Rajzolatok a társas élet és divatvilágból, 1836. július-december (2. évfolyam, 2/53-104. szám)
1836-09-17 / 75. szám
PEST September 17 d. Megjelen e’ divatújság hetenkint 2sz er, esztendő alatt legalább 64 képpel. Helyben félévi dija 4 fr., égés* évi 8 fr. Postán 5 fr. és 1v f. pengő. DIVATVILÁGBÓL. második év* Szebb jövendőt a* Hazának, 1656. 75dik szám. Előfizethetni helyben a* kiadónál Dorottya utczában Czigler-házbant Ildik szám alatt. — Pesten kívül pedig minden cs. kir. Posta hivatalnál. 33iis idői már valónak. MÁSODIK FELE. A’ TÁRSAS ÉLET ÉS ALFÖLDI KÉPEK ÉS KALANDOK. HORTOBÁGYI ÉJSZAKA. GAALTÓL. 1. Már sűrü homály fedé a’ hortobágyi pusztát, ’s e’ felett a’ teli holdat is vastag barna felhők takarák el, mellyek minden perczen erős záporban szakadhattak le. Egy hintó minden sötétség mellett is a’ sima majdnem akadály nélküli utón elég sebesen hajtott végig, a’ benne ülőknek alkalmasint nem csak a’ félhető zivatar lévén okok még alkalmas időben éji szállást érhetni, lámpások voltak ugyan a’ hintó elején, de gyujtatlan, alkalmasint nem akarók az utasok magokat már messziről elárulni, mert azon időben vizsga szemek pillantának szét a' puszta hosszában és székében, ’s gyors lovakon rettenetes legények repültek a’ szerencsétlen utasok után, ’s ritka volt, ki elkerülheté rablásaikat. És ezen legények a’ hires Zöld Marczi, Becskereki és társaik valónak, kik úgy szólván önkényesen uralkodtak Debreczen’ vidékén, ’s mint ők magok mondani szerették, megdézsmálták az utazókat, vámot szedtek a’ hortobágyi hidon, piaczpénzt a’ debreczeni vásárról. A’ hintó, mellyet emlittettünk, egy döczögő szekrény volt, ’s a’ kerekek minden ütközésére anynyira lódult jobra és balra, hogy benne az erőszakos rázás miatt a’ szárazföld közepén is tengeri nyavalyát lehetett volna kapni. Öt ló vonta három elől, kettő hátul lévén fogva, ’s köztök minden szinüek valának, a’ kocsis nyeregből hajtott, de ostorát alkalmasint okos óvakodásból igen keveset durrogtatá, ’s e’ végből a’ gyeplős’ csengetyűje is fűvel vala bedugva, a’ bakon egy inas ült, ben pedig hátul egy öreg ur ’s egy öreg asszony, elől egy fiatal ur ’s egy szép fiatal asszony , az előbbiek Ladányi és hitvese valának, az ifjú menyecseske pedig leányuk, kit szülei a’ néhány nap előtt tartatott lakodalom után mellete ülő férjéhez, Surányi 1836. úrhoz kisértek haza. Ki mellyik oldalán ült a’ kocsinak, azon nézett ki remegve és várva, mikor fog egy iszonyú szózat az éjszakából kiharsogni; de a’ félt és várt veszély helyett egy egészen váratlan mutató magát, a’ lovak tudni illik a’ sötétben kevéssé kitértek az útból, ’s a’ még a’ lakodalom óta álmos kocsis elszunyadván igen megereszté a’ gyeplőt, ’s a’ magokat szabadon érző lovak ügetésnek eredtek, ’s az egyik első kerék egy földmélységbe akadt, ’s a’ nem épen gyenge megütődéshöz gyarlósága is járulván eltört. A’ kocsis fölébredt a’ zajra ’s bámészkodva nézett hátra, az inas, ki hasonlókép elaludt hányát homlok hullott le a’ magos bakról. Az uraság’ félelmét és ijedését pedig a’ véletlen eset még inkább nevelé. Mindnyájan a’ kocsist támadták meg, ki ártatlanságát erősité, ’s vigyázóságát állítá, ’s átkoza minden terhes társzekeret , melly az utakba olly nyaktörő mély kerékvágást fúr; de a’ kocsiból leszálló Surányi hamar megmutató vigyáztalanságát, meglátván hogy néhány lépésnyire az útból kitértek, ’s hogy nem társzekér által fúrt kerékvágásba, hanem egy messze elterjedő földmélyedésbe döczentek. Az inas legszerencsétlenebb volt mindnyájok között, mert karját az esésben úgy összezúzta, hogy több napokra lehetetlen volt hasznát venni, sőt többi tagjait is keserves állapotba helyhezteté a’ zuhanás. Mint szokás a’ balesetet nagy tanakodás követé, mellyben a’ helyett hogy a’ bajon segítenének, minden harmadik szóra ezt lehetett hallani: „bár csak ez ne történt volna rajtunk.“ ’S ha valamellyik egy tanácsot adott is, tüstént hozzá téve: ez véleményem szerint a’ legjobb volna, de ezért és ezért nem lehet hasznát venni. Végre hosszú vita után az határoztaték, hogy Surányi üljön a’ nyergesre, ’s lovagoljon a’ hortobágyi csárdához, onnan kereket hozni a’ szerencsétlen hintónak, a’ kocsist erre használni nem lehetett, mert először volt éltében ezen a’ vidéken, ’s így ki tudja merre tévedhetett volna a’ pusztában, az inas pedig bukása következésében