Postás Dolgozó, 1974 (19. évfolyam, 2-12. szám)

1974-02-01 / 2. szám

A szocialista országok postás szakszervezeteinek prágai találkozója A Közalkalmazottak és Ro­konszakmabeli Dolgozók Nem­zetközi Szövetségének határo­zata alapján a szocialista or­szágok postásszakszervezetei­nek vezetői 1973. november 19. és 23. között konferenciát tartottak Prágában. A találko­zó megszervezését már 1972- ben, a moszkvai kongresszu­son elhatározták. Mi volt a cél? Elsősorban a testvéri, baráti együttműködés szélesítése és erősítése, mun­kánk összehangolása, tovább­fejlesztése közös céljaink jobb szolgálata érdekében. Őszinte, nyílt véleménycsere mind­azokról az időszerű kérdések­ről, amelyek a szocialista or­szágok postás dolgozóit és ér­dekképviseleti szerveiket fog­lalkoztatják. A tanácskozás igazolta az ilyen jellegű összejövetelek hasznosságát és szükségessé­gét. Hiszen az eredmények szám­ba vétele, közös felada­taink és célkitűzéseink egyez­tetése erőnket fokozza, nem­zetközi és nemzeti érdekeinket egyaránt szolgálja. Van mit tanulnunk egymás sikereiből, sőt egymás hibáiból és téve­déseiből is. Ez nemcsak az átfogó politikai kérdésekre ér­vényes, hanem azokra az időszerű szakmai problémák­ra is, amelyek a Posta és a postás dolgozók jelenét, jövő­jét lényegesen befolyásolják, mint például a gépesítés, au­tomatizálás, a szolgáltatások minőségi színvonala, a kö­zönséggel való kapcsolat, a munkaidő-csökkentés, a hír­lap szolgáltatás, így ismerjük meg az egyes szocialista országok postás dol­gozóinak erőfeszítéseit, a hír­közlés helyét, szerepét a nép­gazdaságban, a nemzeti és szakmai sajátosságokat Igen hasznos, hogy alkalom nyitik a postaigazgatások technikai színvonalának, szervezettségé­nek, a szolgáltatások körének és minőségének összehasonlí­tására. Sok hasznos gyakorla­ti tapasztalatot szerezhettünk a hírközlésben dolgozók anya­gi ellátottságáról, munkafelté­teleiről, életszínvonaluk alaku­lásáról, társadalmi megbecsü­lésükről, a róluk való szocia­lista gondoskodás formáiról. A konferencián a kér­déseket nagyon konkrétan és részletesen tárgyaltuk. Va­lamennyi delegáció felszólalá­sában sok szó esett a postás dolgozók áldozatkész munká­járól, helytállásáról, arról a szinte minden szocialista or­szágban tapasztalható feszült­ségről, amely a hírközlés iránt rohamosan növekvő igények és minőségi követelmények, valamint a beruházási eszkö­zök korlátozott volta, a tech­nikai ellátottság alacsony szín­vonala és a szakképzetlenség között fennáll. A szocialista országokban a szakszervezetek azért támogat­ják a Posta szakmai vezeté­sét a lehető legnagyobb beru­házások megvalósításában, az automatizáció, a gépesítés szé­les körű elterjesztésében, mert ez a népgazdaság, a lakosság és a postás dolgozók egyete­mes érdekeit szolgálja. Ellen­tétben a kapitalista országok­kal, a gépesítés nálunk nem hátrányos a dolgozók számára. Nem jár együtt a munkanél­­külisé­g rémével, a bérek csök­kenésével, éppen ellenkezőleg, könnyebbé, kulturáltabbá, gaz­daságosabbá teszi a munkát. Mindnyájan egyetértettünk abban, hogy a postai szolgálta­­tások szervezettsége, színvona­la a gazdaság, a társadalom fejlettségének egyik jellemző­je. Természetes folyamat, hogy a népgazdaság, a társadalom valamennyi területének gyors fejlődése, az életszínvonal emelkedése fokozott követel­mények elé állítják a Posta intézményeit, próbára teszik a dolgozók szakmai tudását, te­herbíró képességét, hivatás­­szeretetét. A mozgalmi munka lényegéből és