Rajzolatok a társas élet és divatvilágból, 1836. január-június (2. évfolyam, 1/1-52. szám)

1836-06-08 / 46. szám

Megjelen e’ divatosság hetenkint 2szer, esztendő alatt legalább 64 képpel. Helyben fél évi dija 4 fr., egész évi 8 fr. Postán 5 fr. és to f. pengő. Előfizethetni helyben a* kiadónál Dorottya ut* czában Czigler házban Ildik szám alatt. — Pesten kívül pedig minden cs. kir. Posta-hivatalnál. MÁSODIK ÉV’ Szebb jövendőt a* Hazának, Bús idői már valónak. ELSŐ FELE. PEST Junius’ Sdik. A’ TÁRSAS ÉLET DIVATVILÁGBÓL. 1856. 46dik szám. ÉS AZ UTAS’ HONTÉRTE. (Folytatás.) III. EGY ÉJ PESTEN. Souffrir est son destin, bénír est son parlagé. Voltaire. Nyolcz óra. Pesten a’ hűség’ kis utczája egy házában Nro. ritkaság alatt egy család’ öt tagja ül asztalnál az estellit végezve, kiket részint már ösmerünk. Etelka anyjával, Vilma, Odor, és ezek’ atyja Hullámvári, Etelka’ anyjának testvére , a’ család’ feje. A’ sirbolti csöndet ez utóbbi szakaszta félbe, kedves vendégét, nénjét vigasztalni akaró : „Ne engedd, fejedet a’ tílvilági gondolatok’ martalékául, — a’ bécsi orvosok sem olvasnak a’jövendő’ könyvében; — az utazás terheit nehány napi nyugvás után feledni fogod, ’s uj erőre kapsz. Aztán , ha fájdalmak nyomnak is, tekints ez angyalra, édes leányodra, és benne ismét föléledsz.“ — Itt egy mély sóhaj fojtá el a’ szólni készülő anya’ hangját, ’s mellét magzatja’ könyei áztaták. Az olvasó talán már gyanítja is, hogy ezen beteges dáma jött leányával a’ gőzhajón, mivel már ott látá Vilmát olly buzgón hozzá ragaszkodni , és valósag úgy van. Derdői asszonyság egy birtokos nemesnek özvegye, kit számos baleset üldöze, ’s a’ többi közül egy szerencsétlen pör tönkre tön, mert gőge készebb volt férjétől rámaradt vélt jogáért mindenét áldozni, mint a’ jelen hasznaival saját ’s gyermeke boldogságát biztositni. — Több év óta egy rögzött kór tetézi bajait, mellynek mérges kénye élete’ hunytéval fenyegeté. Ez okból Bécsben gyógyittatá magát, — de vigasztalás nélkül. Éji nyugalom borított mindent, — — csak Etelka viraszta kényeivel. — Két szerelmesükben áldozatját látjuk két szülő’ elcsavart terveinek. Etelkn elszegényedt családból, de nemes vérből származván hasonló ősnemes családi rokon 1836.ságba szánatott; Tivadar gazdag kereskedő’ fia volt. — Ezen elvnél fogva, mihelyt észrevevé Derdőfné az ifjak’ kölcsönös vonzalmát, Tivadar iránt, ki ezelőtt kedves vendég vala, hideg kezde lenni, ’s csak elutazása menté, hogy házától el nem tiltá ; mert csak azon gondolat is görcsöket okozott az asszonynak, hogy nemzetség fáján egy hervadt levél függjön; — pedig talán a’ legszebb virágok egyike volna rajta olly ifjú mint Tivadar. —■ Fenyves ur pedig, kinek csak elutaztával vallá meg Tivadar szerelme’ titkát, úgy nyilatkozék, hogy kiörökíti ’s eltaszitja magától ha szövetségét el nem szakasztja. — Etelka lemondott reményiről ’s a’ világról; már három éve életét magányba temeté. — Másnap anyjával falusi jószágukra távoztak. IV. BUDAI SÉTA. La felicité de l’homme rcibas n’est — qu’un état négatif, on doit la mesurer par la moindre quantité de maux qu'il souffre. Rousseau. Tivadart nem úgy fogadó atyja, mint azt négy esztendői távollét után a’ gyermek várhatná szülőjétől ; de miután vérző szívvel legszentebb vágyai’ megsemmisítéséről őt tudósitná, — úgy tetszők neki, mintha csak e’ szavak adnák vissza fiát; csak most záré valódi atyai szeretettel kebléhez szebb napjai’ gyümölcsét, szeretete legbizonyosb jeléül, kiterjedt nagykereskedése’ társának ősmeré, ’s a’ legfontosb ügyeket kezelte bizá. Az ifjú, kinek szivén azon gondolattal is, hogy szerencsétlen szövetsége által atyja’ haragját megérdemlő, egy egész világ’súlya feküdt, derültebb lélekkel foga dolgaihoz, ’s látván, hogy minden fáradság szenvedélye boldogitására vesztve volna, titkon emésztő búja’ keserű gyümölcseit. Hősünk nem feledkezik meg Odornak tett ígéretéről, ’s nem sokára meglátogató őt. Baráti öszszeköttetésöknél fogva, melly napról napra érdekesb és nyiltszivübb jön, nem maradható a’ házi [46]