Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)
1888-04-08 / 15. szám
Harmincegyedik évfolyam. II. sz. Előfizetési ára: PROTESTÁNS Budapest, 1888. április 8. EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. WT Teljes számú példányokkal mindig szolgálhatunk. ÍM SZERKESZTŐ-és KIADÓ-HIVATAL: IX. kar. Kinizsy-ufca 29. sz. 1. em, Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál, helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija: 4 hasábos pettt sor többszöri beiktatásáért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. Azon t. előfizetőink, kiknek előfizetésük az első negyed beálltával lejár, előfizetésük megújítására kéretnek föl. A prot. tudományos irodalmi társaság megalakulásának küszöbén. Alig néhány nap választ el már csak attól, hogy az ige testté legyen, hogy összejőve, egyesült erővel alkossunk egy oly művet, mely a múltnak annyi mulasztásait lesz, helyre pótolandó és amely egyházi életünk számára egy jobb, szebb jövőt lesz előkészítendő. Mikor mintegy érezném, hogy miként siet rohanva az idő és mindjárt mindjárt egyenes tevékenységre szólít mindnyájunkat, még az egy talentumot nyert szolgákat is : újra elővettem azt az első felhívást, mely e mozgalmat megindította, az alapszabály tervezetet, mely formát s keretet akart ennek adni. Azután felidézgettem lelkemben a múltat, azt a régebbi törekvést, melyet ugyanily céllal a hold. Révész Imre indított volt meg a hatvanas évek legelején ; összehasonlítgatám a kettő szellemét, intentióját és ezzel mintegy egészen önként tértem rá a külső viszonyok egybevetésére is. Mondhatom nem minden haszon nélkül való volt e munka. Kezdjük itt a legutolján. A »Prot. egyh. és isk. lapcc-nak 1863. szept. 20-iki számában Révész Imre »Nehéz idők és a magyar prot. irodalmi társulata címmel vezércikkezett. Bizony mi is írhattunk volna épen ilyen cím alatt s kezdhetnénk mi is tökéletesen úgy, mint ő kezdette : »Nehéz, igen nehéz idők vannak valóban !« Ő elmondja, hogy minő nagy az inség épen az alföldön, hazánk tejjel-mézzel folyó Kánaánjában és könnyebb arról prédikálni, hogy: »Uram tarts meg minket, mert elveszünket — ez háládatosabb théma, mint erről: »Mit féltek oh kicsinyhitűek ?« Sajátságos körforgása az eseményeknek, — bizony nincs új a nap alatt! A Csallóközben inség, az alföldön víztenger, a felvidéken tűztenger és észak felől a nyugtalanító, a helyzetet bizonytalanná tevő háborús hírek. Hogy merjen megindulni ily viszonyok között a békességet, csendet és a bizonyos tisztességes jólétet megkívánó tudomány? .. ' Hála Istennek! — és ez mutatja az idők nagy változásait minden ő körforgásaik mellett is — ezt a kérdést mi szerencsésebb koruak gyermekei még sem vagyunk kénytelenek felvetni s ha ismételhetjük is némi igazsággal : »Annyi bizonyos, hogy igen sok gyülekezetünkben majd magának a mindennapi kenyérnek; megszerzése, lelkészek s tanítók fizetésének kiszolgáltatása nem kevés gondot és erőfeszítést kiván« — azt már nem kell utána • tennünk »vajjon nem lenne-e jobb a magyar prot., irodalmi társulat megalakulását magának az ügynek érdekéből is, kedvezőbb időkre halasztani ?«" Nem bizony! Mondhatjuk rá teljes hittel és, bizodalommal. És ha egyébbre nem alapíthatnók is bizalmunkat, elég volna a régmúlt példája. Avagy nem villámlások, mennydörgések és záporok között hirdettetett-e ki a zsidó társadalmat újjászülő mózesi törvény ? S avagy nem égi jelek: vér, tűz és füstnek oszlopai jelölték-e meg az ó-világot romba döntő isteni léleknek megindulását, hogy ez teremtsen egy új világot ? És hogy Istentől vagyon most e mi dolgunk, mutatja az, hogy nem esett össze és nem múlt el annyi controversiák, annyi féltékenykedés, hogy ne mondjam, annyi türelmetlenkedő szeretetlenség között. A negyedszázaddal ezelőtt elhintettéletképes mag nem vesztette el még azóta csiraképességét, kihajtott s most majd 1 étő^' fává nő ! ' 'r / . De nemcsak e jelekben s ezek dacára lehet az alakuló társulathoz reménységünk, hsmcftj