természetéből következik, hogy ugyanilyen arányban nő a szakszervezeti tisztségviselők felelőssége is. A tanácskozáson széles körű vita és tapasztalatcsere folyt a postás dolgozók közvetlen érdekvédelméről is. Tájékoz­tattuk egymást a kereseti le­hetőségekről, az anyagi ösz­tönzők, a béren kívüli juttatá­sok rendszeréről és mértéké­ről, a munkaidő-csökkentés­ről, a családvédelemről, a szo­ciális és kulturális ellátottság­ról. Szó volt azokról a célki­tűzésekről, amelyeket már si­került megvalósítanunk, meg­vitattuk a megoldás formáit, módozatait, s részletesen meg­tárgyaltuk azokat a válaszra váró kérdéseket, amelyek most foglalkoztatják tgságunkat. Igen fontosnak tartottuk, hogy a postás dolgozók meg­értsék, mit vár tőlük a társa­dalom, milyen kötelezettsé­geik vannak, és miily­en jogok illetik meg őket. Nem közöm­bös, hogy egyénileg mennyire érdekeltek a szolgáltatások színvonalának emelésében, a gazdaságosság fokozásában, mindez számukra milyen anyagi és erkölcsi elismerést jelent. Arra a következtetésre jutottunk, hogy a postás dol­gozók minden szocialista or­szágban szívesen dolgoznak többet és jobban, mert ma­guk is jobban, kulturáltabban akarnak élni, s tudatában vannak annak, hogy egyéni boldogulásuknak is egyedül a társadalom gazdagodása az alapja. Ehhez akarnak hozzá­­dásukkal, hivatásszeretetük­­kel. Sok összefügésben kerültek szóba a dolgozók jogai, azok, amelyek közvetlenül illetik őket és azok is, amelyeket nevükben és érdekükben a szakszervezetek gyakorolnak. Természetes folyamat, hogy a szocialista demokrácia és ennek alkotóeleme az üzemi demokrácia minden szocialis­ta országban fejlődik. A Pos­ta intézményeiben, üzemeiben belső demokratikus átalakulás zajlik. A gyakorlatban kell megmutatkoznia annak, hogy a Posta felelős vezetői köte­lességüknek eleget téve a leg­emberibb módon igyekeznek a dolgozók igényeit kielégíteni, önmagunktól és másoktól egy­aránt megköveteljük, hogy a dolgozókkal való bánásmód, a munka tisztelete és a mun­kásember megbecsülése, a szo­cialista munkaverseny, az üzemi és a szakszervezeti de­mokrácia gyakorlata a Posta valamennyi becsületes és szor­galmas dolgozója számára új­ra és újra nyilvánvalóvá, ter­mészetessé tegye a tulajdonosi tudatot. A konferencia résztvevői az­zal búcsúztak, hogy a jövőben rendszeresen találkoznak majd, s az egyes szocialista országok postás szakszervezeteinek gaz­dag tapasztalatait mindany­­nyiunk előnyére hasznosítják. Hiszen törekvéseink azonosak, egy célért dolgozunk. Becsü­lettel akarjuk szolgálni a nemzetközi és a nemzeti szak­­szervezeti mozgalom ügyét. A prágai találkozó még szo­rosabbá fűzte a népeink kö­zötti testvéri összefogást, megerősítette azt a törekvé­sünket, amelynek közvetlen célja, hogy a szocialista orszá­gok, postás dolgozói jólétben, boldogan éljenek és dolgozza­nak. Besenyei Miklós főtitkár TAPASZTALATCSERÉKKEL IS A POSTÁS DOLGOZÓK ÉRDEKEIT KÍVÁNJUK SZOLGÁLNI 1973. december 10—15. kö­zött a csehszlovák Postások Szakszervezete 3 fős küldött­sége látogatott el Magyaror­szágra. A küldöttségben üd­vözölhettük Mária Dvorakova elvtársnőt, a Postások Szak­szervezete Központi Vezetősé­g­ének elnökét, Vladimir Sedi­­vec elvtársat, a Pilzeni Posta­­igazgatóság Terv- és Pénz­ügyi Osztályának vezetőjét, a Központi Vezetőség tagját és Jaroslava Bauerova elvtársnőt, a Központi Vezetőség nem­zetközi felelősét. Vendégeink fáradhatatlanul tanulmányozták a magyar pos­tás dolgozók élet- és munka­­körülményeit, szakszerveze­tünk