Postás Dolgozó, 1974 (19. évfolyam, 2-12. szám)
1974-02-01 / 2. szám
A szocialista országok postás szakszervezeteinek prágai találkozója A Közalkalmazottak és Rokonszakmabeli Dolgozók Nemzetközi Szövetségének határozata alapján a szocialista országok postásszakszervezeteinek vezetői 1973. november 19. és 23. között konferenciát tartottak Prágában. A találkozó megszervezését már 1972- ben, a moszkvai kongresszuson elhatározták. Mi volt a cél? Elsősorban a testvéri, baráti együttműködés szélesítése és erősítése, munkánk összehangolása, továbbfejlesztése közös céljaink jobb szolgálata érdekében. Őszinte, nyílt véleménycsere mindazokról az időszerű kérdésekről, amelyek a szocialista országok postás dolgozóit és érdekképviseleti szerveiket foglalkoztatják. A tanácskozás igazolta az ilyen jellegű összejövetelek hasznosságát és szükségességét. Hiszen az eredmények számba vétele, közös feladataink és célkitűzéseink egyeztetése erőnket fokozza, nemzetközi és nemzeti érdekeinket egyaránt szolgálja. Van mit tanulnunk egymás sikereiből, sőt egymás hibáiból és tévedéseiből is. Ez nemcsak az átfogó politikai kérdésekre érvényes, hanem azokra az időszerű szakmai problémákra is, amelyek a Posta és a postás dolgozók jelenét, jövőjét lényegesen befolyásolják, mint például a gépesítés, automatizálás, a szolgáltatások minőségi színvonala, a közönséggel való kapcsolat, a munkaidő-csökkentés, a hírlap szolgáltatás, így ismerjük meg az egyes szocialista országok postás dolgozóinak erőfeszítéseit, a hírközlés helyét, szerepét a népgazdaságban, a nemzeti és szakmai sajátosságokat Igen hasznos, hogy alkalom nyitik a postaigazgatások technikai színvonalának, szervezettségének, a szolgáltatások körének és minőségének összehasonlítására. Sok hasznos gyakorlati tapasztalatot szerezhettünk a hírközlésben dolgozók anyagi ellátottságáról, munkafeltételeiről, életszínvonaluk alakulásáról, társadalmi megbecsülésükről, a róluk való szocialista gondoskodás formáiról. A konferencián a kérdéseket nagyon konkrétan és részletesen tárgyaltuk. Valamennyi delegáció felszólalásában sok szó esett a postás dolgozók áldozatkész munkájáról, helytállásáról, arról a szinte minden szocialista országban tapasztalható feszültségről, amely a hírközlés iránt rohamosan növekvő igények és minőségi követelmények, valamint a beruházási eszközök korlátozott volta, a technikai ellátottság alacsony színvonala és a szakképzetlenség között fennáll. A szocialista országokban a szakszervezetek azért támogatják a Posta szakmai vezetését a lehető legnagyobb beruházások megvalósításában, az automatizáció, a gépesítés széles körű elterjesztésében, mert ez a népgazdaság, a lakosság és a postás dolgozók egyetemes érdekeit szolgálja. Ellentétben a kapitalista országokkal, a gépesítés nálunk nem hátrányos a dolgozók számára. Nem jár együtt a munkanélküliség rémével, a bérek csökkenésével, éppen ellenkezőleg, könnyebbé, kulturáltabbá, gazdaságosabbá teszi a munkát. Mindnyájan egyetértettünk abban, hogy a postai szolgáltatások szervezettsége, színvonala a gazdaság, a társadalom fejlettségének egyik jellemzője. Természetes folyamat, hogy a népgazdaság, a társadalom valamennyi területének gyors fejlődése, az életszínvonal emelkedése fokozott követelmények elé állítják a Posta intézményeit, próbára teszik a dolgozók szakmai tudását, teherbíró képességét, hivatásszeretetét. A mozgalmi munka lényegéből és természetéből