Rajzolatok a társas élet és divatvilágból, 1835. január-június (1. évfolyam, 1/1-52. szám)
1835-06-10 / 46. szám
Előfizethetni helyben a* kiadónál Dorottya utczában Czigler házban Ildik szám alatt. — Pesten kívül pedig minden cs. kir. Postahivatalnál. PEST JUNIUS' lódik. Megjelen e’ divatlap hetenkint kétszer , esztendő alatt legalább 64 képpel. Helyben fél évi dija 4 fr., egész évi 8 fr. Postán 5 fr. és 10 f. pengő. BÁCSIKA ÉS ÉN. (Tége.) IV. Másnap az új festésű szán’ orra kifelé állt a’ színből. Bátyám, hogy köszvényes lábait a’ hideg ellen védje, vánkosokat ’s gazdag melegű farkas bundát vett magára. Én forró véremmel, belső harczom mellett külvilág’ befolyását alig érezve, könnyű ruhában pattantam mellé a’ szánba, ’s Erzsók asszony alig tudta rám adni a’ köpönyeget. Az ostor nagyot durrant a’ tiszta téli levegőben, ’s a’ csörgővel ékes négy ló szélvészkint ragadott bennünket Csönge felé. Bátyám alig töltött harmadszor pipájára midőn már eleibénk ragyogott a’ hófedte karcsú csöngei torony. — Soha szépleányos házhoz komorabb kedvvel ’s felhősebb homlokkal senki nem ment, mint én. Hideg ’s meleg változások kergették bennem egymást ; a’ hit, melly szivemen rágott, kiült komor szemeimbe , ’s homályban borongott nézeteim előtt az egész hótól ragyogó tiszta világ ’s benne az átkos élet. Bácsika’ gyakor unszolásira egy két rövid szóval feleltem, ’s anekdotáit erőtetvé.n is alig tudtam megmosolyogni. A’ szán megállóit* bátyám’ meleg kályhát szivéből óhajtva, én habozó érzések közt, szálltunk ki. — Első teremtés , melly az udvaron elembe ötlött, egy nagy fekete kandír volt, ’s borzadás futott végig tagjaimon e’ rész jel’ látására. Hüledezve lépdestem a’ házba bácsika’ nyomain, de uzon ’s asszonyságon kívül senkit se leltünk. A’ kisasszonyok, mint hallottuk, szomszéd helységbe mentek látogatni. — Elfázott bácsika sütött kályhát keresett szemeivel, ’s megpillantván azt a’ szögletben nem csekély örömmel ölelé, a’ szives asszonyság pedig kiment kávét parancsolni. Csöngei ur történeti fejtegetésekbe ereszkedett bátyámmal , mellyeknek szenvedelmes barátja. Én nagy léptekkel jártam föl ’s alá, ’s Csöngei úr szüntelen kérdései lelkem’ fenekéig boszantottak. Majd az asszonyság is visszajött, ’s fölmelegült bácsika a’ fűtött kályhától kölcsönözött hévvel sietett dologra. Eléadván kínjaimat, szerelmem’ nagy voltát, Laurával régi ösmeretségemet, a’ más’ mátkáját ünnepélyesen megkérte számomra. Én csalán fölött álltam. Az asszonyság csudálkozva mosolygott, főbíró úr úgy viselé magát, mint kinek departamentjébe a’ dolog’ nem tartozik. ,,Lám, mit nem tehet egy tekintet“ megjegyzé a’főbíró „mindig mondom én hogy gyakran egyetlenegy pillantat nagy és váratlan következéseket von maga után. Nézzük meg a’ történeteket. Egy csavargó trójai kalandor mélyen talál szép görög gazdasszonya’ szemeibe tekinteni, ’s Trója romlik, Róma épül, egy gyönge kézszorítás, vagy egy villámpillanat okozta mind azon óriási következményeket, miket előbb a’ nagy, később a’ szent Róma a’ lelánczolt világ’ nyakába gördített. — Bátyám a’ keztyüt sem halgatta el ’s Csöngei ur nyomban kezdé a’ keztyükről történeti leczkéjét. A’ keztyük, úgymond, fontos szerepet játszottak a’ világ’ történetében, mert ha elmellőzöm is a’ párviadalokat, mellyekre egy lovag a’ másikat keztyűje’elébevetése által szólította fel, sok adat van rá, hogy a’ fejdelmek vásárjogot, királyi városi czimet ’s a’ t. keztyük által osztogattak, ’s átaljában a’ keztyü hatalom külsele volt. Még többet is beszélt, nekem részemről igen csekély épületemre. Én Csöngeiné ajkain csüggtem, ki komolyan és csudálkozva bizonyítá kinomra, hogy leánya hiven, igazán, régóta ’s talán érzelegve is szereti vőlegényét, egyszersmind sajnálkozását jelentette, hogy illy későn járok, ’s utóbb is csak azon kínzó vigasztalással elégített ki, hogy a’ menyegzőre vendégnek hivott. Én majd pipacs majd ismét halálszineket váltogattam, ’s görcsvonaglásokkal hajtottam meg magamat. Úgy tetszett halálos ítéletem van kimondva. Bácsika azonban erősen hívé, hogy e’ szivnyavalyámból kiépülhetek, ’s Csöngeiné’ királyi ebédje, lelkes kora mellett kedvtelve hallgatá a’ főbíró’ históriai fejtegetéseit. A TÁRSAS ÉLET ÉS DIVATVILÁGBÓL. 1835. 46. szám.