tevékenységének főbb te­rületeit. Meglátogattak több postai üzemet és szociális lé­tesítményt. Találkoztak a szé­kesfehérvári szakszervezeti ak­tivistáinkkal, akik részére tá­jékoztatást adtak a csehszlo­vák postás dolgozók életéről, munkájáról. Csehszlovákiából hasonló szintű delegációt 1969-ben fo­gadtunk utoljára, így alkal­munk volt arra, hogy hosz­­szabb távon is bemutassuk fejlődésünk ütemét, elért eredményeinket, célkitűzésein­ket. Elfogultság nélkül állapí­tották meg vendégeink, hogy az eltelt 4 év alatt jó ered­ményeket értünk el a postás dolgozók életkörülményeinek, szociális ellátásának javításá­ban és a posta fejlesztésében is. Mit tudtunk meg szomszéd szaktársaink életéről? Köztu­dott, hogy a csehszlovák pos­ta számos területen magasabb technikai színvonalon áll, mint a mienk. Ez természetesen előnyösen befolyásolja a dol­gozók munkakörülményeit is. Ez tette lehetővé, hogy a munkaidő-csökkentést náluk korábban, már 1970-ben be­vezethették. Szombaton csak a legalap­vetőbb postai szolgáltatásokat biztosítják (távirat, expressz­­küldemények stb.), csak né­hány kijelölt postahivatal tart nyitva. A hírlapok kézbesíté­sét szombaton az iskolák vég­zik, anyagi juttatás ellenében. 1973. január 1-től bevezették a postai irányítószámokat, amelyeket a lakosság 80 szá­zaléka tüntet fel a küldemé­nyeken. Távíróhálózatuk teljesen automatizált, a táviratok kéz­besítését Trabant gépkocsik­kal végzik. A kézbesítendő táviratokat először telefonon próbálják a címzettekhez jut­tatni. Külön apparátus fog­lalkozik a telefonszámok­­ ki­keresésével. 15—30 dolgozó tartozik egy szakszervezeti bizalmihoz. A tagdíjaikat a bizalmi helyette­sek gyűjtik össze. Ha a tag­gyűlés úgy dönt, levonható a tagdíj a bérekből is. A szocialista munkaverse­nyek egyéni és kollektív for­mái hasonlóak a mienkhez. Munkájuk eredményességét különböző mozgalmak, szerve­zésével is elősegítik, mint például a takarékossági, vagy a „múld felül önmagad” moz­galom. A csehszlovák elvtársakkal folytatott véleménycsere lehe­tőséget adott összehasonlítá­sokra is, amelyekből az a kö­vetkeztetés vonható le, hogy mindkét részről születtek olyan eredmények, amelyek követésre méltóak. Tapaszta­latainkat a sajátosságok fi­gyelembevételével jól haszno­síthatjuk, s ezzel sok kísérle­tezés elkerülhetővé válik. Tapasztalatcserénkkel is a postás dolgozók érdekeit kí­vánjuk szolgálni, s mint ahogy azt Dvoraková elvtárs­nő is kifejtette , szüksége­sek, hozzájárulnak munkánk eredményességéhez, ezáltal a dolgozók élet- és munkakörül­ményeinek javulásához. A kormány Gadasági Bizott­sága nemrégiben foglalkozott — a Magyar Posta igényeit is kielégítő — Beloiannisz Hír­adástechnikai Gyár jelenlegi helyzetével, jövőjével. Elöljáróban megállapították, hogy az elmúlt évtizedben a vállalat igen nagy változáso­kon ment keresztül. Az 1972- ben megkezdett profiltisztítás során a Beloiannisz az átvitel­technikai és a mikrohullámú berendezések gyártását a Tele­fongyárba, illetve az Orionba adta át, s berendezkedett a te­lefontechnikai berendezések előállítására. 