Rajzolatok a társas élet és divatvilágból, 1839. január-június (5. évfolyam, 1/1-52. szám)
1839-06-11 / 46. szám
BÉTA ’s IDA. (Elbeszélés.) KÖZLI BÁRÁNY GUSZTÁV ADOLF. (Vége.) 111. Csendes magányban tölte Ida napjait, szíve vérzett kedveséért, féltette annak ránézve megbecsülhetlen életét, elvonult minden társaságtól, minden világi zajtol. Az ég nem eléglé meg a’ csapást, még súlyosabbat mere a’ szenvedő lánykára. — Bánk bán magyar nem tűrhetvén Gertrud királyné dagályát, ’s ön sérveit megboszulandó annak büszke szivébe mártá vasát. Gertrud honosai, kik számosan valának udvarában, mindenfelé harácsoltak. Egy illyen csapat Somogy szélén fosztogatott, Babolcsay összeszedé jobbágyait és barátjait, ’s a’kalózokat megtámadó. Mérges volt a’ viadal, végre győzött az igaz ügy, de Babolcsay volt az ár, ősz feje kardcsapások alatt hullott el. Ida az égnek ennyi sajtolásaira veszedelmes lázba esett, életéhez kevés reménye volt. Végre az ifjúság erőt vett, ’s azon erős bizalom, hogy Béla vissza fog jőni, előbbi erejét visszaadó. Atyja koporsóját gyakorta meglátogató, fejét a' hideg márványra hajtva esedezett kedvese életéért a’ mennyei Úrhoz. Egy év múlt már hogy a’ kedves távol volt; hallotta Ida a’ magyarok győzedelmeit, hallotta Béla bajnok, tetteit, ez mint balzsamenyhez csepegtetett a’ szenvedő’ szivére, ’s,némikép vigasztaló. Elmúlt a’ tél, a’ természet uj színt kezde magára ölteni, Ida kertjében mulatott (1839) Béla nevét a’ fák’ kérgeibe vésegetve tlt azon gyeppadokon, mellyeken olly sok boldog órákat éldek. — Egyik nyári napon sötét felhők tornyosultak az ég’ boltozatján; dühöngött az orkán ’s a’ zápor sűrűn hullott. Ida mélyen elmerülve nézett ablakából kelet felé, gondolatjai kedvesénél tévedeztek. A’ távolban egy rohanó csapatocskát szemlélt, melly vára felé tartott, ’s valóban nem sokára a’ várnagy jelenté, hogy egy idegen menedéket kér a’ zivatar ellen. Ida bebocsátatni parancsoló. Kevés perczek múlva egy nyúlánk férfiú lépett a’ szobába; ruhája idegenre mutatott; széles egyenes kard függött oldalán, sisakját arany sas ékité. Mély meghajtással idvezté Idát. Ez barátságosan fogadá a’ lovagot, ’s éji szállásra várába marasztá, minthogy a’ zivatar egyre dúlt. Beszélte a’ vitéz hogy ő Ruthard meráni nemes, ’s jószágából, mellyet Gertrud’ kegyéből kér, Fejérvárra utazik. Beszédjében akadozott , úgy látszott heves szenvedély lángolt keblében, szemei Idán legeltek, ’s arcza különbféle indulatok harczát tünteté. Idának is szemébe tűnt az ifjú vitéz nemes termete, és kellemes arczvonásai. Már azon kárhozatos gondolat villant agyában, hogy ez sokkal deliebb, sokkal boldogabbá tehetné őt mint Béla, midőn szemeibe tűnt a’ falon függő tőr, mellyet Bélától kapott, elsáppadt, tagjai reszkettek; főfájás színe alatt távozott, s szobájába zárkozott. Ruthard hevesen megszereté a’ nőt, ’s még inkább vagyonát, eltökélő magában hogy Idát bármi módon kezére keríti. Másnap Ruthard útra kelt, bucsuzáskor heves csókot nyomott Ida kezére, kinek arczán az éji nyugtalanság nyomai valónak szemlélhetők. (46) Előfizethetni: urak utczájában, 427. sz. alatti szegletházbaiv. és minden csász. kir. postahivatalnál. Ötödike év. Hive légy törvény szavának: Isten’, Király’ és Hazának. Első fele. Juilius liken 46-dik szám Megjelen e’ divatujság hetenkint 2szer. Helyben félévi dija 5 frt., egész évi lófrt. Postán 6 és 12 fit. p. TÁRSAS ÉTET ÉS MVILTVMISÁGÍiÓII.