Protestáns Szemle, 1915
III. Szemlék - Aleph: A német belmisszió mult éve
ellen mindig azok küzdöttek legelszántabban, akik az egyházat féltették tőle és úgy gondolták, hogy ami jó a belmisszióban, azt meg lehet csinálni az egyházban is; amit pedig csak az egyházon kívül lehet megcsinálni, az eo ipso szektáskodásra vezet. Mélyreható elvi kérdés ez, amit az utóbbi 70 esztendő legnagyobb theológusai sem tudtak megoldani elméleti készségük egész erejével sem, s ime, maholnap meg fogja oldani a gyakorlati élet. Különösen a modern theologia küzdött igen hevesen a gyülekezeti elv mellett és nagy erőfeszítéseket tett arra nézve, hogy az egyházi elv alapján nyugvó gyülelekezeti munkásságnak minél gazdagabb és minél mélyebb típusait mutassa be. Említésre méltó e téren a Sulze gyülekezeti ideálja és e legújabban megindult Dorfkirchebewegung. Mindkettőre visszatérünk még lapunk hasábjain, itt csak annyit jegyzünk meg, hogy mindkettő magának a gyülekezetnek hivatalos, de azért társadalmi organizációja. Mindkettőnek az a célja, hogy maga a gyülekezet pásztorolja önmagát, szóval a gyülekezet legyen az egyetlen és általános belmissziós egyesület hivatalos egyházközségi szervezetének megtartásával. Természetes, hogy ez a gyülekezeti munka élesen összeütközött a belmisszióval, látszólag határsértési eseteknél, alapjában kibékíthetetlen theológiai ellentétek miatt. Végre 1912-ben a belmisszió belátva, hogy „az ő tulajdonképeni főproblémája a népegyház problémája", ünnepiesen kijelentette, hogy 1. örömmel üdvözli azt a mozgalmat, amely a nagy városokban áttekinthető gyülekezeteket akar formálni és azokat a lelkigondozás érdekében parokhiális körökre osztani törekszik; továbbá az egyes gyülekezeteket úgy akarja formálni, hogy „hivatalos szervek empirikus komplexuma" helyett valódi hitközösségekké és a munkás szeretet organizmusává váljanak eszményüknek megfelelőleg. 2. Emellett azonban rámutat azokra a nehézségekre, amelyek a szeretetmunkásságnak hivatalos úton való gyakorlásából származnak, tehát a) hangsúlyozza, hogy a szeretetmunkásság csakis személyes, élő hit következményeképen fejlődhetik ki, tehát a kiindulási pont s egyszersmind a végső cél a hívek személyes élő hitének a felébresztése lehet. b) Hangsúlyozza továbbá, hogy az egyes gyülekezetek pásztori munkásságával minden feladat nincs megoldva, mert vannak olyan egyetemes nyomorúságok, amelyek ellen csak egyetemes szervezkedéssel lehet sikeresen harcolni, c) óv attól, hogy a gyülekezeti munka csak a betegek és szegények sablonos gondozásában merüljön ki és felhívja a figyelmet a munka specializálására és az alkalmatosság követelményeire. 3. Mindazáltal reméli, hogy a szeretet-