1968 januárjában a gyár szerződést kötött a svéd Ericsson céggel a nagyvárosi interurbán és vidéki körzetek kiépítésére alkalmas crossbar központok gyártásának átvéte­lére. A szándéknak megfele­lően a crossbar központok gyártásának felfuttatásával fo­kozatosan abba kívánják hagyni a rotary rendszerű központok előállítását. A Gaz­dasági Bizottság értékelése szerint a gyár termékei kor­szerűsítésének alakulásában negatív szerepet játszik, hogy a rotary-crossbar termékváltás elhúzódik. Ez azt jelenti, hogy a több mint 40 éves technikát konzerváló rotary gyártást szolgáló speciális gépparkot és gyártó eszközöket továbbra is üzemben kell tartani. Mindezt nem rosszallóan ál­lapította meg az előterjesztést készítő kohó- és gépipari mi­niszter. A telefonközpontok értékesítésének jellemző sajá­tossága, hogy azokat — nem­csak Magyarországon —, az illetékes posták vásárolják és tartják üzemben. Típusváltást csak akkor hajtanak végre, amikor a technikai fejlődésben döntő előrelépést jelent, s az új típus bevezetését komoly műszaki és gazdasági megfon­tolások indokolják. Ebből kö­vetkezik, hogy a már beveze­tett típusok szállítását a ter­melőktől az általuk igényelt mennyiségben hosszú időn át elvárják Hazánkban — az igények oldaláról tekintve — közepes célkitűzés 1985-re, hogy száz lakosra 18—20 „telefonsűrűsé­get” irányozzunk elő. Ezen kívül természetesen számolni kell a ma már zömé­ben 20—30 éve, vagy ennél öregebb központok rekon­strukciójával, továbbá a bel­földi és nemzetközi távhívó­szolgálat kiépítésével. Mind­ezek belföldi vonatkozásban az új rendszerű crossbar AR tí­pusú nagyvárosi helyi és hely­közi tranzit központok, vala­mint a CA típusú alközpontok iránti kereslet jelentős növe­kedését jelzik. Emellett szük­séges továbbá a mindenkori üzemelő rotary központok tar­­talékalkatrész-ellátását bizto­sítani. Rotary—crossbar „őrségváltás" „Zöld utat az újításoknak” Értékelő tanácskozások az újítómozgalom helyzetéről A Debreceni Postaigazgatóság újítási tanácskozásán Schneider József fejlesztési vezető méltatta az elmúlt 25 év újítómozgalmának jelentőségét. Elmondta, hogy a debreceni igazgatóság dolgozói a 25 év alatt 5275 újítási javaslatot adtak be, amelyből közel 1100-at elfogadtak, több millió forinttal növelve ezzel a Posta bevételét. Az 1967. évi szabályozás — elsősorban az újítás fogalmának szűkítésével — itt is csökkentette az újítások számát. A jövőben intézményesen meg kell találni a módját, hogy a rendelet szerint újításnak nem minősíthető, de egyéb­ként hasznos gondolatokat a Posta megvalósítsa és eze­ket erkölcsileg és anyagilag is elismerje. Ezzel is fokoz­hatnák a­ dolgozók alkotókedvét. A beszámoló foglalkozott az egyes rétegek részvételé­vel, a segítségadás módjával, az újítások hasznosságával és az erkölcsi-anyagi elismerés helyzetével. Az 1974. évi tervcélkitűzések között a beszámoló ki­emelte azokat a beruházási és egyéb területeket, ahol a létszámigény meghaladja az igazgatóság lehetőségeit, s ahol elsősorban szervezési intézkedésekkel, a belső tar­talékok feltárásával és jobb kihasználásával kell a fel­adatokat elvégezni. Ehhez szükséges az újítók alkotó közreműködése. Megoldásra váró problémák sokasága áll az újítók előtt, többek között a bérelszámolás, a gépkocsikiállás biztosítása, a távbeszélő-hálózat áramköreinek jobb ki­használása terén. A minőség javításának igénye az újítók számára a műszaki és forgalmi szolgálatban egyaránt ki­meríthetetlen lehetőségeket biztosít. Dinda Gyula szakszervezeti kiegészítőjében beszélt az újítómozgalom agitációjának és propagandájának céljá­­ról, a szakszervezeti szervek és tisztségviselők feladatai­ról. Elemezte az újítómozgalom és a munkaverseny szer­ves kapcsolatát, valamint szerepüket a műszaki fejlesz­tésben. A beszámolót követő vitában 11 résztvevő szólalt fel. A felszólalók közül többen is foglalkoztak a postafor­galmi újításokkal, jelezve, hogy