Protestáns Szemle, 1898
I. Értekezések és tanulmányok - Zsoltárköltészetünk Szenczi M. A. előtt. Farkas Lajos
De Szegedi nemcsak, mint szerkesztő, hanem mint író is, kolának legkiválóbbjai közé tartozott, s e tekintetben maga Szenczi Molnár Albert nyújtja számára az elismerést, midőn zsoltárai élőbeszédében a többek között így szól: „a zsoltárnak nagy része meg vagyon fordítva fő emberek által, kik közül az én tetszésem szerint a legszebbek a Szegedi Gergelyé és Sztárai Mihályé". És Szenczinek e dicsérete nem méltatlan Szegedihez, mert bár átiratai jó távol állanak a Balassa és Szenczi költői magaslatától, ihlete sokkal gyengébb, lángolása sokkal enyhébben lobog, mint azoké, de a reformácziónak ama számos alakjai között, kik inkább hivatalból, mint hivatásból foglalkoztak zsoltárátiratokkal, mindenesetre az elsők között áll. Átiratait meleg vallásosság s a zsoltárok bensősége és igaz érzülete jellemzik; nyelve erőteljes, érthető, bár költőileg nem emelkedett; verselése könnyen folyó s változatos alakokban nagyon gazdag. Összesen tíz átiratáról van tudomásunk, és pedig: VI. Psalm. Erőteljes megnyilatkozása az Istenben meg nem szégyenülő hitnek ez az átirat, mely a maga tizenhattagú s egyenlő rímben végződő soraival, Szegedi erőteljes nyelvéről s ügyes verseléséről tesz bizonyságot. Rithmikus beosztása ma már nem igen fordul elő, legalább énekben nem, mert kissé hosszúvá s nehézkes menetűvé teszi a sorok gördülését; mindazáltal Szegedi e nehézkes formában is könnyen mozog, s kiváló gondot fordít arra, hogy soraiban, melyeknek beosztása 5-6-5--6, a sormetszet pontosan megtartassék. íme: Örvendez lelkem, noha sok bűnöm, te benned Úristen, Mert meghallgattad könyörgésemet, hatalmas Úristen, Bizzál jó fiam az én lelkemben, ezt mondja az Isten. VII. Psalm. Jóval alantabb áll az előbbinél, melynek tömörsége helyett itt az eredeti gondolatok körülírásos magyarázgatásával s szétfolyó előadással találkozunk. Különösen érzik ez a bevezető versszakokon, melyek a szereztetés körülményeit adják elő. Aminek az eredeti harmadfél sort szentel Dávid, Szegedi azt három teljes strófában beszéli el éneklő híveinek. Ez a mindenben és mindenütt tanítani akarás természetesen csak hátrányára van az ének lendületének. Az átirat versfejeiből a Szegedi Lőrincz neve jön ki, ezért egész énekeskönyvének felfedezéséig nem tartották azt a Szegedi Gergelyének; a mondott énekesben azonban világosan olvashatók a szerkesztők nevének jegyei: „G. Sz. an. 1564", mi