Protestáns Szemle, 1915

III. Szemlék - Aleph: A német belmisszió mult éve

ellen mindig azok küzdöttek legelszántabban, akik az egyházat féltették tőle és úgy gondolták, hogy ami jó a belmisszióban, azt meg lehet csinálni az egyházban is; amit pedig csak az egyházon kívül lehet megcsinálni, az eo ipso szektáskodásra vezet. Mélyreható elvi kérdés ez, amit az utóbbi 70 esztendő legnagyobb theológusai sem tudtak megoldani elméleti kész­ségük egész erejével sem, s ime, maholnap meg fogja oldani a gyakorlati élet. Különösen a modern theologia küzdött igen hevesen a gyülekezeti elv mellett és nagy erőfeszítéseket tett arra nézve, hogy az egyházi elv alapján nyugvó gyülelekezeti munkásságnak minél gazdagabb és minél mélyebb típusait mutassa be. Említésre méltó e téren a Sulze gyülekezeti ideálja és e legújabban megindult Dorfkirchebewegung. Mind­kettőre visszatérünk még lapunk hasábjain, itt csak annyit jegyzünk meg, hogy mindkettő magának a gyülekezetnek hivatalos, de azért társadalmi organizációja. Mindkettőnek az a célja, hogy maga a gyülekezet pásztorolja önmagát, szóval a gyülekezet legyen az egyetlen és általános belmissziós egye­sület hivatalos egyházközségi szervezetének megtartásával. Természetes, hogy ez a gyülekezeti munka élesen összeütkö­zött a belmisszióval, látszólag határsértési eseteknél, alapjában kibékíthetetlen theológiai ellentétek miatt. Végre 1912-ben a belmisszió belátva, hogy „az ő tulajdonképeni főproblémája a népegyház problémája", ünnepiesen kijelentette, hogy 1. öröm­mel üdvözli azt a mozgalmat, amely a nagy városokban áttekinthető gyülekezeteket akar formálni és azokat a lelki­gondozás érdekében parokhiális körökre osztani törekszik; továbbá az egyes gyülekezeteket úgy akarja formálni, hogy „hivatalos szervek empirikus komplexuma" helyett valódi hitközösségekké és a munkás szeretet organizmusává váljanak eszményüknek megfelelőleg. 2. Emellett azonban r­ámutat azokra a nehézségekre, amelyek a szeretetmunkásságnak hiva­talos úton való gyakorlásából származnak, tehát a) hangsú­lyozza, hogy a szeretetmunkásság csakis személyes, élő hit követ­kezményeképen fejlődhetik ki, tehát a kiindulási pont s egyszersmind a végső cél a hívek személyes élő hitének a felébresztése lehet. b) Hangsúlyozza továbbá, hogy az egyes gyülekezetek pásztori munkásságával minden feladat nincs megoldva, mert vannak olyan egyetemes nyomorúságok, ame­lyek ellen csak egyetemes szervezkedéssel lehet sikeresen harcolni, c) óv attól, hogy a gyülekezeti munka csak a bete­gek és szegények sablonos gondozásában merüljön ki és felhívja a figyelmet a munka specializálására és az alkalma­tosság követelményeire. 3. Mindazáltal reméli, hogy a szeretet-

Next