Postás Dolgozó, 1969 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1969-01-01 / 1. szám
Történelem egy ember életében Hogyan tükrözi egy ember élete a történelmet? Akkor is izgalmas kérdés ez, hogyha nem „történelmet formáló” vezető személyiségről van szó, hanem egy „hétköznapi” emberről. Élete kezdetétől — munkába állásától — a postához és a proletársághoz köti társának minden lényeges mozzanata, fordulata Molnár Jánost, aki egyidős a századdal, 1900-ban született... Károly király is azt mondta..." 17 éves volt, amikor a budapesti Központi Távíró Hivatalban rá, a fiatal táviratkézbesítőre már felfigyeltek és hallgattak idősebb társai is. Szakszervezeti bizalminak választották. Egy napon a csoportvezető behívta: — Mit csinál maga itt? — Táviratokat kézbesítek. — Azt tudjuk. De azt is, hogy maga politikailag szervezi és lázítja a postásokat. Mit akarnak? — Azt, hogy több fizetést kapjanak a postások, hogy napi 12—14 óra helyett 8-at dolgozzanak, s őket is megillesse az általános egyenlő titkos választójog! — Tehát mégis lázítja a postásokat! A fiatal Molnár János bogár-barna szeme megvillant (úgy, mint most is, amikor több mint 50 év távlatából erre visszaemlékezik), s azt válaszolta: —IV. Károly király a tavalyi koronázás alkalmával mondotta: a monarchiában mindenkit meg kell illessen az általános egyenlő titkos választójog. Hát miért ne mondhatnám, ha Károly király is...? És annyi év múltán is, most nevetünk ezen a szinte székely-agyafúrt válaszon, s a burkolt, de beleköthetetlen gúnyon. Nem is foghatták perbe, fegyelmibe Molnárt, de két nap múlva viszont ott volt kezében a katonai behívó. Meg sem állhatott Pilsenig, a 69. közös gyalogezredig. Az olasz frontra vitték, megsebesült. Alighogy lábraállt, átvitték Romániába. — Ott hallottuk hírét az őszirózsás forradalomnak. Haza! Haza! Ezt mondtuk és gyalog mentünk Orsováig, majd onnan vonattal a forradalmas fővárosba. 1918. december 6-án érkeztünk, s azt hittük, leszerelhetünk. De megjelent a Károlyi-kormány rendelete, az 1895 és 1900 között születettek le nem szerelhetők, szolgálni kell a haza védelmét. Molnár János így került az 1. nemzeti tüzérezredhez, a Hungária körúti laktanyába. Ő lett az ezred főbizalmija. Az külön izgalmas „regényfejezet” volna például, hogy éppen most 50 éve, 1919 január—február fordulóján hogyan lett koronatanúja és leleplezője az egyik első ellenforradalmi, katonai puccskísérletnek. Autón vitték a várba a miniszterelnökségre Molnárt és Károlyi Gyula, Berenkey Dénes miniszterelnök és az egész minisztertanács előtt leplezte le a konspirációt. Nagy híre ment a dolognak és Molnár János okos, következetes forradalmi magatartásának. Aztán a proletárdiktatúra kikiáltása után tagja lett a Vörös Hadseregnek. Tevékenységét maga Stromfeld Aurél vezérkari főnök elismerte és méltányolta. Molnár János, az ezred politikai tisztje akkor nem volt még 20 éves. A román királyi csapatok támadása után, az április 19-i felhívást követően két nap múlva már megkezdte működését (április 12) a szolnoki Nemzeti Szállóban a tiszántúli hadseregek főparancsnoksága, Stromfeld irányításával. Alapvető stratégiai céljuk: a román offenzíva megállítása. A tiszántúli harcok Napok, sőt úgyszólván órák alatt szervezték meg a 250 kilométer hosszú tiszántúli frontot. A volt politikai tiszt emlékei sodró erejűek ma is. A tüzérségi párharc és a hullámzó ,váltakozó rohamok éppen olyan szívszorítóak, mint az, hogy az ellenséges támadással egyidőben a belső árulásnak is kereszttüzébe kerültek. Molnár tüzérezrede a karcagi frontszakaszon vívta nehéz harcát. A szégyenletes és tragikus emlékű történelmi árulás, mint ismeretes, Debrecen—Nyíregyháza térségében következett be, ahol Kratochtoiu ezredes parancsnoksága alatt a kulcspozíciót