Postás Dolgozó, 1981 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1981-01-01 / 1. szám

A szakszervezeti munka alapja az emberek gondjainak ismerete§ (Folytatás az 1. oldalról) — Ezért a legközelebbi jövőben úgy kell dolgoznunk, hogy a munkahelyi közösségeknek na­gyobb legyen a felelősségük és szavuk az egyes emberek munká­jának, magatartásának anyagi és erkölcsi elismerésében. A közös­ségekben tehát nem tűnhet el, nem válhat személytelenné az egyes ember munkája, nem ma­radhat el sem a joga, sem a köte­lessége. Úgy kell cselekednünk, hogy mindenütt és mindenki előtt világossá váljék: elkötelezett magatartás csak megbecsült mun­ka során és konkrét célok végre­hajtásáért vívott küzdelemben bontakozhat ki.­­ Visszatérve arra a kérdésre, nem rejt-e valamiféle veszélyt magában, hogy oly erőteljesen beszélünk mostanában a demok­rácia adta lehetőségekről és az érdekvédelemről, az elmondotta­kon kívül azt mondhatom. Sok nehézség fakad abból, hogy nem mindenki érti jól a tételt, misze­rint a dolgozók tenni akarása tel­jes egészében csak a demokráciá­val, a műveltséggel, a hozzáértés­sel szerves egységben bontakozhat ki. A szakszervezetek XXIV. kongresszusán egyébként Gáspár Sándor is hangsúlyozta, hogy so­hasem jutunk tizenkilencről a húszra, ha egymástól elválasztva egyszer a gazdálkodást segítjük, máskor érdekvédelmet gyakoro­lunk, harmadszor nevelünk, vagy a demokráciát erősítjük. A szak­­szervezetnek minden funkcióját minden időben gyakorolnia kell. Persze mindig előtérbe helyezve azt, amely az adott időszakban a legfontosabb feladat. — Végül engedjen meg meg egyetlen kérdést: mi az, amit a magyar szakszervezetek XXIV. kongresszusának határozatából leginkább személyhez szólónak érez, és miért? — A válasz még a kongresz­­szuson megfogalmazódott ben­nem: a jövőben a korábbinál is nagyobb figyelmet kell fordítani az egyéni magatartás, a munká­hoz való viszony, a közösségi gon­dolkodás, a fegyelem formálására, a tanulásra, a művelődésre, az anyagi és erkölcsi megbecsülésre. S hogy miért? Mert a postások körében különösen fontos az egyéni magatartás. Szinte napon­ta kapcsolatba kerülünk az or­szág felnőtt és diák lakosságával. Tehát állandóan a figyelem kö­zéppontjában vagyunk. Más szó­val, a postások munkáját nem­csak a főnök ellenőrzi, hanem az egész ország lakossága is. Ha egyetlen postás rosszul dolgozik, a posta egészéről rossz vélemény alakul ki. — Köszönöm az interjút. Zsidai Pál Jogsegélyszolgálat INTÉZKEDNI KELL A jogsegélyszolgálati munka általában nem látványos perek­ből áll. Sok a hétköznapi feladat is, sőt az ügyek többsége egysze­rű — már ami a jogi megítélé­süket illeti. Mégsem jelentékte­lenek az egyszerű ügyek. Ami az egyik embernek semmitmondó dolog, az a másiknak az életét jelentheti. A szakszervezetek ezt tudják. Tudják azt is, hogy a jogsegélyszolgálatnak elsősorban a peren kívüli megoldásoka­t kell keresni. Már eddig is jó kapcso­latokat építettek ki a legkülön­bözőbb hatóságokkal és szolgál­tató vállalatokkal. Ezért nyílik meg minden ajtó előttünk, így történt ez Hajnal Károly postás dolgozó esetében is Hajnal Ká­roly szoba-konyhás lakásban élt várandós feleségével és két gyer­mekével. A lakás nemcsak kicsi,­ hanem korszerűtlen és elhanya­golt is volt. Ezért gyakoriak vol­tak a hibák. Egy hűvös őszi haj­nalon azonban nagyobb baj tör­tént. Ledőlt a ház kéménye, és a lakás fűthetetlenné vált. Haj­nal Károly mindjárt korán reg­gel felkereste a jogsegélyszolgá­latot, amely nyomban intézke­dett. Az ingatlankezelőségen sürgős munkaként vették előjegyzésbe a hiba ki­javítását. A jogsegélyszol­gálat azonban ezzel még nem látta megoldottnak a kérdést, m­ég csak egy napig sem lehetett fűtetlen Hajnalék lakása. A két kicsi gyermek és a terhes asz­­szony könnyen megfázhatott, megbetegedhetett volna, amíg a kéményt helyreállítják. Ezért kérték, hogy találjanak valami megoldást a lakás fűtésére. A