Protestáns Szemle, 1915
III. Szemlék - Aleph: Számadás
eljutni és micsoda eszközök állanak rendelkezésünkre? Ez a három kérdés az, amely körül gondolatainkat csoportosítanunk kell. 1. Sokszor említettem már, hogy az a protestantizmus, amelyet mi, a mai nemzedék, őseinktől, illetve közvetlen elődeinktől átvettünk, minden más protestantizmustól merőben különböző szellemi képződmény volt. Kettős arca volt: állott egy népies protestantizmusból és egy mívelt, mondjuk előkelő protestantizmusból. A népies, vagy mondjuk alsóbb protestantizmus (ezt az „alsóbb" szót nem az értékfokozat, hanem a míveltségi színvonal jelentésére használom) ismét heterogén elemekkel volt teljes. Lényegében hivatalos, ünnepi morál volt, amely népünk erkölcsi életét ellenőrizte, megítélte s bizonyos mértékig vezette. Jórészét azonban bizonyos ősi tanok, bibliai dogmák igaznak tartása tette, amelyeket még a reformáció forró korszaka idegzett be népünk lelkébe s azóta fenntartott, bizonyos pietással vont be az átörökléssel egyre mélyebben gyökeretverő szokás. Esztétikai elemét a közös ének hatalmas, sokszor nem csekély fizikai munkát igénylő mívelete adta, no, meg az igehirdető hangjában, megjelenésében cifra és bonyolult szóvirágaiban való gyönyörködés. Az egész érzelmi hatás, az önérzet és az igazság leírásából származó nyugodt büszkeség különös meggyarapodását eredményezte, ami abból is látszik, hogy Mária Terézia udvaroncait kivéve soha senki ezen a földön nem szégyelte a maga protestáns voltát, még ha esztergomi vagy egri adótiszt volt is, sőt éppen azok verték legbüszkébben a mellüket, akik magából a protestantizmusból keresztlevelük adatán kívül semmit sem bírtak. — A mívelt emberek protestantizmusa egészen másféle volt. Lényegében a szabadság és a nemzeti érzés összeszövődéséből állott s annak tudataképen jelentkezett, hogy mi — hála Istennek — nem hiszünk annyi badarságot és mesét, mint kath. atyánkfiai és nem vagyunk a tekintélyekhez és előítéletekhez úgy odaláncolva, mint ők. Ezt a kis pszichológiai elemzést — mely, mint minden néppszichológia, nagyon általános és ezer meg ezer kivételt megtűr — azért kellett megtennünk, mert számba akarjuk venni azt a szellemi leltárt, amellyel a múltból a protestantizmus reánk maradt. Nem szabad csalódnunk akkor, amikor hitünk belső energiáiról akarunk számot adni. Ebből a szempontból vizsgálódva, úgy találjuk, hogy a protestantizmusunknak a múltban három hatalmas tartó pillére volt, amely mélyen