Postás Dolgozó, 1981 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1981-01-01 / 1. szám
A szakszervezeti munka alapja az emberek gondjainak ismerete§ (Folytatás az 1. oldalról) — Ezért a legközelebbi jövőben úgy kell dolgoznunk, hogy a munkahelyi közösségeknek nagyobb legyen a felelősségük és szavuk az egyes emberek munkájának, magatartásának anyagi és erkölcsi elismerésében. A közösségekben tehát nem tűnhet el, nem válhat személytelenné az egyes ember munkája, nem maradhat el sem a joga, sem a kötelessége. Úgy kell cselekednünk, hogy mindenütt és mindenki előtt világossá váljék: elkötelezett magatartás csak megbecsült munka során és konkrét célok végrehajtásáért vívott küzdelemben bontakozhat ki. Visszatérve arra a kérdésre, nem rejt-e valamiféle veszélyt magában, hogy oly erőteljesen beszélünk mostanában a demokrácia adta lehetőségekről és az érdekvédelemről, az elmondottakon kívül azt mondhatom. Sok nehézség fakad abból, hogy nem mindenki érti jól a tételt, miszerint a dolgozók tenni akarása teljes egészében csak a demokráciával, a műveltséggel, a hozzáértéssel szerves egységben bontakozhat ki. A szakszervezetek XXIV. kongresszusán egyébként Gáspár Sándor is hangsúlyozta, hogy sohasem jutunk tizenkilencről a húszra, ha egymástól elválasztva egyszer a gazdálkodást segítjük, máskor érdekvédelmet gyakorolunk, harmadszor nevelünk, vagy a demokráciát erősítjük. A szakszervezetnek minden funkcióját minden időben gyakorolnia kell. Persze mindig előtérbe helyezve azt, amely az adott időszakban a legfontosabb feladat. — Végül engedjen meg meg egyetlen kérdést: mi az, amit a magyar szakszervezetek XXIV. kongresszusának határozatából leginkább személyhez szólónak érez, és miért? — A válasz még a kongreszszuson megfogalmazódott bennem: a jövőben a korábbinál is nagyobb figyelmet kell fordítani az egyéni magatartás, a munkához való viszony, a közösségi gondolkodás, a fegyelem formálására, a tanulásra, a művelődésre, az anyagi és erkölcsi megbecsülésre. S hogy miért? Mert a postások körében különösen fontos az egyéni magatartás. Szinte naponta kapcsolatba kerülünk az ország felnőtt és diák lakosságával. Tehát állandóan a figyelem középpontjában vagyunk. Más szóval, a postások munkáját nemcsak a főnök ellenőrzi, hanem az egész ország lakossága is. Ha egyetlen postás rosszul dolgozik, a posta egészéről rossz vélemény alakul ki. — Köszönöm az interjút. Zsidai Pál Jogsegélyszolgálat INTÉZKEDNI KELL A jogsegélyszolgálati munka általában nem látványos perekből áll. Sok a hétköznapi feladat is, sőt az ügyek többsége egyszerű — már ami a jogi megítélésüket illeti. Mégsem jelentéktelenek az egyszerű ügyek. Ami az egyik embernek semmitmondó dolog, az a másiknak az életét jelentheti. A szakszervezetek ezt tudják. Tudják azt is, hogy a jogsegélyszolgálatnak elsősorban a peren kívüli megoldásokat kell keresni. Már eddig is jó kapcsolatokat építettek ki a legkülönbözőbb hatóságokkal és szolgáltató vállalatokkal. Ezért nyílik meg minden ajtó előttünk, így történt ez Hajnal Károly postás dolgozó esetében is Hajnal Károly szoba-konyhás lakásban élt várandós feleségével és két gyermekével. A lakás nemcsak kicsi, hanem korszerűtlen és elhanyagolt is volt. Ezért gyakoriak voltak a hibák. Egy hűvös őszi hajnalon azonban nagyobb baj történt. Ledőlt a ház kéménye, és a lakás fűthetetlenné vált. Hajnal Károly mindjárt korán reggel felkereste a jogsegélyszolgálatot, amely nyomban intézkedett. Az ingatlankezelőségen sürgős munkaként vették előjegyzésbe a hiba kijavítását. A jogsegélyszolgálat azonban ezzel még nem látta megoldottnak a kérdést, még csak egy napig sem lehetett fűtetlen Hajnalék lakása. A két kicsi gyermek és a terhes aszszony könnyen megfázhatott, megbetegedhetett volna, amíg a kéményt helyreállítják. Ezért kérték, hogy találjanak valami megoldást a lakás fűtésére. A