Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1887-11-20 / 47. szám
Hogyan történhetik hát most, hogy a dévai állami iskola létesítésében érdemeket szerzett cikkíró ez iskola vallástalansága miatt jajdul föl? Hogyan történhetik, hogy a vallásosság hanyatlásától félti az új nemzedéket és akkor, midőn a hitoktatás csodás erejű munkája őreá ruháztatott, s illetőleg ebbeli egyházjogilag megszabott munkatere az állam által biztosíttatott? Lelkész urak, ha baj van a hitoktatás körül, ne az államnál keressék annak forrását. Nem a cikkíróról szólok, őt lelkes papnak ismerem. De bizony-bizony fölös számmal találtam hitoktatót, kinek nehéz dolog beszámolnia a reá bízott talentumokkal sáfárkodás felől; találtam még oly papot is, ki azzal kapacitált az áll. iskolánál hitoktatásért honorárium kieszközlésére, hogy ha nem kap fizetést, nem tanítja a vallástant. De ne hagyjam el a vádlottak padját, ne akarják vádlóvá lenni , ugyanazon számban, hol az állami iskolák vallástalansága constatáltatik, egy következő nem jelentéktelenebb cikk az iskolai rovatban azt constatálja, hogy »a kisebb egyházak iskoláinak nagy tömege kiáltó szóval hívogatja a lelkészi kart, hogy a vallásoktatáshoz, a hitelemzéshez való természetes közükkel és speciális jogukkal álljanak a cselekvés, a gyakorlati működés terére, és segítsék megvédeni a vallásos szellemet, már a népiskolából kihatólag. Hogyha ez megtörténik, ha a lelkész apostoli munkája leszen a vallásoktatás, óh akkor de sok vád fog önmagától lehullani a tanítókról!« Ha ez megtörténik, és ha a lelkész a vasárnap délutánról legtöbb helytt elmaradt isteni tisztelet helyett vasárnapi iskolát tart, s ott főleg az ének elhanyagolt művészetébe vezeti (és kántora által vezetteti be a gyermekeket : bőven kárpótolva lesznek a növendékek, hogy nem a tanító oktatja hitre, egyháztörténetre, énekre őket. .. Hogyha ez megtörténik.« Itt a cikkíró másik súlyos vádjára lehet áttérnem. Hogy az állami iskola kedvez a katholicizmusnak. Kedvez bizony, ép olyan mértékben, mint a protestántismusnak : mindegyiknek kezébe adta a hitoktatás fegyverét. Csakhogy míg azt a protestáns lelkészek nagy részének kezében »rozsda marja«, a katholikus egyház szorgalmas forgatással ragyogtatja. Egész irodalma támadt a hitoktatásnak a katholikus atyafiaknál, szaklapok keletkeztek, tan- és vezérkönyvek könyvtárakká nőttek, mind a hitelemzés módszerével foglalkozók. A lelkész ott ül az iskolában, nem leckét foladni és kikérdezni, hanem, ami az ő isteni tiszteletében hiányzik : oktatni, értelemmel, érthetően, szeretettel, közvetlenséggel. Hányan teszik ezt a mi papjaink közül ? Kiváló példát csak egyet találtam ; ez egy öreg lelkész kitűnő módszerű és sikerű hitoktatása felől nem is mulasztottam el jelentést tenni miniszteremhez, — és a „ vallásosság iránt közömbös* állam első tisztje a miniszter, köszönő iratban fejezte ki elismerését az agg lelkipásztor iránt. Hányan concurrálnak ily köszönő iratért ? hányan a törvényszabta kötelesség teljesítésének jutatalmazó öntudatáért ? hányan a papi szent hivatás ama legszentebb munkájával, »engedjétek hozzám jőni a kisdedeket,« az Úrnak ez Ítéléséért • »Jól vagyon jó és hív szolgám, a kevesen hív voltál, többre bizlak ezután.