Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1847-09-12 / 37. szám
PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 37. szám. Hatodik évi folyamat. September 12. 1847. Megjelenik e' Lap 2 íven, minden héten egyszer, vasárnap. Előfizetési ár félévre Budapesten házhoz-hordással 3 ft. 40 kr., postán borítékban küldve 5 ft. pengő pénzben. Előfizethetni Pesten hatvani-utczai Horváth-házban 483. szám alatt földszint Landerer és Heckenast könyvnyomdája ügyszobájában és minden magyar- és erdélyországi kir. postahivatalnál. TARTALOM: A' szabadságról, szabad akaratról. Szalai István: — Lélek gyümölcsei. Terhes Sámuel. — A' helv. hitv. tiszántúli egyházkerület közgyűlése. — Irodalom: Udvardy Ignácz. „A protestantismus köztörténeti fejleménye." Dobos János. — Vegyes közlemények, nézet szerint ugy látszik, hogy a' természetben sehol sincs szabadság, és igy az emberben sincs, mert ő is egy darabja az egésznek. De ha folytatjuk az okoskodást, ellenkezőre bukkanunk. Ugyanis, nemcsak tapasztalom, de elmém is arról tesz bizonyságot, hogy a' természet egyes darabjai közöl egyik dolog kevésbbé függ, mint a másik ; a' hold nem függ annyira a' naptól, mint a' földtől; a' műveit tudományos ember nem függ annyira szenvedélyeitől, a balitételektől, mint a műveletlen és tudatlan ; a növény földhöz szegeztetve mozog, az állat pedig szabadon járkál a föld középpontja körül stb. Ebből azt kell szükségesképen következtetnem, okosságom törvényei szerint, hogy a' függés és függetlenség fogalma a' természetben, vagy természetre vitetve, csak relatív, ha pedig Istenre vitetnek, akkor absolut. Tehát a' természetben is van szabadság , csakhogy az relatív, — azaz, a' természetnek egyes részei, egymáshozi viszonyukban szükségesképen bírnak viszonyukhoz képesti szabadsággal. Az állat, földhözi viszonyában, szabadabb a' növénynél 'stb. Ha, a' felebbi meghatározás szerint, az a' szabad, a' mi független, ugy a' természetben így is fejezhetjük ki a'relatív szabadság hollétét: szabadság van mindenütt, hol középpont van, — mivel a' középpont a' függetlenség typusa, mit a* mágnes-rúdon igen világosan lehet tapasztalni, — és így az emberben is. Minthogy pedig egyik középpont inkább ki van téve a relatív függetlenségnek, mint a' másik, annálfogva a' természetbeni relatív szabadság fokozatos. Az emberi ész, az ő ismerete alá eső természetnek ellentmondás nélküli centruma, tehát az embernek van legnagyobb relatív szabadsága , az emberi szabadság, a mi felfogásunk szerint, legközelebb áll az absolut szabadsághoz. És valamint a buta anyagnak természetében áll anyagi centrum felé, a' föld középpontja felé, gravitálni , úgy megfordítva, az emberi léleknek, mint a' buta anyaggal ellenkezőnek, természetében áll, szellemi centrum felé, az Istenben levő absolut szabadság felé törekedni. — Miben áll azonban az ember szabadsága , azt csak a következőkből fogjuk még megérteni. — A' természetben levő é s fentebb kifejtett relatív szabadság fogalmából önkényt folynak a következő igazságok : A' szabadságról, szabad akaratról. Nincs eszme, mellynek akár a' polgári, akár az egyházi életben szörnyebb kinövései lettek volna, mint a szabadságról, szabad akaratróli ideának; és mindezek nem egyébünnen, mint az említett eszmének hibás fogalmazásából származtak és származnak. Ki a hittanban és egyháztörténeteiben csak kevéssé jártas is : ismerheti a' praedestinatióról vagy elevei elrendelésről, gondviselésről, isteni kegyelemről, szabad akaratról, számtalan villongásokat. Hogy saját nézetemet a' szabadság ideájáról annál fölfoghatóbbá tehessem, e' három kérdést tartom elöttem megfejtendőnek: Mi az a' szabadság ? van-e az embernek szabadsága ? ha van, miben áll az ? — Oken, baseli professor, azt mondja (Lehrbuch der Naturphilosophie): „Szabad az, ami semmitől nem korlátoztatik, azaz, ami független : tehát szabad az Isten. Úgyde az ember mintája az Istennek, tehát az ember is szabad. Azonban az ember a' természetnek is mintája , tehát az ember korlátozva is van. Ebből következik, hogy az ember gondolat-határozataira nézve szabad, de határozatainak kivitelében a' körülményektől függ." Okennek ezen szavai ugyan némileg megfelelnek mind a' három kérdésre, azonban, hogy nézetemet minél világosabban adhassam elő, szükség, hogy a' szabadság fogalmazását határozottabban fejtsük ki. Tökéletes igazság az, hogy az az szabad, a' mi független, következésképen a' mi függ, az szükséges képen való. Ebből önként következik, hogy a' szabadság ideálja egyedül az Isten, a' szükségesség ideája pedig egyedül az Istenen kívüli összes világra vagy természetre esik. Szabadság tehát és szükségesség ellenkező fogalmak, miket ha egymásra viszonyítunk, kitetszik, hogy a' szabadság nem egyéb, mint a' szükségesség tökéletes legyőzettetése, és megfordítva. Ezen