betöltő úgynevezett székely hadosztály letette a fegyvert. Ez megrendítette az egész keleti frontot, hiszen egy döntő szakaszon „átszakadt” a román támadás. E tények a „nagy történelemből” sajnos jól ismertek. Most emberközelségben döbbent meg, amikor Molnár János arról beszél, hogy „kicsiben” ugyanez, történt a Karcagnál harcoló tüzérezred életében is. Miközben a vöröskatonák vérüket ontva önfeláldozóan küzdöttek a királyi román seregek túlereje ellen — a tisztikar egy kastélyban öszszeült és elhatározta az átállást, majd lepedőkből vágott fehér zászlók alatt vonultak a román állások felé. A visszavonuláskor a csapatok körében Türökszentmiklósnál találkozott Kun Bélával. — Azt hiszen — mondja ez a ma 69 éves, de erőteljes életkedélyű férfi — kevesen látták könnyezni Kun Bélát. Én ott láttam... De azt is láttam, hogy a néhány pillanatnyi megrendülés után ismét tetterős és a harcot továbbvinni akaró vezér lett... Követtük őt mindannyian, tovább harcoltunk! Az árulás és túlerő folytán összeroppantott tiszántúli frontot Stromfeld Aurél zseniális stratégiai tervével Szolnoknál, Tokajnál és Tiszafürednél 3 hídfőállásra összpontosították. S máris észak felé is kellett figyelni, mert április 29-én a cseh burzsoá csapatok átlépték a párizsi békekonferencián megállapított demarkációs vonalat. Győzelem északon Kun Béla és Szamuely (a szociáldemokrata Böhmmel szemben), támogatták Stromfeldnek azt a koncepcióját is, hogy a cseh burzsoá csapatok ellen a támadás fő irányát Salgótarján és Miskolc térségében kell megindítani. Az események Stromfeldeket igazolták. Az orosz Vörös Hadsereg támadása a Dnyeszter mentén könnyített a tanácsköztársaság helyzetén. A román királyi hadsereg jelentős erőit kivonták a tiszai frontról és Besszarábiába szállították. A nagyszerű emlékű északi offenzíva idején (amely a modern hadviselés egyik legzseniálisabb fegyverténye és ugyanúgy tanították már a két világháború közt a csehszlovák hadiakadémián, mint a franciaországi saint-cyri katonai akadémián) a cseh burzsoá rohamokat kartácstűzzel hárították el — emlékezik vissza Molnár János. — Sokan, nagyon sokan estek el közülünk is, de feltartottuk a rohamokat, majd ellentámadásra indultunk... — Szeme sugárzik, amikor erről beszél. Az egész északi fronton győzelmesen halad előre a Vöröshadsereg. És ekkor... ekkor jött a hírhedt emlékű Clemenceau-jegyzék, amely az antant hatalmak súlyával követelte: a Vörös Hadsereg vonuljon vissza a demarkációs vonalakra. A kormányzótanács szociáldemokratáinak opportunizmusa folytán e tragikus lépés bekövetkezett... Árulások kereszttüzében De még közvetlenül ezt megelőzően Molnár János, aki mint politikai tiszt, időnként Budapestre ment, hogy jelentést tegyen, Vácnál akadályba ütközött: az ellenforradalmárok monitorjai tűz alá vették a vasútvonalat. Molnár gyorsan határozott: politikai tiszti jogánál fogva utasította az állomásfőnököt, hogy egy mozdonyt bocsásson rendelkezésre. Így jutott Újpestig, ágyútűzben, s itt értesült arról, hogy a lovarda környékét ellenforradalmár csapatok tűz alá vették. Az egyik közeli Vöröshadsereg-alakulat katonáiból egy szakaszt gyűjtött maga köré, lefogta az ellenforradalmi tiszteket. A tragikus történeti események azonban tovább haladtak, megkezdődött a visszavonulás. Molnár János katonáival Abonynál esett a román hadsereg fogságába... ... A 19-es hőskor után egy másik hőskor következett Molnár János életében, amikor megannyi forradalmár társával egyetemben végig kellett szenvednie az ellenforradalmár „bíróság” és csendőrség kegyetlenségeit, aztán a zalaegerszegi internáló tábort ... A két világháború között az illegalitásban harcolt tovább, míg eljött a felszabadulás. Visszahívták a postához. Igazgatói rangban a bizalmas ügyiratok tartoztak