házkezelőség még aznap kiszállí­tott egy nagy teljesítményű hő­sugárzót Hajnalék lakására. Emellett az IKV vállalta, hogy a hősugárzó használata miatt fel­merülő villanyhasználat többlet­­költségét is viseli a lakók he­lyett. A kéményt rövidesen meg­javították. A jogsegélyszolgálat azonban ezzel nem érte be. Tud­ták, hogy Hajnalék rövidesen „nagycsaládosok” lesznek, jár nekik ezért egy nagyobb lakás. Nem lehet megvárni a harmadik gyermek érkezését- hiszen nincs hová tenni egy újabb kiságyat sem. A jogsegélyszolgálat ezért megkereste a kerületi tanács la­kásügyi osztályát. A siker ez esetben sem maradt el. Három hónap múlva három­­szobás lakásba költözhettek Haj­nalék. A legkisebb Hajnalt már oda vitte a „gólya”. ★ De nemcsak a fiatalokat segí­ti a jogsegélyszolgálat. Egyedi Imre egy személyi tulajdonban álló ház egyik — szoba-konyhás — lakásában volt bérlő. Évek óta kapargatott, hogy saját házat építsen a város túlsó végén levő telkén. Már az építési költség fe­le együtt volt, amikor a tanács építési tilalmat rendelt el a te­lekre. A környéken új lakótelep építését tervezték, ezért rendel­tek el építési tilalmat az építés­sel érintett területen. Időközben eltelt hat esztendő. Most már együtt volt a teljes építési költség — figyelembe vé­ve azt is, hogy az őt alkalmazó postaszerv 100 000 forint építési kölcsönt ajánlott fel Egyedi Im­re részére, mivel 25 éve állt a posta alkalmazásában és a leg­jobb munkások közé tartozott. Azt már tudta — korábbi tájé­kozódás alapján —, hogy ha öt évnél hosszabb idő óta építési ti­lalom terheli az ingatlant, úgy a tulajdonos kérelmére a tanács cseretelket adhat beépítés céljá­ra. Egyedi Imre ezért felkereste a jogsegélyszolgálatot és kérte, hogy járjon utána telekügye ren­dezésének. A jogsegélyszolgálat több tárgyalást folytatott a ta­náccsal. Kitűnt, hogy a lakótele­pi iskola építése csak részben érinti Egyedi Imre telkét, tehát az egész telek kisajátításáról nem lehet szó. Emellett megfelelő cse­retelek sem állt rendelkezésre. A tanács ezért úgy döntött, hogy Egyedi telkének csak egy részét sajátítja ki. Egyben kérte a jog­segélyszolgálatot, próbálják Egye­di telekszomszédját megkérni, hogy telkének egy részét térítés ellenében szomszédja telkének kiegészítésére engedje át. (Kü­lönben Egyedi megmaradt telke nem alkalmas beépítésre.) Egye­di telekszomszédja hallani sem akart a dologról. Kijelentette, hogy a telket műveli és neki szüksége van minden talpalatt­­nyi helyre. Ez az állítás persze túlzott volt, mert csak néhány satnya ribizkebokor nőtt a tel­ken, de eladásra nem lehet kény­szeríteni azt, aki nem akarja. A jogsegélyszolgálat ismét felkeres­te a tanácsot. Vitte a rossz hírt, hogy nem megy az alku. A ta­nács kényszerhelyzetbe került. Kötötte a jogszabályi előírás, és cseretelket sem tudott adni. Emellett valóban ideje volt már, hogy Egyedi Imre a sajátjába ke­rüljön, emberhez méltó lakáshoz jusson. A tanács nem tehetett mást, mint azt, hogy két kisajátítást rendeljen el. Kisajátította egyfe­lől Egyedi Imre telkének egy ré­szét, iskolaépítés céljára, másfe­lől kisajátította a szomszédos tel­ket olyan mértékben, hogy Egye­di Imre telke kiegészüljön úgy, hogy elérje a helyben szokásos építési telek mértékét. A kárta­lanítási eljárás már simán folyt le. A következő tavaszon Egyedi Imre már belefoghatott az épít­kezésbe. ★ Talály az öregek szorulnak leg­inkább arra, hogy a társadalom intézményes védelmet nyújtson számukra. A jogsegélyszolgálat intézte a következő ügyet is. Az idők szele elfújja a régi viskókat. Kényelmetlenek, ócskák voltak, de megfeleltek azoknak, akik egy életen át hozzájuk szok­tak. A kispénzű nyugdíjasok még örülnek is az igénytelen hajlé­koknak, hiszen szinte ingyen le­het a komfort nélküli lakásokban lakni. Szanálták azt a házat is, amely­ben Papp Ferencné bérlőként lakott. Pappné 72 éves, postás­­nyugdíjas. A jogsegélyszolgálat­tól kért és kapott