Rajzolatok a társas élet és divatvilágból, 1835. január-június (1. évfolyam, 1/1-52. szám)
1835-01-31 / 9. szám
PEST JANUAR 31. Megjeleli e’ napi lap hetenként kétszer , esztendő alatt legalább 64 képpel. Helyben fél évi dija 4 fr., egész évi 4 fr. Postán 5 fr. és 10 f. pengő. A’ TÁRSAS ÉLET ÉS DIVATVILÁGBÓL. UT A’ DUNÁN. Dunának kék hullámain Hajóm röpül, Kőrűlem hegy völgy elmarad , Keblem, kedves, feléd dagad Már messziről. Maradj , maradj el messzire, Te szép liget! Te város , halmok’ bokrai, Kárpátok’ kéklő ormai A’ tér fölett. Áldás kerítse kebledet, Nagyok lakát, Onnan derítse fényesen Tett és tanács fel lelkesen A’ szép hazát. ’S ti csöndesen rengő habok Siessetek. Ott a’ királyi omladék körűle búsohat a’ lég környezetek. ’S Dunának szeg hullámain Hajóm röpül, ’S föllegbe vágó kék derűn Kedves tájék szemembe tűn Már messziről. Kéjben dobogva ver szivem A’ táj felé, Hol lelkem éltét, üdveit Testen merész reményeit ’S egét felé. Dunának szeg hullámain Hajóm megáll, ’S röpülve szállok partra ki, Már közel itt az isteni Feri bájinál. Meglátom őt, az ég nyílik Mély kék szemén ; Az arczok’ szende bíborán, Az ajkok’ rózsa hajnalán Föllengek én. Gaal. 1833. 9. szám. Előfizethetni helyben a’ kiadónál Dorottya ut Czában Vizer házban lódik szám alatt. .. Pesten kívül pedig minden cs. kir. Posta hivatalnál. HUMORISTIKAI LECZKÉK. (Bevezetés.) Tanító közönségesen egy beszédet szólt első leczke helyett tartani, mellynek neve ‘bevezetés, czélja pedig a’ hallgatókat vagy tanulókat intézetébe , teszem az iskolába, bevezetni, bárha mindezen bevezetés mellett is legtöbb illyes iskolás tanulóról elmondhatni , hogy csak iskola mellett jártak, ’s egész életen keresztül vezetésre van szükségök , és e’ vezetés közben nem ritkán félre is vezettetik magokat. — Én ugyan tanító nem vagyok, azonban bátorkodom kegyes hallgatóimat humoristikai leczkéimre bevezetni. — Tanítók hallgatóiktól közönségesen csöndességet kívánnak, én nem, sőt igen örülnék, ha leczkéim lármát ütnének. Mindazáltal sajnálnám , ha a’ nagy lármában szavam elhangzanék, ’s tánrám sem hallgatnának. Hallgatás valóban előkelő szerepet játszók a’ régi világban, mutatja ama’ nagy bölcsnek példája, ki tanitványit nehány évig csupán hallgatni tanitá ; de már ma mire a’ hallgatás ? hisz úgyis csak az halad előre, ki nagy lármát tud ütni, bárha az sem megvetendők közé tartozik , ki maga idejében hallgat. A’ lárma valóban szép valami, ’s mint mondám, felőlem akárki szabadon lármát üthet, csak úgy irányozza ütéseit, hogy engem egy se érjen. Milly tekintetem lesz hallgatóim előtt, azt idő fogja meghatározni, azonban igyekszem elkerülni, hogy azok sorába ne jussak, kiknek semmi tekintetök. Valami fenséges tekintetem nem lesz, mert lecskéimet csak földszint tartom, — de valami alacsony tekintetem sem lesz, mert elég magas vagyok. Valami különös tekintetet nem igen igyekszem magamnak szerezni, hanem megelégszem azzal, ha becsületes tekintetem lészen. Tüzbe soha nem hozom hallgatóimat, mert tudom, a’ hol tűz van, ott füst is van , ’s főleg hol mindenkor szalmatűz uralkodik, ott a’ rész gőznek és füstnek fölötte nagynak kell lennie ; ’s igy ha tüzbe hoznám is hallgatóimat, mi hasz.