hozzá, s az ottani pártszervezet elnöke lett. 1956-ban elsők között szervezte a pártot 1965- ig, a nyugdíjazásáig a Távíróhivatal párttitkára volt. Ma a postás veteránok titkára — és úgy érzem, talán azért olyan fiatal még ma is, mert a hit és meggyőződés ereje olyan frissen él benne, mint 17 éves korában. K. Gy. Hí fii? MiKCSEH PÁL? A többi között az ő nevét is márványba vésték azon az emléktáblán, amelyet a budapesti Főposta Városház utcai előcsarnokában helyeztek el. A fiatal postásaidnak csupán egy név. Ezúttal bemutatjuk őt is új sorozatunkban. Forradalmár volt, akit tettei a Tanácsköztársaság egyik vezetőjévé avatta. A Tanácsköztársaság vezetői a proletárforradalom első napjaiban személyében rátaláltak arra, akire a szinte létfontosságú posta vezetését rábízhatták. Rövid idő alatt a forradalom szolgálatába állította a posta egész intézményét. Politikai vezetésének tulajdonítható, hogy a postásság nagy tömegei nem inogtak meg, a júniusi ellenforradalmi megmozdulás sem talált megfelelő bázist soraikban, akiknek a Vörös Hadsereg harcaiban való dicső emlékű részvétele is összefügg kiváló szervezési képességével és munkájával. A Szociális Termelés Népbiztossága 1919. március 24-én bízta meg a posta és távirda feletti rendelkezési joggal, s így a posta politikai megbízottja lett. A postának a Szociális Termelés Népbiztossága által kiadott hivatalos lapja, a Posta, Távirda és Távbeszélő Rendeletek Tára 29. számában erről ez olvasható: „A Posta, Távíró, Távbeszélő alkalmazottakhoz! Szaktársak! A Szociális Termelés Népbiztossága megbízásából átvettem a posta, távíró és távbeszélő fölötti rendelkezést. A Tanácsköztársaság érdeke, hogy mindenki a helyén maradjon és pontosan teljesítse kötelességét. Akik kötelességüket ■nem teljesítik, azok ellen kímélet nélkül fogok eljárni. Szaktársak! Legyen mindenki ott, ahová átitották, hű harcosa a forradalmi kormányzás érdeleinek! Mindenkinek szaktársi kézszorításomat küldöm. Budapest, 1919. március 24-én. Robicsák Pál.” A következő számokban nyomon kísérjük a többi mártír politikai működését és számot adunk a fellelhető adatokról. Jankovich Lajos Ki miért szereti a Postát? 1. Eszembe jut gyermekkori filmemlékem: „Óz a nagy varázsló”. Valami gyermeki öröm élményeit élesztgette bennem ő is, a technikus, megannyi társa is, a hegytetőn, „a távolba látás és távolba hallás” modern boszorkánykonyhájában. Már a külső környezet hangulata is... Ahogy kiszálltam a fogaskerekűből a végállomáson és elindultam a tiszta, csillagfényes téli estén a hóba öltözött, parányi fehér fenyőerdőn keresztül, ösvényeken, kanyarodókon át, mindig csak arra, amerre ennek a magasba szökő karcsú toronyépületnek a kivilágított ablakai hívogattak, s fönt, még magasabban, az antenna csúcsán a vörös jelzőfény, amely a repülőgépeket elkerülésre figyelmezteti, de engem éppen magához int. A technika „kacsalábon forgó” varázstornya vár ... Eszembe jut az az idős tanyasi postás, akit ugyancsak e cikksorozatunk egyik „riportalanyaként” végigkísértem gyalog, úttalan útján, a hóba-sárba süppedt alföldi tanyák közt; vagy az a másik, fenn Borsodban, akiről a „hegyi postás” címen írtam. Aztán beléptem alföldi, tanyasi és hegyi emlékeimből a torony kapuján; a posta hősi, történeti múltjából és jelenéből a posta legmodernebb jelenébe és jövőjébe. „Vesd le saruidat...” — ezt a biblikus mondást csengettem önironikusan a fülembe, a villanycsengő ritmusára, amikor beléptem ide. Mózest áhítatos szorongással töltötte el az égő csipkebokor és az isteni kinyilatkoztatás; ebben a fénylő toronyban engem ugyanilyen érzéssel tölt el az emberi szellem és tudás megnyilatkozása ... Nem tudok én Németh Gézáról, az Országos Mikrohullámú Központ fiatal technikusáról, a XX. századnak erről a 25 éves „varázslójáról” ímni őszintén, ha meg nem vallom, mindig érzem a csodát, amikor leülök a televízió elé, és egy kézmozdulattal egyszerre odaidézem a messzi jelenségeket. És azokra is, akik a maguk szerény, de biztos, lelkiismeretes szolgálatukkal működtetik e találmányokat, hogy zavartalanul élvezhessük: a technika embereire, a Németh Gézákra. 