házkezelőség még aznap kiszállított egy nagy teljesítményű hősugárzót Hajnalék lakására. Emellett az IKV vállalta, hogy a hősugárzó használata miatt felmerülő villanyhasználat többletköltségét is viseli a lakók helyett. A kéményt rövidesen megjavították. A jogsegélyszolgálat azonban ezzel nem érte be. Tudták, hogy Hajnalék rövidesen „nagycsaládosok” lesznek, jár nekik ezért egy nagyobb lakás. Nem lehet megvárni a harmadik gyermek érkezését- hiszen nincs hová tenni egy újabb kiságyat sem. A jogsegélyszolgálat ezért megkereste a kerületi tanács lakásügyi osztályát. A siker ez esetben sem maradt el. Három hónap múlva háromszobás lakásba költözhettek Hajnalék. A legkisebb Hajnalt már oda vitte a „gólya”. ★ De nemcsak a fiatalokat segíti a jogsegélyszolgálat. Egyedi Imre egy személyi tulajdonban álló ház egyik — szoba-konyhás — lakásában volt bérlő. Évek óta kapargatott, hogy saját házat építsen a város túlsó végén levő telkén. Már az építési költség fele együtt volt, amikor a tanács építési tilalmat rendelt el a telekre. A környéken új lakótelep építését tervezték, ezért rendeltek el építési tilalmat az építéssel érintett területen. Időközben eltelt hat esztendő. Most már együtt volt a teljes építési költség — figyelembe véve azt is, hogy az őt alkalmazó postaszerv 100 000 forint építési kölcsönt ajánlott fel Egyedi Imre részére, mivel 25 éve állt a posta alkalmazásában és a legjobb munkások közé tartozott. Azt már tudta — korábbi tájékozódás alapján —, hogy ha öt évnél hosszabb idő óta építési tilalom terheli az ingatlant, úgy a tulajdonos kérelmére a tanács cseretelket adhat beépítés céljára. Egyedi Imre ezért felkereste a jogsegélyszolgálatot és kérte, hogy járjon utána telekügye rendezésének. A jogsegélyszolgálat több tárgyalást folytatott a tanáccsal. Kitűnt, hogy a lakótelepi iskola építése csak részben érinti Egyedi Imre telkét, tehát az egész telek kisajátításáról nem lehet szó. Emellett megfelelő cseretelek sem állt rendelkezésre. A tanács ezért úgy döntött, hogy Egyedi telkének csak egy részét sajátítja ki. Egyben kérte a jogsegélyszolgálatot, próbálják Egyedi telekszomszédját megkérni, hogy telkének egy részét térítés ellenében szomszédja telkének kiegészítésére engedje át. (Különben Egyedi megmaradt telke nem alkalmas beépítésre.) Egyedi telekszomszédja hallani sem akart a dologról. Kijelentette, hogy a telket műveli és neki szüksége van minden talpalattnyi helyre. Ez az állítás persze túlzott volt, mert csak néhány satnya ribizkebokor nőtt a telken, de eladásra nem lehet kényszeríteni azt, aki nem akarja. A jogsegélyszolgálat ismét felkereste a tanácsot. Vitte a rossz hírt, hogy nem megy az alku. A tanács kényszerhelyzetbe került. Kötötte a jogszabályi előírás, és cseretelket sem tudott adni. Emellett valóban ideje volt már, hogy Egyedi Imre a sajátjába kerüljön, emberhez méltó lakáshoz jusson. A tanács nem tehetett mást, mint azt, hogy két kisajátítást rendeljen el. Kisajátította egyfelől Egyedi Imre telkének egy részét, iskolaépítés céljára, másfelől kisajátította a szomszédos telket olyan mértékben, hogy Egyedi Imre telke kiegészüljön úgy, hogy elérje a helyben szokásos építési telek mértékét. A kártalanítási eljárás már simán folyt le. A következő tavaszon Egyedi Imre már belefoghatott az építkezésbe. ★ Talály az öregek szorulnak leginkább arra, hogy a társadalom intézményes védelmet nyújtson számukra. A jogsegélyszolgálat intézte a következő ügyet is. Az idők szele elfújja a régi viskókat. Kényelmetlenek, ócskák voltak, de megfeleltek azoknak, akik egy életen át hozzájuk szoktak. A kispénzű nyugdíjasok még örülnek is az igénytelen hajlékoknak, hiszen szinte ingyen lehet a komfort nélküli lakásokban lakni. Szanálták azt a házat is, amelyben Papp Ferencné bérlőként lakott. Pappné 72 éves, postásnyugdíjas. A jogsegélyszolgálattól kért