következik, hogy ugyanilyen arányban nő a szakszervezeti tisztségviselők felelőssége is. A tanácskozáson széles körű vita és tapasztalatcsere folyt a postás dolgozók közvetlen érdekvédelméről is. Tájékoztattuk egymást a kereseti lehetőségekről, az anyagi ösztönzők, a béren kívüli juttatások rendszeréről és mértékéről, a munkaidő-csökkentésről, a családvédelemről, a szociális és kulturális ellátottságról. Szó volt azokról a célkitűzésekről, amelyeket már sikerült megvalósítanunk, megvitattuk a megoldás formáit, módozatait, s részletesen megtárgyaltuk azokat a válaszra váró kérdéseket, amelyek most foglalkoztatják tgságunkat. Igen fontosnak tartottuk, hogy a postás dolgozók megértsék, mit vár tőlük a társadalom, milyen kötelezettségeik vannak, és miilyen jogok illetik meg őket. Nem közömbös, hogy egyénileg mennyire érdekeltek a szolgáltatások színvonalának emelésében, a gazdaságosság fokozásában, mindez számukra milyen anyagi és erkölcsi elismerést jelent. Arra a következtetésre jutottunk, hogy a postás dolgozók minden szocialista országban szívesen dolgoznak többet és jobban, mert maguk is jobban, kulturáltabban akarnak élni, s tudatában vannak annak, hogy egyéni boldogulásuknak is egyedül a társadalom gazdagodása az alapja. Ehhez akarnak hozzádásukkal, hivatásszeretetükkel. Sok összefügésben kerültek szóba a dolgozók jogai, azok, amelyek közvetlenül illetik őket és azok is, amelyeket nevükben és érdekükben a szakszervezetek gyakorolnak. Természetes folyamat, hogy a szocialista demokrácia és ennek alkotóeleme az üzemi demokrácia minden szocialista országban fejlődik. A Posta intézményeiben, üzemeiben belső demokratikus átalakulás zajlik. A gyakorlatban kell megmutatkoznia annak, hogy a Posta felelős vezetői kötelességüknek eleget téve a legemberibb módon igyekeznek a dolgozók igényeit kielégíteni, önmagunktól és másoktól egyaránt megköveteljük, hogy a dolgozókkal való bánásmód, a munka tisztelete és a munkásember megbecsülése, a szocialista munkaverseny, az üzemi és a szakszervezeti demokrácia gyakorlata a Posta valamennyi becsületes és szorgalmas dolgozója számára újra és újra nyilvánvalóvá, természetessé tegye a tulajdonosi tudatot. A konferencia résztvevői azzal búcsúztak, hogy a jövőben rendszeresen találkoznak majd, s az egyes szocialista országok postás szakszervezeteinek gazdag tapasztalatait mindanynyiunk előnyére hasznosítják. Hiszen törekvéseink azonosak, egy célért dolgozunk. Becsülettel akarjuk szolgálni a nemzetközi és a nemzeti szakszervezeti mozgalom ügyét. A prágai találkozó még szorosabbá fűzte a népeink közötti testvéri összefogást, megerősítette azt a törekvésünket, amelynek közvetlen célja, hogy a szocialista országok, postás dolgozói jólétben, boldogan éljenek és dolgozzanak. Besenyei Miklós főtitkár TAPASZTALATCSERÉKKEL IS A POSTÁS DOLGOZÓK ÉRDEKEIT KÍVÁNJUK SZOLGÁLNI 1973. december 10—15. között a csehszlovák Postások Szakszervezete 3 fős küldöttsége látogatott el Magyarországra. A küldöttségben üdvözölhettük Mária Dvorakova elvtársnőt, a Postások Szakszervezete Központi Vezetőségének elnökét, Vladimir Sedivec elvtársat, a Pilzeni Postaigazgatóság Terv- és Pénzügyi Osztályának vezetőjét, a Központi Vezetőség tagját és Jaroslava Bauerova elvtársnőt, a Központi Vezetőség nemzetközi felelősét. Vendégeink fáradhatatlanul tanulmányozták a magyar postás dolgozók élet- és munkakörülményeit, szakszervezetünk tevékenységének főbb