Rajzolatok a társas élet és divatvilágból, 1838. július-december (4. évfolyam, 2/1-52. szám)
1838-09-16 / 22. szám
170 Csicsó. Harangozó, könnyű neked félre beszélned, mert már a’ takács jól tartott borral. Jer — hadd iszom le én is magamat, aztán — Isten neki — lóvá tehetsz. Dani. De mikor mondom, hogy azon az Argirus királyfi. — Csicsó. Dani, te, nem a bor beszél belőled ? Dani. Nem, a’ miilyen igaz, hogy harangozó vagyok. Csicsó. De mi bajunk nekünk azzal az úrral , tán csak nem akarod neki a’ nagy haranglábát eladni ? — Dani. Nem, hanem téged be akarlak csúsztatni magammal együtt tündérországba. Csicsó. Aztán mit csináljunk ott? — Dani. Hát hidd e, — te jól tudod az asszonyok ’s lányok körül a’ levet csapni, te Tündér Honát elhívod, elédesgeted, elcsalod, elrablod vagy elbájolod, én is segítek, aztán kész boldogságunk. Tündér Ilonának arany haja van te borbély vagy, napjában megnyírod háromszor - négyszer, az aranya hajszálakat eladjuk a’ zsidónak, ’s akkor aztán csupa aranyakra ferb- szünk. Csicsó. Igen, igen Dani, de hát ha megkopaszodik ? Dani. Bolond beszéd az, ha megkopaszodik arany parókát vesz magának, aztán azt nyitod. Csicsó. Igaz lesz az. Dani. Aztán ládd ha becsúszhatunk tündér országba, ki tudja, az arany haju Tündér Ilonának nincs-e valami ezüst haju szobalánya, azt aztán én csábítom el, ’s igy lesz aranyunk ’s ezüstünk élés?. Csicsó. Julié! lesz aranyunk ezüstünk elég. De, Dani te, hát hogy juthatunk mi tündérországba ? Dani. Én már sokszor láttam este felé a’ toronyból, mikor Argirus királyfi, a’ Rákoson keresztül kocsizott, és sárkány lovaival a’ levegőben egyszerre eltűnt. Már úgy is beesteledett, a’ hely nem messze van, meglessük, a’ kocsibakra felkuporodunk, a’ kocsi megindul , és hopsza, egyszerre csak tündérországban leszünk. Csicsó. Hopsza, hopsza, hopsza. (elmennek.) Ötödik Jelenés. (A’ szín terre változik.) PICZike. fa' levegőből egy kisded gőzhajón ereszkedik, a’ gőzhajócskára írva van „Sürgöny.“) Piczike. (kiszáll, a’hajócska felemelkedik mint egy középig — mi alatt Piczike mondja) Piczike, száll fel! — Na, már ma megint megugratott asszonyom egynéhányszor. Én nem tudom milylyenek itt a’ földön az asszonyok, de tündérországban, Ilona urnámon kezdve az utósó tündér lányig nem győz az ember miattok egész nap eleget látni futni; ’s aztán azok az átkozott pisze szobalányok, még legjobban fintorgatják orrukat, ha az ember valahol egy kissé elkésik. — Most már itt vagyok Pesten, — de hol találom fel uramat ? Érte is nékem kellett ide csattangolnom; persze, mert asszonyom odahaza a’ látasokat kíméli, azt mondja, hogy majd a’ lófuttatáson nyargaltatja megőket, ’s ezért aztán a’ becsületes cselédnek a’ jó dolgát is elvégezni. — Hatodik Jelenés. Előbbi, CSI C S O, Dani. (egymást észre nem véve) Piczike. A’ városba csak nem mehetek léggőzhajócskámnal, megtalálnának látni azok a’ nagy gőzösök a’ Dunán, ’s még ágyudurrogással fogadnának; na, ugyan szépen elárulnám magamat. Dani. Ez az a’hely Gyuri pajtás, honnan gyakran láttam Argirus királyfit eltűnni. Piczike. (nézi őket.) Csicsó. Na, hát csak csendesen legyünk. Piczike. (méregeti szemeivel. Anélkül hogy hallanák.) Derék egypár fajankó, aztán az illy kamaszokat embereknek hitják itt a földön.