3. Menet közben is beszélgettem Németh Gézával, az adótorony 11 emeletén szálltunk fel s alá a liften. Sokszor éreztem már, de sohasem jobban, mint most, hogy az életrajz és szakmai adatok mennyire nem igazi tükörképei egy eleven emberi életnek. Németh Géza 1944- ben született. A Puskás Tivadar Távközlési Technikumban tett érettségi után. 1963-ban került ide, a toronyba 1100 forintos fizetéssel. Aztán két évig katona volt, a rádiósoknál. 1966-ban került vissza ide 1800 forintos fizetéssel mint műszaki segédtiszt. Munkája: karbantartó technikus. Nős. Felesége gyárban dolgozik, a szüleinél laknak, most végre remény nyílik egy kis lakásra. Szeretne tovább tanulni, de majd csak akkor... A „Mikró I.”-es brigád tagja. Szocialista brigád. Ő maga a munkanapló felelőse, különböző vetélkedők szervezésében is részt vett. Mennyi élménye van Gerecsétől Győrig és Komódiig, ahol társaival együtt dolgozott a mikrolánc kiépítésén?.. Nemcsak azt figyelem, amit mond, hanem ahogy mondja, míg az emeleteken cirkálunk. Kinézek az ablakon, alattunk a mélyben a téli éjszakai fényben tündöklő Budapest Aztán nézem a mikroközpont monitorjait: a keleti, a nyugati, a déli és az északi lánc képeit: Bécs, Pécs, Belgrád és a többi égtáj és város felé... Hegycsúcsokon álló magas adótornyokon át ível az ellenőrző oszcillográf fekete lapján a zöldes csíkos villódzás, az elektrokardiográfia, a szív lüktetésére emlékeztet engem. Ők, a Németh Gézák, a szakemberek, az oszcillográfiák ezekből a villanó jeleiből látják, hogy az adáskép mely mezőnyében van valami, szabad szemmel alig észrevehető hiba; valami, ami nem tökéletes. Nekem az emberi szívdobbanást idézi. Németh Gézától és társaitól függ, az ő 24 órás virrasztó szolgálatuktól, hogy hibátlanul működik-e a lánc, téren és időn át? Számára ez az egész élmény olyan természetes, hogy úgyszólván kifejezni sem tudja. Fiatalsága szinte együtt született és összenőtt ezzel az adótoronnyal. D. Németh Géza a budapesti adótorony mikroközpontjának technikusa megéri majd azt a pillanatot is, hogy a Holdra érő emberektől „postát” közvetít számukra, vagyis ügyel, hogy ez a közvetítés „karban legyen tartva”, zavartalan legyen. Amikor a mikroközpont a makrokozmosz szolgálatában áll majd. Ő az egyedüli riportalanyom, akitől nem kérdeztem meg e sorozat alapkérdését, hogy miért szereti a postát. Hát én nem szeretném, ha az ő helyében lennék? Majdhogynem irigylem, úgy, mint az életből kifelé menő ember irigyli a jövő felé menőt. (Kárpáthy) A fejlődés érdekében A szakszervezetünk elnöksége mellett működő forgalmi, valamint műszaki-gazdasági bizottság évek óta nagy segítséget nyújt a központi vezetőségnek. A postásoknak nem mindegy, hogyan alakul a Posta forgalma, milyen utasítások, elhatározások születnek, hiszen a végrehajtás az ő vállukon nyugszik és az eredmény javulása nagyobb év végi nyereséget jelent részükre — hangsúlyozza a forgalmi bizottság tevékenységének célját és értelmét dr. Mosonyi Ferenc, a Kábelüzem főkönyvelője, aki társadalmi munkában látja el a bizottság vezetésének tisztét. Éppen ezért legfontosabb teendőnknek tekintjük, hogy a különböző határozatokat a szakszervezet szemüvegén keresztül a postások oldaláról is vizsgáljuk, s hogy az elnökség, a központi vezetőség ilyképpen minél alaposabb álláspontot alakíthasson ki. A legfontosabb feladat továbbra is a határozatok végrehajtását segíteni. A forgalmi bizottság idei