és kapott segítséget. Panasza az volt, hogy a tanács által felajánlott cserelakások mind félkomfortosak. Mivel eddigi lakása komfort nélküli volt, így használatbavételi díj különbözeteként négyezer forintot kellett volna fizetnie. Pappné csekély nyugdíjból tengette életét. Nem volt neki még ezer forint megtakarított pénze sem, nemhogy négyezer. Azután a lakbér is havi hatvan forinttal több lett volna. Kétségbe volt esve, hogy nem fog tudni ezután megélni. A jogsegélyszolgálat akcióba lépett, úgy gondolták, hogy meg kell teremteni Papp néni részére a jobb lakás elfogadásához szükséges feltételeket. A jogsegélyszolgálat javaslatára az szb megszavazta a négyezer forint segélyt. Ebből fizették be Papp néni lakáshasználatbavételi díjának különbözetét. És hogy a megnövekedett lakbérre is teljen, a jogsegélyszolgálat kérelmezte Papp Ferencné nyugdíjának felemelését is. Ezúttal is sikerrel jártak. Papp néni nyugdíját 170 forinttal felemelték. Most ’’sokkal jobb körülmények között él, és megélhetése is — igaz, nagyon kicsivel, de azért mégis jobb lett. ★ A jogsegélyszolgálat minden telhetőt megtesz azokért, akik arra rászorulnak. Segít megoldani azok ügyét, akik önerőből sohasem tudnák jogaikat érvényesíteni, védelmezi azokat, akik nem képesek önmagukat megvédeni. Dr. Pikó Adrienne Bánjunk takarékosan a tagdíjbevételekkel! Tájékoztató szakszervezetünk költségvetéséről „Ésszerű takarékossággal az anyagi eszközöket szakszervezeti feladataink maradéktalan megvalósítására, valamint a tagság szociális, kulturális ellátásának javítására kell fordítani.” Így szól szakszervezetünk XI. kongresszusának határozatából az idézet, mely összegezi a szakszervezeti gazdálkodás feladatait. Az 1981. évi költségvetés összeállításánál mind az alapszervezetek, mind a központi vezetőség szintjén érvényesültek a célszerű gazdálkodásra vonatkozó irányelvek. Szakszervezeti szerveink a költségvetési év során mintegy negyvenmillió forinttal gazdálkodhatnak. Ahhoz, hogy az éves költségvetésekben előirányzott bevételek az egyes szakszervezeti egységeknél befolyjanak még az eddiginél is fegyelmezettebb tagdíjmunkára lesz szükség. Az 1981. évre tervezett tagdíjbevétel országosan 26,8 millió forint, mely összeg magába foglalja a tagdíjakból a szakszervezeti bizottságoknál maradó, úgynevezett alaprészesedést is. Az egy főre és egy hónapra számított átlagtagdíj az 1980. évi 32,80-ról 34,80 forintra emelkedik. A tagdíjbevétel tervezett összege kétmillió forinttal nagyobb az elmúlt évinél, ennek ellenére reális, hiszen a jelenlegi tagdíjbesorolások alapján az egyes alapszervezetek tagdíjterveiből állt össze. A terv azonban csak akkor válhat valósággá, ha szakszervezeti tagságunk teljesíti tagdíjfizetési kötelezettségét, ha a bizalmiak rendszeresen hónapról hónapra beszedik az esedékes tagdíjakat. Alapszervezeteinknél eddig nem voltak jelentős tagdíjelmaradások, s mint azt a XI. kongresszus írásos előterjesztése is megállapította: az egy-két havi hátralékok rövid időn belül rendeződtek. A bevételek biztosításának másik alapvető követelménye a szervezettségi szint tartása, illetve növelése. Ez a kongresszus határozatában így szerepel: „A szervezettség és a tagdíjfizetési készség elért szintjét rendszeres munkával fenn kell tartani.” Ha választott tisztségviselőink, s mindazok, akik tevékenységükkel segítik ,az alapszervezetek tagszervező munkáját, a jövőben is megkeresik az új munkavállalókat, s meggyőzik a régebbi, de a szakszervezettől eddig távol maradt munkatársaikat, ezen a téren is újabb eredményeket érhetünk el. A jelenlegi szervezettségi szint 96,8 százalék, de az 1981. évi tervek átlag 97,6 százalékos szervezettséget tartalmaznak. A Postások Szakszervezete tervezett bevételeinek 30 százaléka a vezető szerveknek és apparátusának várható költségeit, több mint 60 százalékát pedig az