* A »vallástalan* állami és községi tanítók egy tényéről szintén a cikkíró jeremiádjával egyidejűleg (44. szám) emlékezik meg az Egyh. és Isk. Lap, amely tény szintén ellene szól Szőts Sándor vádjának. A háromszékmegyei tanítótestület egyhangú határozat folytán megkereste az iskolai gondnokságokat és iskolaszékeket, hogy az illető lelkész uraknál tegyenek kérő lépést gyermekisteni tiszteletek tartása végett. Hogy a gyermekisteni tisztelet mennyire emeli a gyermekek hitét és vallásosságát, mennyire fejleszti ez által jó erkölcseiket, aligha szorul — főleg e szaklap közönsége előtt — magyarázatra; csak azt jegyzem meg, hogy máris több iskolaszék jelentette, hogy magáévá teszi a tanítótestület javaslatát, és megkéri az illető lelkészeket a hitoktatás e leghatalmasb eszközének fölhasználására. Nem fogom elmulasztani a tudósítást : kik és mily sikerei tartottak gyermekisteni tiszteleteket. Igaz, hogy ez ismét egy munkával szaporítja a lelkész teendőit. Vajjon igaz-e? nem könnyebbül-e meg a hitoktatás és nem lesz e maradandóbb hatású általa ? nem lesz-e a vallásosság és erkölcsiség a gyermek természetévé, a templombajárás édes megszokottságává, az úrvacsorával élés benső vágyává ! Nem kevesbül-e így meg a felnőtt hívekkel való küzködése, sikertelen bajlódása a lelkésznek? nem sünik-e meg ily módon rövid idő alatt a most jogosult panasz, hogy a zárva álló templomok üresek, a bezárt ajtajú börtönök tömvék. De a szegény pap ingyen köteles a hitoktatást végezni, az állam nem tartozik érte fizetést adni ; kötelezetlenül ad ugyan néha, de keveset; az egyház pedig nem honorálhatja papjának hitoktató munkáját, mert nincs reá alapja. Hincillae lacrimae. Hát ebben több igaza van cikkírónak, de a baj orvoslását keresve, kár volt az államot megtámadni, és a vallástalanság vádjával sújtani iskoláit. Ezzel csak maguk alatt vágják a fát a hitoktatók. Magam is óhajtanám a lelkészek jobb dotáltatását, magam is örülnék, ha az állam tartozatlanul, méltányosságból, több honoráriumot juttatna hitoktatóinknak , ám keresse a javadalom új forrását föl a konvent, főleg oly városokra nézve, hol sokféle állami tanintézet van, mert ott bizony meggyőzhetlen, és fél sikerű a hitoktatás; de a konvent aligha teszi magáévá az állam és községi iskolák s azok hatóságai vallásosságának kérdésében Szőts Sándor álláspontját, alaptalanoknak fogja ítélni súlyos vádjait. Eötvös K. L. TÁRCA: A régi jó öregek. (Folytatás.) A bevezetésben elmondja, hogy Isten kétfélekép jelenté ki magát az embernek : a természetben és szent beszédében. »Két könyve van ennélfogva az isteni kijelentésnek : a természet könyve s a biblia. A természet könyve a nagy mindenség, melynek három levele van : az ég, a föld és a tenger. A kínaiak a bcjéről írják, hogy azt senki egészen meg nem tanulhatja, lévén annak 80 ezerig terjedő betűi, (tulajdonkép alakok és képek) meg annyi betű, a mennyi tárgy van az ég alatt. De a természet könyvének 3 nagy levelén mégis több a betű. Mert a mennyi csillag látszik a magas ég kék boltozatján; a mennyi teremtett állat és dolog található a földszinén s belsejében, és a mennyi bámulatos csodák vannak a mély tengerben , annyi betűit lehet a természet könyvének számlálni. Még pedig olyan betűk ezek, melyekben folyvást olvashatják még az írástudatlanok is, a nagy teremtő mindenhatóságát, bölcseségét és jóságát. A kijelentés második könyve a teljes szentírás. Kötelessége ismmár Sz. H. a ker. embernek, hogy szorgalmasan olvassa a kijelentés két könyvét s nem illő, nem is szabad egyiket a másikért félretenni. Az alapigére tér. Ebben az Istennek a természetben tündöklő dicsőségét zengi Dávid, különösen mindenhatóságát, bölcseségét és jóságát.