segítséget. Pa­nasza az volt, hogy a tanács ál­tal felajánlott cserelakások mind félkomfortosak. Mivel eddigi la­kása komfort nélküli volt, így használatbavételi díj különb­öze­­teként négyezer forintot kellett volna fizetnie. Pappné csekély nyugdíjból tengette életét. Nem volt neki még ezer forint megta­karított pénze sem, nemhogy négyezer. Azután a lakbér is ha­vi hatvan forinttal több lett vol­na. Kétségbe volt esve, hogy nem fog tudni ezután megélni. A jog­segélyszolgálat akcióba lépett, úgy gondolták, hogy meg kell te­remteni Papp néni részére a jobb lakás elfogadásához szükséges feltételeket. A jogsegélyszolgálat javaslatára az szb megszavazta a négyezer forint segélyt. Ebből fizették be Papp néni lakáshasz­nálatbavételi díjának különböze­­tét. És hogy a megnövekedett lak­bérre is teljen, a jogsegélyszolgá­lat kérelmezte Papp Ferencné nyugdíjának felemelését is. Ezút­tal is sikerrel jártak. Papp néni nyugdíját 170 forinttal felemel­ték. Most ’’sokkal jobb körülmé­nyek között él, és megélhetése is — igaz, nagyon kicsivel, de azért mégis­­ jobb lett. ★ A jogsegélyszolgálat minden telhetőt megtesz azokért, akik ar­ra rászorulnak. Segít megoldani azok ügyét, akik önerőből soha­sem tudnák jogaikat érvényesíte­ni, védelmezi azokat, akik nem képesek önmagukat megvédeni. Dr. Pikó Adrienne Bánjunk takarékosan a tagdíjbevételekkel! Tájékoztató szakszervezetünk költségvetéséről „Ésszerű takarékossággal az anyagi eszközöket szakszervezeti feladataink maradéktalan meg­valósítására, valamint a tagság szociális, kulturális ellátásának javítására kell fordítani.” Így szól szakszervezetünk XI. kong­resszusának határozatából az idézet, mely összegezi a szak­­szervezeti gazdálkodás feladatait. Az 1981. évi költségvetés össze­állításánál mind az alapszerveze­tek, mind a központi vezetőség szintjén érvényesültek a célszerű gazdálkodásra vonatkozó irányel­vek. Szakszervezeti szerveink a költségvetési év során mintegy negyvenmillió forinttal gazdál­kodhatnak. Ahhoz, hogy az éves költségve­tésekben előirányzott bevételek az egyes szakszervezeti egységek­nél befolyjanak még az eddigi­nél is fegyelmezettebb tagdíj­munkára lesz szükség. Az 1981. évre tervezett tagdíjbevétel or­szágosan 26,8 millió forint, mely összeg magába foglalja a tag­díjakból a szakszervezeti bizott­ságoknál maradó, úgynevezett alaprészesedést is. Az egy főre és egy hónapra számított átlag­tagdíj az 1980. évi 32,80-ról 34,80 forintra emelkedik. A tagdíjbevétel tervezett össze­ge kétmillió forinttal nagyobb az elmúlt évinél, ennek ellenére reális, hiszen a jelenlegi tagdíj­besorolások alapján az egyes alapszervezetek tagdíjterveiből állt össze. A terv azonban csak akkor válhat valósággá, ha szak­­szervezeti tagságunk teljesíti tag­­díjfizetési kötelezettségét, ha a bizalmiak rendszeresen hónapról hónapra beszedik az esedékes tagdíjakat. Alapszervezeteinknél eddig nem voltak jelentős tag­díjelmaradások, s mint azt a XI. kongresszus írásos előterjesztése is megállapította: az egy-két havi hátralékok rövid időn belül ren­deződtek. A bevételek biztosításának má­sik alapvető követelménye a szervezettségi szint tartása, illet­ve növelése. Ez a kongresszus határozatában így szerepel: „A szervezettség és a tagdíjfizetési készség elért szintjét rendszeres munkával fenn kell tartani.” Ha választott tisztségviselőink, s mindazok, akik tevékenységük­kel segítik ,az alapszervezetek tagszervező munkáját, a jövőben is megkeresik az új munkavál­lalókat, s meggyőzik a régebbi, de a szakszervezettől eddig távol maradt munkatársaikat, ezen a téren is újabb eredményeket ér­hetünk el. A jelenlegi szervezett­ségi szint 96,8 százalék, de az 1981. évi tervek átlag 97,6 száza­lékos szervezettséget tartalmaz­nak. A Postások Szakszervezete ter­vezett bevételeinek 30 százaléka a vezető szerveknek és apparátu­sának várható költségeit, több mint 60 százalékát pedig az alap­szervezeteknél