Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1869-01-03 / 1. szám
volna; de azt is tudjuk, hogy a nemzetek szabadságának legbiztosabb védfala a polgárok szilárd akarata és erénye, és hogy az 1848-ki, életbeléptetett törvények mellett a fenmaradt középkori institutiók kísértetes létét soká tengetni többé semmi esetre nem lehet, mert, ahol egyszer a szabadság nappala felviláglott, ott a kísérteteknek nincsen maradásuk. Jókai Mór, akit reményleg senki sem fog azzal gyanúsítani, hogy a lefolyt törvényhozás vívmányait nagyító üvegen át nézte, annak eredményeit a következőkben foglalja össze: „Önkormányzásunkat visszanyertük; — megyéink helyreállíttattak; — országunk területe, kevés kivétellel, kiegészíttetett; — Erdéllyeli uniónk megerősült; — Horvátországgal kibékültünk ; — vasutaink legszükségesebb vonalai biztosíttattak; — számüzötteink ismét visszanyerték hazájukat; — a polgárjog minden lakosára e hazának kiterjesztetett; — a népnevelés ügye országos üggyé lett; — sajtónk szabad; — az úrbéri szorgalom utolsó maradványa is eltöröltetett; — a vallásegyenlőség nagy lépést tett előre; —a király és királyné régi törvényeknek eddig nem teljesült kivánatai szerint fővárosunkat saját fejedelmi fővárosukká emelték, és a mi legdrágább kincsünk: ismét kezünkbe kaptuk az elvesztett jók legnagyobbikát, a honvédelem fegyverét." Minél becsesebbek, minél életbevágóbbak e vívmányok, annál szentebb kötelessége lesz a következő országgyűlésnek, hogy minden követ megmozgasson, minden eszközt felhasználjon, mely által a nyert eredmények fenmaradása és tova fejlesztése biztosítva és állandósítva legyen, és mi bízunk a nemzet geniusában, hogy e tekintetben mulasztás történni nem fog. Nagy ideje is már, hogy a nemzet elvalahára tételének föltételei felől tisztában és biztosítva levén, egész erejét háborítatlanul beléletének felvirágoztatására s az egyéni függetlenséget biztosító szellemi és anyagi jólét előteremtésére fordíthassa. ,,hogy a történelem kinek javára működik — mondja egy német író — azt előre megmondjani senki nem tudja, de aki legtöbb hasznot hubelőle, annak javára mindenesetre műkö Minden attól függ, mikép tudja valamely nemzet történelme mozzanatait hasznosítani, maga javára fordítani. A franciák csak ugy mint az angolok, véres szabadsági harcon, nemzeti forradalmon mentek keresztül, s íme az angolok szabadok, mert történelmüket érvényesíteni tudták, a franciák pedig 70 évi folytonos convulsiók után céljuktól vajmi távol állanak. S ugyan mi haszna emésztettük volna mi is századokon keresztül erőnket, politikai szabadságunk megóvásában, mihaszna küzdöttük ki a ma rég óhajtott jogokat, ha azokkal okosan élni nem tudunk, ha hiányzik az értelem, melynek segítségével azokat személyes javunkra fordíthatnék, egyénileg értékesíthetnek ? Jókai a lefolyt országgyűlés vívmányai elősorolásában első helyre teszi, hogy önkormányzásunkat visszanyertük. Méltán, mert utoljára is minden szabadsági küzdelemnek végcélja, hogy magunk urai legyünk, s micsoda szabadság volna az, mely mellett ügyeinket akartunk ellenére más intézi ? Bizonyára szép dolog, ha valamint a családban az az úr, az intézkedik a ház minden dolgaiban, ki annak gondját viseli, ugy a községben is más ne rendelkezzék, mint ki a község terheit hordozza, annak munkás tagja. Ámde mi haszna áll e szép jog a törvény lapjain, ha valamelyik község tagjai annak horderejét és jótékonyságát felismerni nem tudván, saját közügyeik iránt közönyösek és kényelmesebbnek tartják elöljáróik választását és így közvetve összes ügyeik intézését, mint Bach idejében ugy ma is, szolgabiróra bízni s az egésszel nem törődni? Hasonló szép jog kétségkívül az, hogy magunk választhatjuk meg a férfiakat, kik az ország ügyeit értelmünk és akaratunk szerint intézni hivatják. Ámde mi haszna hozatott volna e gyönyörű törvény is, ha igaz találna lenni az, amit sokan oly határozottan állítanak, miszerint az lesz a jövő országgyűlésen képviselő, ki a polgárok megvesztegetése végett borra és pálinkára legtöbbet fog költeni tudni. Ott van a vívmányok közt a szabad, sajtó, mellyel isten, mintegy jó kedvében ajándékozta meg az emberiséget, hogy legyen mindenféle zsar-