alapszervezeteknél a területi szakszervezeti bizottságoknál felmerülő kiadásokat, valamint a kulturális, szociális és sporttámogatásokat fedezi. Ez utóbbiak adják a művelődési intézmények részbeni támogatásának — a vállalati családos és gyermeküdültetés költségei egy részének —, a postás külföldi csereüdültetés költségeinek a fedezetét. A szociális támogatások között terveztük a csak nyugdíjas tagokat tömörítő alapszervezetek működéséhez szükséges kiegészítő pénzügyi fedezetet. Támogatjuk a tömegsport keretein belül az alapszervezeti sportcsoportok, sportkörök munkáját. Hozzájárulunk a nemzetközi szolidaritási alaphoz, a társadalmi aktívákat képző oktatási központok fenntartási költségeihez. Az alapszervezetek összes tervezett felhasználása 16,5 millió forint, s ez a következők szerint oszlik meg: bérek, tiszteletdíjak, 0,5, szociális felhasználások 6,2, kulturális felhasználások 5,4, sportcélú felhasználások 0,8, szervezési, működési kiadások 3,6 millió forint. A szociális jellegű felhasználások — melyek nagyobbrészt a szakszervezeti segélyezést teszik lehetővé — 12 százalékkal növekednek az 1980. évi előirányzatokhoz mérten. Intézményes (szülési, temetési) segélyekre 2,5 millió, a rendkívüli segélyekre 1,8 millió forint áll rendelkezésre. A szülési segélyek egységesen 400, a temetési segélyek 800 forintban folyósítandók a jogosultak részére. A rendkívüli szociális segélyekből az egy segélyezettre jutó átlag: 640 forint. Mintegy 1,8 millió forint használható fel egyéb szociális kiadások címén a nyugdíjasok, szociális helyzetük alapján rászorulók részére. A kulturális ráfordításoknál 21 százalékos növekedést tartalmaz a költségvetés, mely a múlt évi átmeneti csökkenés miatt erőteljesebb. Az alapszervezetek többségénél a tagság érdeklődése a kulturális rendezvények, kirándulások iránt egyre növekszik, ezért a terv a szakkörök, klubok, könyvtárak, művészeti csoportok részére nagyobb összegeket irányoz elő. A sportcélú felhasználások 87 ezer forinttal emelkednek. Ez a sport iránti igény fokozódását is kifejezi, valamint feltétlenül kapcsolódik a munkahelyi olimpiai mozgalomhoz. E cikkben nem célunk a terv aprólékos, részleteit is bemutató elemzése, ezt megtettük szakszervezetünk vezető szerveinek készített előterjesztésünkben. A néhány fő adattal azt szerettük volna érzékeltetni, hogy a Postások Szakszervezete mind az alapszervezeteknél, mind felső szinten rendelkezni fog azokkal az anyagi lehetőségekkel, melyekre a szakszervezeti munka színvonalas ellátásához, a szakszervezeti tagság szociális, kulturális és sportigényeinek kielégítéséhez — az ésszerű takarékosság követelményeinek betartásával — szükség lesz. Perjési József Majsai Mária metszete A Közlekedéstudományi Egyesület postai és távközlési tagozatának február havi programja Február 4. (szerda). 15 óra, VI., Népköztársaság útja 3. Borsos Károly: A távközlés fejlesztésének gazdasági indokai és megalapozása. Február 10. (kedd). 15 óra, VI., Népköztársaság útja 3. Halász László: Mikroprocesszoros automatikus mérőrendszer. Február 12. (csütörtök), 15 óra, VI., Népköztársaság útja 3. Csapó Attila:A hálózatépítés gépesítése. Február 18. (szerda), 15 óra, VI., Népköztársaság útja 3. Dr. Rákosi Ferenc—dr. Berceli Tibor—dr. Frigyes István—dr. Herpy Miklós: A távközlési rendszerek Integrációja — Mikrohullámú átvitel. (Az előadás folytatása: március 4.) Február 24. (kedd), 15 óra. VI., Népköztársaság útja 3. Magda Zoltán: A számítástechnika alkalmazása a vezeték nélküli távközlésben. Február 25. (szerda). 15 óra, VI., Népköztársaság útja 3. Erdőkövi Henrik : A budapesti hálózat fejlesztésének és rekonstrukciójának összefüggései (folytatás március 11-én). Február 26. (csütörtök). 15 óra, VI., Népköztársaság útja 3. Wenczel Róbert: Az ügyvitelgépesítés tapasztalatai a Budapesti Postaigazgatóságon. POSTAS DOLGOZO 3