területeit. Meglátogattak több postai üzemet és szociális létesítményt. Találkoztak a székesfehérvári szakszervezeti aktivistáinkkal, akik részére tájékoztatást adtak a csehszlovák postás dolgozók életéről, munkájáról. Csehszlovákiából hasonló szintű delegációt 1969-ben fogadtunk utoljára, így alkalmunk volt arra, hogy hoszszabb távon is bemutassuk fejlődésünk ütemét, elért eredményeinket, célkitűzéseinket. Elfogultság nélkül állapították meg vendégeink, hogy az eltelt 4 év alatt jó eredményeket értünk el a postás dolgozók életkörülményeinek, szociális ellátásának javításában és a posta fejlesztésében is. Mit tudtunk meg szomszéd szaktársaink életéről? Köztudott, hogy a csehszlovák posta számos területen magasabb technikai színvonalon áll, mint a mienk. Ez természetesen előnyösen befolyásolja a dolgozók munkakörülményeit is. Ez tette lehetővé, hogy a munkaidő-csökkentést náluk korábban, már 1970-ben bevezethették. Szombaton csak a legalapvetőbb postai szolgáltatásokat biztosítják (távirat, expresszküldemények stb.), csak néhány kijelölt postahivatal tart nyitva. A hírlapok kézbesítését szombaton az iskolák végzik, anyagi juttatás ellenében. 1973. január 1-től bevezették a postai irányítószámokat, amelyeket a lakosság 80 százaléka tüntet fel a küldeményeken. Távíróhálózatuk teljesen automatizált, a táviratok kézbesítését Trabant gépkocsikkal végzik. A kézbesítendő táviratokat először telefonon próbálják a címzettekhez juttatni. Külön apparátus foglalkozik a telefonszámok kikeresésével. 15—30 dolgozó tartozik egy szakszervezeti bizalmihoz. A tagdíjaikat a bizalmi helyettesek gyűjtik össze. Ha a taggyűlés úgy dönt, levonható a tagdíj a bérekből is. A szocialista munkaversenyek egyéni és kollektív formái hasonlóak a mienkhez. Munkájuk eredményességét különböző mozgalmak, szervezésével is elősegítik, mint például a takarékossági, vagy a „múld felül önmagad” mozgalom. A csehszlovák elvtársakkal folytatott véleménycsere lehetőséget adott összehasonlításokra is, amelyekből az a következtetés vonható le, hogy mindkét részről születtek olyan eredmények, amelyek követésre méltóak. Tapasztalatainkat a sajátosságok figyelembevételével jól hasznosíthatjuk, s ezzel sok kísérletezés elkerülhetővé válik. Tapasztalatcserénkkel is a postás dolgozók érdekeit kívánjuk szolgálni, s mint ahogy azt Dvoraková elvtársnő is kifejtette , szükségesek, hozzájárulnak munkánk eredményességéhez, ezáltal a dolgozók élet- és munkakörülményeinek javulásához. A kormány Gadasági Bizottsága nemrégiben foglalkozott — a Magyar Posta igényeit is kielégítő — Beloiannisz Híradástechnikai Gyár jelenlegi helyzetével, jövőjével. Elöljáróban megállapították, hogy az elmúlt évtizedben a vállalat igen nagy változásokon ment keresztül. Az 1972- ben megkezdett profiltisztítás során a Beloiannisz az átviteltechnikai és a mikrohullámú berendezések gyártását a Telefongyárba, illetve az Orionba adta át, s berendezkedett a telefontechnikai berendezések előállítására. 