Rajzolatok a társas élet és divatvilágból, 1839. január-június (5. évfolyam, 1/1-52. szám)
1839-05-16 / 38. szám
298 siból pedig a’ zenészek tőle függését gondoltaták. — A’ zenészek már néhány fertályig játszanak. 9 ’s éppen ama báj-hangzatú „Cachuchát” kezdék el, midőn hangos: Ha-ha-ha és Bódi, Bódi! harsogott. A’ középben álló ifjú megfordult, és több sötét alakokat látott le Telé hangos taps és hahota közt vonulni. • , *A’ zenészek szét oszlanak, ’s Bódi arczán a’^syarag és boszú látszatott — a’ ház előtti kerítéshez kullogott, egy kis ajtót felnyitván a’kertben eltűnt, és ismét ünnepi csend jön mindenütt. Másnap a’ város’ minden társas köreiben a’ beszéd-tárgy Bódi csúfos végzett zenéje volt. A’ nevetés és rája lövelt gúny ha mindjárt nem éppen különös, de mindennapos sajátságot se nyilvánított. II. A’ kisded ház nekem Mindig mosolygva áll; Ah ! mert ölében egy Bájos leányka él. Irmai. Elbeszélésünk idejében Váczon a’ legérdekesb családok egyike volt a’ Büszkényieké; hol a’ farsangi bálok, és esteli társ-körök gyálpontja vala; ’s a’ fiatal pályán érdekes szerepet nem vitt, vkit valamelly, bár legvékonyabb szalag is nem vonza e’ házhoz, leginkább a’ 16 évű Ninához. Konrád, az öreg Büszkényi, számos életviszályok után bő tapasztalása öreg volt; jószágainak nagyobb része, kivevén az anyait a’ koronához csatoltatok, mellyet egy jó barátjának átadván Váczra vonta magát; ’s még is, mint lehet csudálkozni, századok óta, mint ő gyakran vitatgatni szerette, virágzó családjában túlságig büszke volt. A’ nemtelenekhez nevetésig silány udvariságot mutatott, bár ritka tehetett közülök szert úri kegyére; ha csak azoknak bővebb erszényeik nem kiszteték őt a’ barátság szövésére, különben hitele, műveltsége, öntársaihoz vendég szeretete közösmeret tárgyabón. Iparának fő iránya volt leánya Nina’ kimüveltetése, e’ végből nehány évig egy intézetben, mellyet legjobbnak ösmert, nevelteté. Tizenhat évig volt Nina haza tértékor ’s a’ magát boldognak érező Konrád hón szokta mellére a’ kellemdús leányt. Tervei leánya jövendője felül roppantak valának, mellyeket a’ rá fordított költségek igen nagyítottak. Szereté maga elébe varázsolni — bár gondolatban is — azon időket, mellyeket ismét pompás asztalt, vadászatot tartva, kényelmesen tölthet el, ’s ezeket minden részről agy-rémeknek, czélszerűtleneknek nehezen mondhatnék. Nina virult Vácz kis körében; lelkileg úgy mint testileg sokkal fölül haladván társait; szendesége ’s erkölcsisége példányul szolgálhatott, mellyel mindenkinek vonzódását megnyeré. Szerette olvasni a’ történeteket ’s költőket. Szinte külseje is első látásra mély benyomást okozhatott az elfogulatlan’ lelkében. Fekete szemei, fürtökben lenyúló gesztenye-haja közül tündöklének, mint rét füvein a’ harmat gyöngyök; hó fehér arczát az élet pirossága, mint a’ fejelő kerti rózsáé ékité, mellynek vonásai csöndes és ártatlan lélekre mutattak, így Nina azon rugó volt, melly mint a’ villanyos anyag, mozgásba hozta az igen elszunnyadt erőket is, azon áldott nap, melly a’ szív jegét fölolvaszta, ’s mellybűl a’ kéj sugárok mindenfelé özönlenek. Nem lehet hát csudáim , az ifjak szorgosságát, a’ megösmerkedhetésre fordítottat, mellynek megnyerésére a’ legcsekélyebb alkalmat is mohón ragadták. III. Ez a’ lövés talál bizonyosan. Jósika. Bódi egy tisztes családnak, melly köztiszteletben állott, fiatal tagja volt. Nevelése, szűk házi körbe szorulva, különössen elhanyagoltatott, ’s innen vetekedési és mások megösmérési hiány végett ostobául büszke volt testi és lelki jeles tulajdoniban, mint ő Ilivé; mi annál nevetségesb, mennél világosabb, hogy szeplős arcz, sebes nyak, görnyedt hát őt széppé, és durvaság, fölüleges ösmeretek műveltté nehezen tehették. Még is igen veszélyezteté magát, ki csak távolról is, szeméről a’ homályt előzni akarta; folytonos boszú tárgyává lön az, melly fő bélyege volt lelkületének. (Vége kör.)