Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1886-01-03 / 1. szám
T3 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Ír buzgóbb s legtehetségesebb irodalmi munkások törekvései mind ez ideig jobbára megsemmisültek szegénységünk, de még inkább — valljuk be őszintén — a komoly tudomány iránti részvétlenség tajpeji szikláján. — Csakis így történhetett meg, hogy legkiválóbbaknak nevezhető egyháztörténeti műveink részint elkallódtak, részint élelmes emberek által elkereszteltettek, részint pedig örökre elpusztultak, vagy külföldi könytárak százados portól borított, elsárgult actái, codexei között lappanganak. Kiáltó példa reá a nagy nevű Ember Pál mai napig is elveszettnek tartott nagybecsű történelmének eredeti kézirata s Bod Péternek Szalay Károly által csak nem rég feltalált >:> Historia Hungarorum Ecclesiasticae című nagyszabású műve, melyek ha a sajtó segélyével annak idejében közkinccsé válhattak volna, ma bizonyára előbb állanánk egyháztörténeti irodalmunk terén, s nem kellene pirulnunk rokonaink előtt, kik régtől fogva hazai katholicus nagy gonddal hordják össze egyházuk történetének épületanyagát, tudva, hogy a történet az élet tanítómestere s jól eszükbe véve, hogy ez, mint az idők és emberek legigazságosabb itélő bírája, legbiztosabb kalauza a haladó fejlődésnek. E hatalmas itélő biró nevében emelem föl én szavamat lapomnak újévi, ezen első számában, midőn egyházunk egyik halhatatlan, de koszorútlan hamvadozó hű munkája korszakalkotó munkájának halottaiból való feltámasztására szólítom fel protestáns egyházunk és a tudomány minden igaz barátját. Emeljünk emlékoszlopot Bod Péternek »Historia Hungarorum Ecclesiastica” című művének kiadása által, melyre nézve a kezdeményezést — szégyennel kell említenünk — egy idegen nemzet , holland hitrokonaink, tették meg. A legnagyobb szégyenfolt volna hazánk és főleg protestáns egyházunkon, ha ezen, úgy nemzeti, mint egyházi szempontból nagy fontosságú, az egész tudományos világnak szóló vállalat keresztül vitele érdekében minden lehetőt megtenni nem sietnénk, és két kézzel nem ragadnók meg a kínálkozó alkalmat, hogy egy elmulasztott régi szent kötelességet teljesítsünk. A tudomány hatalmának hódoló mai civilisatio korában a magyar protestáns egyház sem maradhat veszteg, és áldjuk az isteni gondviselést, hogy szellemi föllendülésünket, mely csakhamar mindenek vacuae sedes et inania nélkül arcana-vá válnának, oly férfiú nagy művéhez kapcsolhatjuk, ki nemcsak test szerint magyar protestáns eredetű, hanem a magyar protestantismus szellemének leghívebb kinyomata volt. E szellem felújulását, a tudomány terén való nagyobb mérvű munkához látást tartom én az új év hajnalán leginkább hangsúlyozandónak, melyre egyik kedvező alkalom ime előttünk áll a Bod Péter említett műve kiadásának felkarolása által. Erős hitem, hogy reménykedésünk nem fog megszégyenülni. Én ki hetvenegy év terheit hordozom vállaimon, nem egyszer láttam már egyházunk kebelében nagy dolgokat létesülni, melyek első megindításukkor idealista ábrándokként tűntek fel, s utóbb mégis a szellem ereje által valóságokká lettek. Nem hiszem, nem hihetem, hogy e szellem csak valamicskét is vesztett volna életerejéből, rugékonyságából, s ezen hitem sugallja, hogy várakozásom nem lesz hiábavaló, hogy szavam nem leend pusztában elhangzott ^kiáltó szó/ Adja Isten, hogy ugy legyen! Ballagi Mór. Historia Hungarorum Ecclesiastica inde ab exordio novi testamenti ad nostra usque tempora ex monumentis partim editis, partim vero ineditis, fide dignis, collecta studio et labore Petri Bod de Felső-Csernáton V. D. Ministri M. Igeniensis et Synodi Generalis Reformatorum in Transylvania Notario. A fenti sorok egy a leideni állami egyetem könyvtárában őrzött kézirat címét képezik, melynek teljes kiadását alelirott megkísérteni szándékozik. Hogy a kézirat kiadása mily nagy beccsel és fontossággal bír a tudományok történetére általában, s a protestantismus történetére nézve különösen kitűnik a mű szerzőjét s munkáját illető alábbi közleményekből. Bod Péter 1712-ben született Felső-Csernátonban Erdélyben. Miután a nagy-enyedi Bethlen főtanodában tanulmányait bevégezte, 1740-ben Leidenbe jött, hol 3 évet töltött s a J. van den