munkatervének középpontjában a posta IV. ötéves tervének a jó értelemben vett bírálata és a terv végrehajtásának elősegítése áll. A munkát tavaly elkezdtük. Az első összejövetel karácsony előtt volt. Az első tervezettel nem vagyunk teljesen elégedettek. A gépesítésre, a munkakörülmények javítására előirányzott beruházási öszegek a múlthoz viszonyítva nagy lépést jelentenek előre, a szükséglethez képest viszont még sok a jogos kívánság. A postaforgalmat korábban mostohagyerekként kezelték, bár a létszám háromnegyed része itt dolgozik. A gépesítés és az automatizálás még kezdetleges, nincs arányban a követelményekkel. Csupán utalok rá, hogy az OTP és a Nemzeti Bank az irodagépek tömegével dolgozik és végez a postával azonos munkát, míg nálunk a kézi- és az agymunka a jellemző. A bizottság vezetője szerint két területen, a kézbesítőszolgálatnál és a feldolgozás gépesítésénél kell valaminek történnie. Itt vannak a legnehezebb fizikai munkát igénylő forgalmi munkahelyek. Az 1969. évi munkaterv ezért elősorban itt próbál a különböző javaslatokkal segítséget adni. — A közönség döntően a kézbesítőszolgálat alapján ítéli meg a postát. Jelenleg baj van az utánpótlással, nagy a létszámhiány. A törzsgárda lassan-lassan kiöregszik, a probléma tehát súlyosbodik. A legtöbb fiatal viszont átjáróháznak tekinti a postát, így aztán nincs lehetőség a munkakörülmények és szolgáltatások minőségének megjavítására ezen a munkaterületen. Külföldön sok helyen úgy könnyítenek pl. a kézbesítőkön, hogy különböző elosztó gócokra szállítják ki a kézbesítőknek a levelet. Ezáltal kevesebb fáradsággal nagyobb területet, gyorsabban be tudnak járni. Más választás nálunk sincs. A mai módszer mellett nőket alig tudunk alkalmazni a hosszú cipekedés, a nehéz táska miatt... A további könnyítési lehetőség a kézbesítésnél a lépcsőházi levélszekrények felszerelésének gyorsítása. — A feldolgozás gépesítése nem tűr halasztást. Ennek előfeltétele a kódrendszer bevezetése. Sajnos, ez nehezen mozdul ki a holtpontról — mondja befejezésül a bizottság vezetője. — Véleményünk szerint az egy helyben topogás egyesek maximalizmusra való törekvésére vezethető vissza. S szeretnék mindjárta legtökéletesebb, de igen drága elektronikus berendezést alkalmazni, holott mi — az érintett postásokkal együtt — kezdetnek a minimális megoldással, az NDK-ban már jól kipróbált, olcsóbb gépek beállításával is elégedettek lennénk. Külön feladatnak tekintjük a folyó év elején a szakszervezeti alapszervi választások segítését. A bizottság minden tagja teljesíti ez irányú kötelezettségét is. A Műszaki-gazdasági bizottság tevékenységében megtorpanást okozott Brebovszky Jenő halála. Török Ferenc, a Krisztina Távbeszélő Üzem vezetője még csak nemrégiben vette át a bizottság irányítását. — Bizottságunk a központi vezetőség által meghatározott célok megvalósításán kíván dolgozni — idéz a bizottság 1969. évi programjából Török Ferenc. Fontos feladatnak tartjuk a műszaki dolgozók javaslatai fokozottabb figyelembevételének szorgalmazását, illetve a műszaki dolgozók érdekképviseletét, a tervfeladatok megoldásának elősegítését. A posta terveiben foglalt feladatokat megismertetjük a dolgozókkal. A bizottság féléves munkatervében időrendben első helyen a posta kollektív szerződésének, másodikon pedig az 1969/70. évi, illetve a IV ötéves terv véleményezése áll. Foglalkoznak még a bizottság szakterületéhez tartozó tanulmányok véleményezésével is. — A kollektív szerződés tervezetét januárban vitatjuk meg — tájékoztat Török Ferenc. — A következő ötéves terv első vázlatának vitájában már az elmúlt év végén részt vettünk. A fejlesztés műszaki megalapozottságához, illetve a tervezett termelékenység feltételeihez fűztünk észrevételeket Mocsári Károly POSTÁS DOLGOZÓ 3