a területi szak­­szervezeti bizottságoknál felme­rülő kiadásokat, valamint a kul­turális, szociális és sporttámoga­tásokat fedezi. Ez utóbbiak ad­ják a művelődési intézmények részbeni támogatásának — a vál­lalati családos és gyermeküdül­tetés költségei egy részének —, a postás külföldi csereüdültetés költségeinek a fedezetét. A szo­ciális támogatások között tervez­tük a csak nyugdíjas tagokat tö­mörítő alapszervezetek működé­séhez szükséges kiegészítő pénz­ügyi fedezetet. Támogatjuk a tö­megsport keretein belül az alap­szervezeti sportcsoportok, sport­körök munkáját. Hozzájárulunk a nemzetközi szolidaritási alap­hoz, a társadalmi aktívákat képző oktatási központok fenntartási költségeihez. Az alapszervezetek összes ter­vezett felhasználása 16,5 millió forint, s ez a következők szerint oszlik meg: bérek, tiszteletdíjak, 0,5, szociális felhasználások 6,2, kulturális felhasználások 5,4, sportcélú felhasználások 0,8, szer­vezési, működési kiadások 3,6 millió forint. A szociális jellegű felhaszná­lások — melyek nagyobbrészt a szakszervezeti segélyezést teszik lehetővé — 12 százalékkal nö­vekednek az 1980. évi előirány­zatokhoz mérten. Intézményes (szülési, temetési) segélyekre 2,5 millió, a rendkívüli segélyekre 1,8 millió forint áll rendelkezésre. A szülési segélyek egységesen 400, a temetési segélyek 800 fo­rintban folyósítandók a jogosul­tak részére. A rendkívüli szociá­lis segélyekből az egy segélye­zettre jutó átlag: 640 forint. Mintegy 1,8 millió forint hasz­nálható fel egyéb szociális kiadá­sok címén a nyugdíjasok, szociá­lis helyzetük alapján rászorulók részére. A kulturális ráfordításoknál 21 százalékos növekedést tartalmaz a költségvetés, mely a múlt évi átmeneti csökkenés miatt erő­teljesebb. Az alapszervezetek többségénél a tagság érdeklődése a kulturális rendezvények, kirán­dulások iránt egyre növekszik, ezért a terv a szakkörök, klubok, könyvtárak, művészeti csoportok részére nagyobb összegeket irá­nyoz elő. A sportcélú felhasználások 87 ezer forinttal emelkednek. Ez a sport iránti igény fokozódását is kifejezi, valamint feltétlenül kapcsolódik a munkahelyi olim­piai mozgalomhoz. E cikkben nem célunk a terv aprólékos, részleteit is bemutató elemzése, ezt megtettük szakszer­vezetünk vezető szerveinek készí­tett előterjesztésünkben. A né­hány fő adattal azt szerettük vol­na érzékeltetni, hogy a Postások Szakszervezete mind az alapszer­­vezeteknél, mind felső szinten rendelkezni fog azokkal az anyagi lehetőségekkel, melyekre a szakszervezeti munka színvona­las ellátásához, a szakszervezeti tagság szociális, kulturális és sportigényeinek kielégítéséhez — az ésszerű takarékosság követel­ményeinek betartásával — szük­ség lesz. Perjési József Majsai Mária metszete A Közlekedéstudományi Egyesület postai és távközlési tagozatának február havi programja Február 4. (szerda). 15 óra, VI., Népköztársaság útja 3. Borsos Ká­roly: A távközlés fejlesztésének gaz­dasági indokai és megalapozása. Február 10. (kedd). 15 óra, VI., Nép­­köztársaság útja 3. Halász László: Mikroprocesszoros automatikus mérő­rendszer. Február 12. (csütörtök), 15 óra, VI., Népköztársaság útja 3. Csapó Attila:­­A hálózatépítés gépesítése. Február 18. (szerda), 15 óra, VI., Népköztársaság útja 3. Dr. Rákosi Fe­renc—dr. Berceli Tibor—dr. Frigyes István—dr. Herpy Miklós: A távköz­lési rendszerek Integrációja — Mikro­hullámú átvitel. (Az előadás folytatá­sa: március 4.) Február 24. (kedd), 15 óra. VI., Nép­­köztársaság útja 3. Magda Zoltán: A számítástechnika alkalmazása a veze­ték nélküli távközlésben. Február 25. (szerda). 15 óra, VI., Népköztársaság útja 3. Erdőkövi Hen­rik : A budapesti hálózat fejlesztésé­nek és rekonstrukciójának összefüg­gései (folytatás március 11-én). Február 26. (csütörtök). 15 óra, VI., Népköztársaság útja 3. Wenczel Ró­bert: Az ügyvitelgépesítés tapasztala­tai a Budapesti Postaigazgatóságon. POSTAS DOLGOZO 3

Next