeti vezetés alatt álló postás sport. Biztosítani kell az elkövetkezendő időben, hogy a sportcélokat szolgáló anyagi eszközök jelentős része a tömegturisztika fejlesztésére, a nem aktív sportolók sportoltatására legyen fordítva. Sportegyesületünknél ki kell alakítani a szocialista sporterkölcsöt, mely mentes minden anyagi szemlélettől. Szakszervezetünk fontos feladatának tekinti az ifjúság nevelését és ebben az anyák segítését. A dolgozó nő, az anya lehet szilárd támasza a családnak, lehet őrangyala a békének, de lehet elrontója mindennek. A mi társadalmunk nem nélkülözheti a nők, az anyák nevelő szerepét. Aki a nőben csak munkaerőt lát, aki több műszakban dolgozik, és ezért segíteni kell rajta, az csak a kérdésnek egyik részét látja. Emelni kell szakszerzéseti munkánk színvonalát Szakszervezeti mozgalmunk állandó fejlődést mutat. Különösen szembetűnő a fejlődés az utóbbi két esztendőben. Ha az ellenforradalom nem okoz hatalmas anyagi és politikai kárt hazánkban, eredményeink ezen a téren még nagyobbak lehetnének. Növekszik a bizalom a szakszervezet iránt, amit az is bizonyít, hogy míg 1956-ban 430-an, addig 1957-ben 860-an fordultak a Központi Vezetőséghez különböző ügyeikkel. Szakszervezeti aktívaik és vezetőink nagyobb felelősséggel végzik munkájukat. Határozottan kiállnak a jogos és reális követelések mellett és nagyobb gondot fordítanak a posta munkájára is. Szakszervezetünknek a postás dolgozók érdekében végzett munkáját nagyban segítik a szakcsoportok, az egyeztető bizottságok. A sok évi tapasztalat azt mutatja, hogy a bizalmiak nélkül a szakszervezeti munka nem lehet eredményes. Az ő segítésüket szolgálja od a többek között a számukra megindított „Bizalmi Tájékoztató“ című kiadványunk is. A bizalmiakkal a jövőben még többet kell foglalkoznunk. A szakszervezeti mozgalom éltető eleme a tömegkapcsolat, a szakszervezeti demokrácia továbbfejlesztése — mondotta Horn elvtárs. — Enélkül elképzelhetetlen a dolgozók bizalmának megnyerése. Kölcsönös bizalom nélkül pedig nincs gyümölcsöző mozgalma élet. Ezért kell a szakszervezeti munka stílusát szüntelenül tovább fejleszteni. Olyan szakszervezeti vezetőkre, aktívakra van szükség, akik népi demokráciánkhoz való hűségük, józan ítélőképességük, bátor kiállásuk, a törvényes jogok és kötelességek mellett hozzáértésükkel is rászolgálnak a dolgozók bizalmára. A Központi Vezetőség beszámolója ezután hangsúlyozta a nemzetközi kapcsolatok fontosságát. Megállapította, hogy szakszervezetünk törekszik minden ország postás dolgozóival való összefogásra. Az ellenforradalmi idők Szakács László elvtárs, a Számvizsgáló Bizottság elnöke jelentést tett a kongresszusnak a bizottság munkájáról, amelynek ellenőrző feladata a Központi Vezetőség irányítása alá tartozó összes szervek gazdasági tevékenységére kiterjedt. Beszámolójában Szakács elvtárs a következő kérdéseket boncolgatta: az elnökség és a Központi Számvizsgáló Bizottság kapcsolatát, egyes alapszervi számvizsgáló bizottságok hiányos működését, és a gazdasági és ellenőrző munka ma még meglevő hiányosságainak megszüntetésére irányuló feladatokat. — A költségvetési gazdálkodás szigorú és következetes keresztülvitele — mondotta — azzal az elvitathatatlan eredménnyel járt, hogy a szakszervezet vezetőibenelmélyült a A kongresszuson felszólalók mindegyike tolmácsolta a kongresszusnak az általa képviselt üzemek, illetve területek dolgozóinak üdvözletét. Igen sokan beszéltek az ellenforradalom okozta anyagi, politikai és erkölcsi hatásról, amelynek maradványai sok területen még ma is nehézségeket okoznak. Valamennyi hozzászóló kifejezte a szervezett postások meggyőződését, hogy az V. kongresszus munkája eredményesen járul a postás dolgozók élet- és munkakörülményeinek megjavításához, ezen túlmenően a szocialista építés eredményeinek anyagi és politikai megszilárdításához. Az első felszólaló Sasvári István elvtárs (Központi Kábelüzem) volt. Bejelentette, hogy a Kábelüzem éves tervét 100 százalékon felül teljesítette. A szakszervezetnek nem mindig volt megfelelő tekintélye — mondotta —, de amikor a szakszervezet vezetői kiálltak a dolgozók érdekei mellett, a szakszervezet tekintélye fokozatosan növekedni kezdett, és ma már nagyobb bizalommal vannak irányunkban