Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-05-24 / 21. szám

lutheránus is; nem a lutheránus teszi, de a szász, s a kormány feladata nem engedni, hogy ezek politikai, ama­zok netalán autonóm egyházi jogaik egyoldalú ferde ma­gyarázatával az állam érdekeit veszélyeztessék, miként a benső egységet kétségtelenül veszélyeztetik azok, kik évenként ábrándos Sláviának 10—20 apostolát küldik világgá, kik különválni törekvő nemzetiségi vágyak palás­tolt és tagadott, de mégis kirívó ápolásával, a magyart nem értve, a magyartól nem értetve, gyűlöletes akadályai legyenek a hazának minden fiát egyaránt lelkesítő köz­szellemnek ; de György Aladár urat kérem, hogy akkor, midőn a thuróc­ sz.-mártoni evang. gymn. patronatusa egy botor nyilatkozattal lép fel, s a Národné Noviny lapban alaptalan, hiú reménynek ad kifejezést, ne kürtölje világgá: „hogy a miveltség tekintetében tán legelső helyet foglaló felekezet, a lutheránusok használták fel az autonomia köpönyegét nemzetellenes működés megóvására." Teheti Sz.­Márton, teheti a thuróci espe­resség, de Gy. A. úr maga is jól tudja, hogy ezek még nem lutheránus felekezet. Ha pedig igazán alaposan, de egyszersmind tapinta­tos körültekintéssel tanulmányozná az egyházi élet nyilat­kozatait: nem fogja oly igen rosz néven venni, ha a magyarhoni protestánsok erősen ragaszkodnak azon jo­gokhoz, melyeket nem hazaellenes törekvések palástolására, de egyházaik és tanodáik megóvására számukra biztosí­tottak garantirozott békekötések és szentesített hazai tör­vények ; meg fogja érteni és állami veszélyt nem látni azon aggodalomban sem, mel­lyel nemcsak Calvin vastag nyakú, de Luther jellemszilárdság hiányával bélyegzett követői is, hazánkban a „gondolatszabadság" őrei kíván­nak maradni, addig legalább mig regnum Marianum leszünk, s csalhatatlan szellemmel saturalt ministeri om­nipotentia­ sem lehetetlen. Nyugodt lehet; a magyarhoni protestantismus a hazának sem culturalis, sem szabadsági érdekeit veszé­lyeztetni nem fogja. Kramarcsik Károly. Válasz György Aladár urnak a „Hon" f. évi máj. 1-se 100 ik sz. a. lapban közlött „A lutheránusok hazafnsága" cimü cikkére. Mindenekelőtt ki kell jelentenünk, hogy az éles tollú György Aladár úrral, ki valóban alig ír már cikket a nélkül, hogy vagy egyest, vagy testületet, vagy felekeze­tet érzékenyen ne sértene, polémiába nem ereszkedünk; de azt, hogy a lutheránusokat általában hazafiatlansággal vádolja s a „legrettentőbb" bűnt vágja a haza színe előtt, egy szerinte „hatalmas s műveltség tekintetében talán legelső helyet elfoglaló felekezet" szeme közé, elhallgatnunk nem lehet, nem szabad! — És valyon mi adott ellenünk Gy. A. urnak ezen legsúlyosabb vád emelésére alkalmat ? Az ismeretes Zólyomvármegyei felirat, melyben a megye a thuróc-sz.-mártoni tót gymnasium ellen, mind a nm. magy. minisztérium, mind a képviselőházhoz felirt! Va­ lyon érdemes és ildomos-e, egypár fanaticus pánszláv ta­nár s az általuk netán vezetett gymnasiumi pártfogóság hibája és nemzetiségellenes eljárása miatt, ily átalános kifakadásokra vetemedni: „hogy a lutheránusok ellen kez­dettől fogva sok panasz volt", „ezen felekezet, melyet ál­talában a kapzsiság s határozott jellemszilárdság hiánya bélyegzett meg" (?!) stb. annak megítélését bátran a hig­gadt eszű olvasóra bizhatnánk ugyan; de minthogy ezen a nagyközönség előtt leírt súlyos vádak határozot­tan alaptalanok és igazságtalanok, azok ellen ünnepélye­sen tiltakoznunk kell ! Mert e szerint hazafiat­lansággal vádolja cikkíró „általában a lutheránusokat, noha az e rajz alól sok egyest kiveendőnek tart is." Arról, hogy a régmúltban a Bocskay, Bethlen, Rákócziak és Tököly-féle lelkiismereti és közszabadsági harcokban mit műveltek a lutheránusok, midőn­­ nagyrészt eszükkel és vérükkel vívták ki nemzeti és lelkiismereti szabadságunkat; mentették meg épen a nemzetiséget és al­kotmányunkat; hogy a Szelepcsényiek, Kobbok és Caraf­fák önkénye alatt hány vértanút szolgáltattak a vallási és nemzeti szabadság ügyének ; arról bővebben szól a történelem, melyet György A. úrnak is eléggé tudnia kellene; e régi időkre tehát bővebben visszatekinteni nem akarunk, hanem tekintjük csak az ujabb idők folya­mát s bátorkodunk cikkírótól kérdeni: valyon a Wittnyé­dyek, sup. Kis János, Berzsenyi Dániel, Döbrentei Gábor, a Podmaniczkyak, Zayak és Prónayak, Petőfi Sándor és maga Kossuth Lajos, s azon számos luth. irók, kik ujabbkor irodalmunk jó részét megteremtették, valyon hazafiatlan lutheránusok voltak-e ? Sőt merjük állítani, hogy épen Berzsenyi, Petőfi és Kossuth voltak azok, kiknél tisztább, hívebb és magasztosabb hazafiságot hazánkban senki nem hirdetett soha !! Annak tehát, hogy hazánk felvidékén találtatik né­hány pánszláv gyamnasialis tanár, s tán általuk vezetett gymn. pártfogóság, korántsem a lutheranismus az oka , ha­nem a panszlavismus, épen az, mely ellen a gyanúsított lutheránus egyházkerületek már 1836-ban mind az ak­kori udv. kancelláriához, mind a pozsonyi országgyű­léshez felírtak, melyet akkor még csirájában elfojtani gyer­mekjáték lett volna, ha t. i. a lutheránus autonomia oly souverain hatalom lenne, milyennek azt cikkíró lenni ál­lítja, vagy ha az akkori kormány tett volna ez ügyben is valamit. De hiszen magában azon tényben, hogy Zólyom­vármegye, melynek lakosai kiválóan tótajkuak, a kormány­hoz és képviselőházhoz felirt, tehát maguk a tótok több­sége szólal fel a tót gymnasium üzelmei ellen, eclatans megcáfolása rejlik cikkíró állításainak. Épen így azon kö­rülménynek, hogy az erdélyi „szász lutheránusok hazafiat­lanok" korántsem a lutheranismus, hanem a paugermanis­mus az indoka; mert a mint a tótok mindent szlávizálni, épp ugy a szászok mindent germanizálni szeretnének; de ehhez a lutheranismusnak semmi köze! Ennek oka is egyedül hajdani királyaink és kormányaink azon cselek­vényében található fel, hogy e szász fajnak mindig külön

Next