a műszakiakhoz képest mennyivel nehezebb a forgalmi újítások megvalósítása. Sok a szabályzati kötöttség, több segítséget kérnek az eddigieknél. Élénk érdeklődést tanúsítottak a hozzászólók az újítási díj fizetése és forrása körüli vitában. Többen kifogásol­ták a díjak „B” alapból történő fizetését, s javasolták a termelési, vagy bérköltség felhasználását. Szó esett még a szakvéleményező munka javításáról, az ötletek igazga­tósági díjazásáról és a hivatali újítótanácskozások ren­­dezéséről. Guti József a fejlesztési és termelési tevékenység ösz­­szehangolását javasolta, észrevételezte a műszakiak kár­­megkülönböztetését, a mozgalmat irányítók mun­káját is szervezettebbé, tervszerűbbé kell tenni a jövő­... A résztvevők az újítási díj forrásának kérdéséről, az ötletek díjazásáról, a feladatterveikről, a brigádok be­kapcsolódásáról határozati javaslatot fogadtak el, amit a Postás Újítók Országos Tanácskozása elé terjesztenek. .A tanácskozás válaszadással és a kiemelkedő munkát végzők jutalmazásával ért véget. A Posta Központi Javítóüzem újítási ankéntjának be­számolóját Kiss Mihály műszaki igazgató tartotta. A 25 éves évforduló jegyében fogalmazott beszámoló az üzem újítómozgalmi eredményeit, az újító, szakvéleményező verseny tapasztalatait, de a fejlődést, előrehaladást aka­dályozó problémákat is tartalmazta. A beszámolót követő vitában sok értékes felszólalás hangzott el. Kapsa Ferenc, a szakszervezet újítási felelő­se az újítások több éven keresztül történő díjazására tett javaslatot. Horváth Sándor újító a munkaerőhiány ellen­­súlyozására szolgáló javaslatokra hívta fel a figyelmet, s bírálta az újítási díjak jelenlegi alacsony mértékét. Vit­tek János kiváló újító az újítási előadók erkölcsi elisme­résére tett javaslatot. Gyömörey János újítási ügyintéző kérte a résztvevőket, hogy minél nagyobb számban kap­csolódjanak be a mozgalom színvonalának emelésére irányuló erőfeszítésekbe. Az ankét ünnepélyességét nö­velte a legeredményesebb újítók, szakvéleményezők és az újítási hónap első három helyezettjének — összesen 31 fő — jutalmazása. A Posta Központi Távíró Hivatal újítási tanácskozásán Feczkó Iván fejlesztési vezető részletesen elemezte a hi­vatal újítómozgalmi helyzetét. Beszámolójában elmon­dotta, hogy 1968. óta a mozgalom eredményeiben nagy­mérvű csökkenés következett be és ma már csak 3—4 darab javaslatot nyújtanak be évente. A mozgalom fejlődését akadályozó tényezők mellett felhívta a résztvevők figyelmét a munkaerő pótlását, a munkaidő beosztását megkönnyítő újításokra, a szocia­lista brigádok összefogására. Beszélt a karbantartó szol­gálat előtt álló, egyre növekvő feladatokról, s arról, hogy a hálózat minőségét milyen újításokkal lehetne megtartani, illetve növelni. A hozzászólók kifejtették, hogy a jelenlegi díjazási­­ rendszer nem eléggé ösztönzi az újítókat, sok a hatvan napon túli elbírálás, negatív hatással van a mozgalomra a munkaerőhelyzet, valamint a dolgozók nagyfokú cse­rélődése. A javaslatokból: legyenek újból „ötletnapok”, nagyobb erkölcsi-anyagi elismeréssel nyissanak zöld utat az újí­tásoknak, tényleges segítséget kell adni az újítóknak, bízzák meg a KISZ-t feladatterv kidolgozásával, vagy aktuális feladat elvégzésével. Az önkritikus beszámolóval, a felvetett kérdések, problémák érdemi megválaszolásával a résztvevők érté­kes információ birtokába jutottak; a tanácskozás egy si­keres lépés volt a PKTH újítómozgalmának fellendíté­sére. Pálfalvi József POSTÁS DOLGOZÓ 3

Next