és vezetőik irányában, mint régebben bármikor — megemlítette, hogy a szakszervezetnek a bürokrácia, az adminisztráció túlkapásai ellen is harcolnia kell. Helyeselte a munka- és védőruhák kiadását a dolgozóknak és megemlítette, hogy a Kábelüzemben sem vették elég komolyan a számvizsgáló bizottságok munkáját, de ezen rövidesen változtatni fognak. Ezután KÓNYA IMRÉNÉ elvtársnő (szegedi területi bizottság) emelkedett szólásra. Beszédében a postás nők ügyes-bajos dolgaival foglalkozott. Megemlítette, hogy a szegedi területi bizottság 4000 dolgozója közül 1200 a nő. Mégis a szegedi terület 76 „Kiváló dolgozó” címmel kitüntetett postása közül csak 9 a nő, és az egész területen még véletlenül sincs vezető beosztásban egyetlen nő sem. Kónya elvtársnő véleménye alatt és után a Szakszervezeti Világszövetséghez tartozó szakszervezetek a szovjet, lengyel, cseh, román, bolgár, német, francia, osztrák és a többiek erkölcsi és anya® segítségben részesítették szakszervezetünket, illetve a dolgozókat. Ezért hála és köszönet illeti őket —mondotta Horn elvtárs. A beszámoló őszintén feltárta szakszervezetünk munkáját, beszélt a postás dolgozók, az épülő szocialista haza érdekeiről. Utat mutatott a jövőre vonatkozóan. „Bizonyosak vagyunk benne, a küldött elvtársak felelősséggel és a jövőbe vetett bizalommal tárgyalják meg a postássá® a szocialista posta legfontosabb kérdéseit" — mondotta Horn elvtárs és beszédét a következőkkel fejezte be: „Az ellenség minden aljas erőlködése ellenére ismét ott van gyáraink kéményén az ötágú csillag. A felszabadulásra és békére vágyó emberiségnek már nem kell Keletre fordítani a tekintetét, ha a jövő fényeit akarja látni. Csak fel kell tekintenie az égre, hogy lássa M az ember ötágú csillaga, eszméjének eredményét, a jövő, a haladás, a béke most már egekbe szárnyaló csillagát. Ezért tekintünk bizalommal a jövőben: fegyelmezett gazdasági munka tudata. Szakképzett gazdasági, pénzügyi apparátus alakult ki a központokban, a területi szerveknél, az alapszervekben pedig a gazdasági felelősök elsajátították a munkájukhoz szükséges ismereteket. Amikor 1957 februárjában a SZOT elnöksége határozatot hozott a szakszervezetek önálló gazdálkodásáról, a gazdasági szervezőmunka megerősödött és az elnökség gazdasági elhatározásai is egyre megalapozottabbakká, tartalmasabbakká váltak. A Számvizsgáló Bizottság nemcsak a gazdasági szervezés állapotát és az elnökség gazdasági elhatározásait vizsgálta, hanem azt is, hogy hogyan végzi az elnökség az alsóbb szervek gazdasági ellenőrzését A főkönyvelőség szerint a férjek sokat segíthetnek a postás nők helyzetének megkönnyítésénél és meg kell győzni a postás férjeket, hogy hagyják és segítsék asszonyaikat, ha politizálni akarnak. Azután a hivatalvezetők félelméről beszélt. „Egyes vezetők félnek rendet teremteni hivatalukban, mert néhány szomorú példát látnak maguk előtt, hogy egyes fegyelmezetlenkedőkkel szemben keményebb eszközökkel próbáltak eljárni, jött a fúrás és ők fizettek rá.” Viszont — mondotta — azt sem engedhetjük meg, hogy a hivatalvezetők csak szakmai feladatokat lássanak el. Egy hivatalvezető épp annyira felelős a hivatal politikai életéért, mint a gazdasági munkájáért, s ezzel a kérdéssel kapcsolatban nem tűrhetünk el semmiféle politikai ingadozást — fejezte be nagy tapssal fogadott beszédét. HORVÁTH JÁNOS elvtárs (Helyközi Távbeszélő Igazgatóság) volt a következő hozzászóló. A postás szakoktatás kérdéseiről beszélt. Megemlítette, hogy hosszú időn keresztül a postai műszakiak képzését az ipari dolgozók szakmai képzésével egy kaptafára vették. Ez pedig hiba volt. Aztán így folytatta: „1918 és 1947 között volt egy műszerész-tanonc iskolája a postának, de azt megszüntették és az MTH keretébe osztották. Ez az iskola 4 éves volt. Az MTH viszont 2—2,5 év alatt kívánt műszerészeket kiképezni. Rájöttünk, hogy ez nem megfelelő. Akkor újra saját kezelésbe vettük az iskolát, most már technikumi rangban.” Megemlítette, hogy a közelmúltban külföldi tanulmányutakon vizsgálta a középkáderek képzését. Ennek alapján azt állította: „külön kellene választani a gyártó jellegű szakemberek és az üzemeltető szakemberek képzését. Legyen 70—75 százalékos a technikus ellátottság — javasolta — és csak 25—30 