1968 januárjában a gyár szerződést kötött a svéd Ericsson céggel a nagyvárosi interurbán és vidéki körzetek kiépítésére alkalmas crossbar központok gyártásának átvételére. A szándéknak megfelelően a crossbar központok gyártásának felfuttatásával fokozatosan abba kívánják hagyni a rotary rendszerű központok előállítását. A Gazdasági Bizottság értékelése szerint a gyár termékei korszerűsítésének alakulásában negatív szerepet játszik, hogy a rotary-crossbar termékváltás elhúzódik. Ez azt jelenti, hogy a több mint 40 éves technikát konzerváló rotary gyártást szolgáló speciális gépparkot és gyártó eszközöket továbbra is üzemben kell tartani. Mindezt nem rosszallóan állapította meg az előterjesztést készítő kohó- és gépipari miniszter. A telefonközpontok értékesítésének jellemző sajátossága, hogy azokat — nemcsak Magyarországon —, az illetékes posták vásárolják és tartják üzemben. Típusváltást csak akkor hajtanak végre, amikor a technikai fejlődésben döntő előrelépést jelent, s az új típus bevezetését komoly műszaki és gazdasági megfontolások indokolják. Ebből következik, hogy a már bevezetett típusok szállítását a termelőktől az általuk igényelt mennyiségben hosszú időn át elvárják Hazánkban — az igények oldaláról tekintve — közepes célkitűzés 1985-re, hogy száz lakosra 18—20 „telefonsűrűséget” irányozzunk elő. Ezen kívül természetesen számolni kell a ma már zömében 20—30 éve, vagy ennél öregebb központok rekonstrukciójával, továbbá a belföldi és nemzetközi távhívószolgálat kiépítésével. Mindezek belföldi vonatkozásban az új rendszerű crossbar AR típusú nagyvárosi helyi és helyközi tranzit központok, valamint a CA típusú alközpontok iránti kereslet jelentős növekedését jelzik. Emellett szükséges továbbá a mindenkori üzemelő rotary központok tartalékalkatrész-ellátását biztosítani. Rotary—crossbar „őrségváltás" „Zöld utat az újításoknak” Értékelő tanácskozások az újítómozgalom helyzetéről A Debreceni Postaigazgatóság újítási tanácskozásán Schneider József fejlesztési vezető méltatta az elmúlt 25 év újítómozgalmának jelentőségét. Elmondta, hogy a debreceni igazgatóság dolgozói a 25 év alatt 5275 újítási javaslatot adtak be, amelyből közel 1100-at elfogadtak, több millió forinttal növelve ezzel a Posta bevételét. Az 1967. évi szabályozás — elsősorban az újítás fogalmának szűkítésével — itt is csökkentette az újítások számát. A jövőben intézményesen meg kell találni a módját, hogy a rendelet szerint újításnak nem minősíthető, de egyébként hasznos gondolatokat a Posta megvalósítsa és ezeket erkölcsileg és anyagilag is elismerje. Ezzel is fokozhatnák a dolgozók alkotókedvét. A beszámoló foglalkozott az egyes rétegek részvételével, a segítségadás módjával, az újítások hasznosságával és az erkölcsi-anyagi elismerés helyzetével. Az 1974. évi tervcélkitűzések között a beszámoló kiemelte azokat a beruházási és egyéb területeket, ahol a létszámigény meghaladja az igazgatóság lehetőségeit, s ahol elsősorban szervezési intézkedésekkel, a belső tartalékok feltárásával és jobb kihasználásával kell a feladatokat elvégezni. Ehhez szükséges az újítók alkotó közreműködése. Megoldásra váró problémák sokasága áll az újítók előtt, többek között a bérelszámolás, a gépkocsikiállás biztosítása, a távbeszélő-hálózat áramköreinek jobb kihasználása terén. A minőség javításának igénye az újítók számára a műszaki és forgalmi szolgálatban egyaránt kimeríthetetlen lehetőségeket biztosít. Dinda Gyula szakszervezeti kiegészítőjében beszélt az újítómozgalom agitációjának és propagandájának céljáról, a szakszervezeti szervek és tisztségviselők feladatairól. Elemezte az újítómozgalom és a munkaverseny szerves kapcsolatát, valamint szerepüket a műszaki fejlesztésben. A beszámolót követő vitában 11 résztvevő szólalt fel. A felszólalók közül többen is foglalkoztak a postaforgalmi újításokkal, jelezve, hogy a műszakiakhoz