Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)
1876-01-02 / 1. szám
sók, hanem erősödjék oda, hogy isten jóságába bízva a közre irányult áldozatkész jóakarattól várja az ennek nyomán okvetlen bekövetkező jobbra fordulást. Különösen nekünk, papoknak, tanítóknak olyankor az a szent kötelességünk, hogy mint hajdanta a próféták, a tömegeket az idők jelenségeire elmeltetvén, az anyagi csapásokat, az események gondolkodóba ejtő balságait a magokbatérés eszközlésére felhasználni, s ez után szellemi megújulást előidézni törekedjünk. Mennyire teljesítették ebbeli kötelességeiket a lefolyt évben mások? mit tettek a politika terén, mit mulasztottak ? a romlásnak végét jelzi-e ami történt, vagy amnem a romlásnak elejét ? ezeket feszegetni nem a mi dolgunk. Minket legközelebbről egyház és iskola érdekel, itt is csak azokat akarjuk registrálni, amikben az ájulásnak némi kezdeményezését látjuk. Ilyennek jelezhetnők elsősorban a múlt év legelején megindított „Evangyéliomi protestáns lap" megjelenését, mely ha kellő tudománnyal és ügyességgel vezetve feladatának megfelel, minden bizonnyal hézagot tölt vala be egyházunk terén s a szellemi köztőket okvetlen gyarapítja. Biztatott is a remény, hogy egy lap, mely a hivatalos credót tette program injául, s igy a hivatalos egyház alapján és annak hathatós segélyével tetemesb erőt lesz képes kifejteni, a mi ügyünkre is jótékony visszahatással lesz, amennyiben minket is, elvtársainkat is feszültebb munkásságra, a fenforgó kérdések világosi formulázására konszerítendi. Nem ugy jött, amint vártuk. A férfiak, kik az Evangyéliomi lap első folyamát írták, elég tulajdonokkal bírhatnak, hogy a helyet, melyet az egyházban elfoglalnak, becsülettel betöltsék, de hogy egy lapot vezetve a köznek adjanak irányt, ehhez több kell: széles látkör, ezenbelől való tájékozottság és tudományosan feldolgozott elvek; az Evangyéliomi lap vezérférfiai ezekkel egyáltalában nem bírnak és szánalmas dolog látni, miként kapaszkodnak egy polcra, melynek elfoglalására nincsenek teremtve. Azt igen is látják, hogy — mint a nóta tartja — „nem ugy van már, mint volt régen, nem az a nap süt az égen," tapasztalják a változások tényét, de nem értik a szellem természetét, mely a változásokban lüktet. — Innen a nagy viszásság, mely a lapot csaknem élvezhetlenné teszi. Beszélik az igazhivőség nyelvét, annak tudata nélkül, és gyakorolják a fanatismus türelmetlenségét a meggyőződés melege nélkül. Soha hirlap nevétől és programmjában tett ígéreteitől oly messze nem esett, mint az „Evangyóiomi protestáns IaV Evangyeliominak nevezi magát, és minden inkább van benne, mint evangyeliomi szellem, a felekezetiség nélkül való szeretet szelleme. A vallás és miveltség egymással való kibékítését ígéri, és annak épen ellenkezőjét eredményezteti. A miveltség mai európai értelemben oly szoros kapcsolatban áll a humanismus, a haladás, a tudomány érdekivel, hogy aki — mint az Evangy. lap teszi — a vallás nevében felekezeti kizárólagosságot, az eszmék repristinatióját és hitnek keresztelt érthetetlenségeket hirdet, biztos lehet abban, hogy sem az afféle vallásnak tisztelőket a míveltek között, sem a míveltségnek előmozdítókat a vallásos emberek között nem szerez. Még a hivatalos egyházhoz való viszonyukból folyó kedvező helyzetüket is fonákul használták fel, mert ahelyett, hogy a hatósági intézményeknek tudományuk által szellemi reliefet adni törekedtek volna, inkább ők koldultak támogatást a hivatalos tekintélytől, kompromittálván egy képen a tudomány ügyét és felsőbbségeiket. Mindezek dacára nyereménynek tartják az Evangy. lap megjelenését már csak annálfogva is, hogy véget vetett el valahára a haszontalan szűr alól való raisonírozásnak, minket pedig felszabadított a kényszerűség alól, oly vélekedésnek is helyet adni lapunk hasábjain, mely nézetünkkel sokszor homlokegyenest ellenkezett. Túlfelől nem tudunk letenni a reményről, hogy ha egyszer személyünk piszkolása és intenzióink rágalmazásával megteltek, és több gondot és tanulmányt fordítnak tulajdonképi feladatukra, tán sikerül majd nekik jó lapot is adni. Amit második helyen registrálhatunk, az ama nagyszerű fordulat, melyet az erdélyi viszálynak a közgyűlés által kiküldött véleményező bizottság két rendbeli dolgozata adott. Ezek egyike Szász Domokos tollából egy ev. ref. theol. facultás és tanárképezdének a kolozsvári m. kir. tudományegyetemmel kapcsolatban leendő felálltását tervezi; a másik Kovács Ödöntől, melynek még csak egy részét olvastuk, alkalmasint a II.Enyeden létező főiskolát kívánja a kor igényeinek megfelelő színvonalra emelni. Mi nem ismervén a helyi viszonyok mínden- 1*