Rajzolatok a társas élet és divatvilágból, 1835. január-június (1. évfolyam, 1/1-52. szám)
1835-05-23 / 41. szám
PEST MÁJUS’ 23dik. Megjelen e* divatlap delenkint kétszer , esztendő alatt legalább 64 képpel. Helyben fél évi dija 4 fr., egész \'.vi 6 fr. Postán 5 fr. és 10 f. pengft. A’ TÁRSAS ÉLET ÉS DIVATVILÁGBÓL. SÓHAJTÁS. Repülj , repülj hő sóhajtás ! A’ messze lak fele ; De kívüled ne tudja más, Utad mi tájt tele? Repülj , repülj ! kivánatom’ Sebes baszárnyain, És mond el, égő bánaton, Engem mint sújt a’ kin. Mond el, hogy távol ég alatt Csak néki ver szivem; Mint forr a’ vér, keblem dagad, Csak értté hőn ’s hiven. A’ szép vidék’ varázsainat látom egyedül, ’S a’ nap’ minden sugárain Öröklő fényben ül. Ha bíbor úton felhasad A’ hajnal’ kelleme, ’S édes szép rózsa felfakad Bájillattál tele. Nem földi lény borulok el; Mert benne arczai Bár gyenge mássa tűnik fel, ’S virulnak ajkai. A’ csillagok közt mond lesem Fényes tekintetét, Virágok’ közte keresem Rajtó emlényszemét. Szállj hő sóhaj ! ’s ne tudja más Utad mi tájt lele ; Nem emberiéti e’ varázs, Titokban élj vele. Mert útadon az ég halát, Irigység fogja el, És vissza híja angyalát, Ki nélkül puszta hely. Azért repülj , hő sóhajtás ! A’ messze lak fele, De kívüled ne tudja más Utad mi tájt fele. G A A 1.. A’ POHÁR VSZ. (FIÚMÉBÓL.) „A* közelebb lefolyt tavaszkor múlt tizenöt éve, — szólt a’ kellemes ülnökné (Assessorné),— hogy atyám szeretett hitvesétől, az én kedves anyámtól kora halál által megfosztatván, engem, a’ még csak tizenegy éves leánykát, a’ győri szent szüzek’ monostorába vitt, hogy ott zsenge koromban , az elhiresült ottani apátné’ fölügyelése alatt létező nevelői intézetben, lépteim a’ nevelés’ mérsékelt szigorúsági szabályaihoz alkalmazva, olly pályára készítessenek el, mellyen egykor saját boldogságomat, egy hű nő’, gyöngéd anya’ ’s szorgos háziasszony’ tisztjeit lelkiösmeretesen teljesítve, énmagam eszközölhessem. „Csöndesen, ’s mondhatom gyorsan haladt az idő e’ magányos , békés falak között; ’s én a’ világhoz mintegy nem tartozó, zajos viszonyairól mit sem hallva ’s tudva, buzgón iparkodtam a’ hozzám anyailag leereszkedő apátné’ lelkes oktatásai által elmémet ’s szívemet, nememhez illő tudományokkal nemesítni, ’s a’ religiónak lelket és szívet egykép boldogító szent ihleteivel közelebbről ösmérkedni; nem mellőzvén el egyszersmind a’ házközi ’s gazdaságot érdeklő ösméreteket, legalább elméletileg, sajátommá tenni. ..Öt évet töltöttem már ezen szent magányban , midőn atyám’ soraiból azon határozatát olvasám, mellynél fogva odahagyva a’ monostort, körébe kellenem sokára visszatérnem. De özvegy nagynéném volt kijelelve arra, hogy engem a’ monostorból kedves atyám’ karjai közé visszavezessen. ’S valóban, alig múlt egy pár hét e’ levél’ vétele után, midőn egy délután, épen a’ szent solosmák’ végeztével a’ monostori templom-karról visszatértemben az apátné’ szobájába hivatva, ’s eljutva, nagy néném kitűnő örömmel sietett az apátnétól már előbb dicsért, ’s tőle különben is szívelt nevendéket és rokont mellére zárni. ..Nem említem itt azon körülményeket, melylyek a’ még e’ szent falak között töltött két napot illetik; nem azon érzékeny bucsúvételt, melly 1855. 41. szám. Előfizethetni helyben.A kiadónál Dorottya utczában Czigler házban Ildik szám alatt. — Pesten kívül pedig minden cs. kir. Posta-hivatalnál.