képest mennyivel nehezebb a forgalmi újítások megvalósítása. Sok a szabályzati kötöttség, több segítséget kérnek az eddigieknél. Élénk érdeklődést tanúsítottak a hozzászólók az újítási díj fizetése és forrása körüli vitában. Többen kifogásolták a díjak „B” alapból történő fizetését, s javasolták a termelési, vagy bérköltség felhasználását. Szó esett még a szakvéleményező munka javításáról, az ötletek igazgatósági díjazásáról és a hivatali újítótanácskozások rendezéséről. Guti József a fejlesztési és termelési tevékenység öszszehangolását javasolta, észrevételezte a műszakiak kármegkülönböztetését, a mozgalmat irányítók munkáját is szervezettebbé, tervszerűbbé kell tenni a jövő... A résztvevők az újítási díj forrásának kérdéséről, az ötletek díjazásáról, a feladatterveikről, a brigádok bekapcsolódásáról határozati javaslatot fogadtak el, amit a Postás Újítók Országos Tanácskozása elé terjesztenek. .A tanácskozás válaszadással és a kiemelkedő munkát végzők jutalmazásával ért véget. A Posta Központi Javítóüzem újítási ankéntjának beszámolóját Kiss Mihály műszaki igazgató tartotta. A 25 éves évforduló jegyében fogalmazott beszámoló az üzem újítómozgalmi eredményeit, az újító, szakvéleményező verseny tapasztalatait, de a fejlődést, előrehaladást akadályozó problémákat is tartalmazta. A beszámolót követő vitában sok értékes felszólalás hangzott el. Kapsa Ferenc, a szakszervezet újítási felelőse az újítások több éven keresztül történő díjazására tett javaslatot. Horváth Sándor újító a munkaerőhiány ellensúlyozására szolgáló javaslatokra hívta fel a figyelmet, s bírálta az újítási díjak jelenlegi alacsony mértékét. Vittek János kiváló újító az újítási előadók erkölcsi elismerésére tett javaslatot. Gyömörey János újítási ügyintéző kérte a résztvevőket, hogy minél nagyobb számban kapcsolódjanak be a mozgalom színvonalának emelésére irányuló erőfeszítésekbe. Az ankét ünnepélyességét növelte a legeredményesebb újítók, szakvéleményezők és az újítási hónap első három helyezettjének — összesen 31 fő — jutalmazása. A Posta Központi Távíró Hivatal újítási tanácskozásán Feczkó Iván fejlesztési vezető részletesen elemezte a hivatal újítómozgalmi helyzetét. Beszámolójában elmondotta, hogy 1968. óta a mozgalom eredményeiben nagymérvű csökkenés következett be és ma már csak 3—4 darab javaslatot nyújtanak be évente. A mozgalom fejlődését akadályozó tényezők mellett felhívta a résztvevők figyelmét a munkaerő pótlását, a munkaidő beosztását megkönnyítő újításokra, a szocialista brigádok összefogására. Beszélt a karbantartó szolgálat előtt álló, egyre növekvő feladatokról, s arról, hogy a hálózat minőségét milyen újításokkal lehetne megtartani, illetve növelni. A hozzászólók kifejtették, hogy a jelenlegi díjazási rendszer nem eléggé ösztönzi az újítókat, sok a hatvan napon túli elbírálás, negatív hatással van a mozgalomra a munkaerőhelyzet, valamint a dolgozók nagyfokú cserélődése. A javaslatokból: legyenek újból „ötletnapok”, nagyobb erkölcsi-anyagi elismeréssel nyissanak zöld utat az újításoknak, tényleges segítséget kell adni az újítóknak, bízzák meg a KISZ-t feladatterv kidolgozásával, vagy aktuális feladat elvégzésével. Az önkritikus beszámolóval, a felvetett kérdések, problémák érdemi megválaszolásával a résztvevők értékes információ birtokába jutottak; a tanácskozás egy sikeres lépés volt a PKTH újítómozgalmának fellendítésére. Pálfalvi József POSTÁS DOLGOZÓ 3