százalékos a műszerész ellátottság.” A szakiskolákban nem meg-megalakulása revizorok kiküldésével járt együtt, de a revizori működés nem lehet végleges formája a szakszervezeti szerveik rendszeres ellenőrzésének. Feladataikat maradéktalanul végrehajtani tudó számvizsgáló bizottságokra van szükség. A jóléti keretekkel való gazdálkodásról szólva — folytatta Szakács elvtárs —, meg kell állapítanom, hogy ennek felhasználása jó irányban történt. Nincs még rendben azonban az alapszervek kezelésében levő jóléti berendezések és felszerelések ügye. A revizorok számos hibát és hiányosságot állapítottak meg ebben a tekintetben. E hiba okai: egyrészt a gazdasági irányító szervek nem foglalkoztak kellő súllyal ezzel a problémával, másrészt e tekintetben túlnyomórészt szakképzetlenek még aktíváink. Végül meg kell állapítanom, hogy a számvizsgáló bizottsági munka, a vezető szervek gazdálkodásának társadalmi ellenőrzése, ma még a legelhanyagoltabb terület az egész szakszervezeti mozgalomban. Az a tapasztalatunk, hogy mintha a taggyűlések, küldöttközgyűlések nem tulajdonítanának kellő jelentőséget e választásnak. Az embernek sokszor az a benyomása, hogy szinte nem is tekintik szakszervezeti szerveknek a számvizsgáló bizottságokat. Ebből következik, hogy a számvizsgáló bizottságok hiányos működéséért nemcsak maguk a számvizsgáló bizottságok a felelősek, hanem a szakszervezeti vezető szervek, sőt, mi magunk is felelősek vagyunk érte. A számvizsgáló bizottságok problémájának megoldása elengedhetetlenül szükséges a legrövidebb időn belül a szakszervezeti gazdasági munka továbbfejlesztése érdekében. Szakács elvtárs a következő szavakkal zárta beszámolóját: „A számvizsgáló bizottságok problémájának megoldása a most megválasztásra kerülő új szervek feladata lesz. Nehéz feladat ez, de hisszük, hogy a Központi Vezetőség és a Központi Számvizsgáló Bizottság közös erőfeszítésekkel megbirkózik majd minden nehézség— g«rt~■ ■ ....." *•* felelő az órák elosztása, mondotta. A technikusok kevesebbet tanulhatnak, mint a műszerészek. Majd így fejezte be tartalmas hozzászólását: „Nem akarok vészmadár lenni, mégis az a megállapításon, ha ezeket a kérdéseket elhanyagoljuk a posta fejlődése nehezen fog előrehaladni.” RÁDI JÓZSEF elvtárs (Posta Központi Hírlapüzem) a következőket mondotta: „Szeretnénk, ha a központi vezetőség tagjai gyakran tartanának üzemi taggyűléseket, és ha többet foglalkoznának a reszortokkal és a reszortosokkal Ez színvonalasabbá tenné az alapszervi munkát. Nagyban segíti munkánkat az utóbbi időben rendszeresen kapott nyomtatott propagandaanyag is. A Postás Dolgozóra, a Képes Postásra, a Bizalmi Tájékoztatókra, a Munka című folyóiratra gondolok. Mindezek azonban nem pótolhatják az agitációt, a személyes beszélgetést.” Azután a távirdamunkások és forgalmi dolgozók közötti megkülönböztetésről beszélt. Követelte, hogy a kongresszus tegyen lépéseket, hogy a távirdamunkások a IV. szakcsoportba kerülhessenek. Ha ezt a lehetőséget biztosítják a távirdamunkások számára — mondotta befejezésül — merem állítani, a posta műszaki munkája jelentős mértékben megjavul majd. KÓCZIÁN ANDRÁS elvtárs (Bp. 70. postahivatal) 1200 szervezett dolgozó nevében így beszélt: „Dolgozóink örömmel csatlakoztak a munkaverseny felhíváshoz, s ennek eredménye, hogy az „Élüzem” címért 1957 második félévében sikerrel harcoltunk. Megállapítottuk: a postások nagy többsége becsületesen, jól látja el feladatát Dolgozóink általában elégedettek az új bérezéssel, de a hírlapkézbesítők bérének rendezése feltétlenül szükséges. Célszerű lenne, ha az Éli üzem cím elnyerésének feltételeinél a hírlapkézbesítőket is figyelembe vennék, hogy őket is jutalmazhassuk. Sokszor elhangzik a követelési A Központi Számvizsgáló Bizottság jelentése HOZZÁSZÓLÁSOK Rádi Károly, a Központi Hírlapterjesztő üzem dolgozóinak problémáiról beszél Kónya Imréné, a szegedi területi bizottság elnöke a szónoki emelvényen A beszámoló közben többször felzúg a taps, ■ t y ■ ,tí,ifm-xy Kugier Viktor, sztálinvárosi postás soronkívüli előléptetésben részesült a kongresszuson. Sasvári István, ft Kábelüzemi dolgozóinak nevében beszél. Lévai János elvtárs, a miskolci postások nevében szólalt fel. Kongresszusi küldöttek, POSTÁS DOLGOZÓ 3