Rakéta Regényújság, 1984. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)
1984-01-03 / 1. szám
vos szavát is gyanakodva fogadják hőn szeretett hazájában. Daneeka Dokit beszipkázták, Pianosába hajózták mint repülőorvost, noha rettegett a repüléstől. - Nem kell nekem repülőgépen keresni a bajt - jegyezte meg, és barna, sértődött cipőgombszemével rövidlátóan pislogott. - Jön az magától is. Mint az a szűz. Arról beszélek, aki sehogy se tudott terhes maradni. - Miféle szűz? - kérdezte Yossarian. - Én azt hittem, valami új házasokról mesélsz nekem. - Épp az az a szűz, akiről mesélek neked. Afféle kölyökházaspár volt, és már együtt éltek, ám több mint egy éve, amikor beugrottak hozzám a rendelőbe, minden előzetes bejelentés nélkül. Látnod kellett volna a lányt. Olyan édes, olyan fiatal, olyan csinos volt. Még el is pirult, amikor a menstruációja felől kérdeztem. Nem hiszem, hogy valaha is elmúlik belőlem a szerelem az iránt a lány iránt. Álomszép alakja volt, nyakláncot viselt, amelyen egy Szent Antal-kép lógott be a két legszebb mell közé, amit valaha is láttam. „Szörnyű kísértés lehet ez Szent Antalnak”, tréfálkoztam, érted, csak hogy kisegítsem. „Szent Antal?” - mondta a férje. „Ki az a Szent Antal?” „Kérdezze csak meg a feleségét - mondtam neki. - Ő meg tudja mondani magának, ki az a Szent Antal.” „Ki az a Szent Antal?” - kérdezte a feleségét. „Szent Antal? - mondta az. - Ki az a Szent Antal?” Amikor a rendelőmben jó alaposan bekukucskáltam ebbe a kislányba, rájöttem, hogy még mindig szűz. Amíg fölvette a harisnyakötőjét és kapcsolta rá a harisnyáját, négyszemközt beszéltem a férjével. „Minden éjjel” - dicsekedett. Igazi nagyokos srác, hiszen ismered őket. „Egyetlen éjszakát ki nem hagyok” - dicsekedett. És komolyan is gondolta. „Még reggel is dugunk egyet, reggeli előtt, amit ő csinál meg nekem, mielőtt munkába mennénk” - dicsekedett. Csak egy magyarázat kínálkozott. Amikor a lány is csatlakozott hozzánk, bemutattam nekik a közösülést azon a gumimodellen, amelyet a rendelőmben tartok. Ezt a gumimodellt, amely mindkét nem nemző szervének pontos mása, mindig lakat alatt tartom a rendelőmben, egy külön szekrénykében, nehogy botrány legyen belőle. Már úgy értem, hogy tartottam. Nincs nekem már semmim, még pa-' cientúrám sincs. Az egyetlen dolog, ami még megvan nekem, ez az én alacsony hőmérsékletem, ami miatt már tényleg aggódni kezdek. Ez a két kölyök, aki itt dolgozik nekem a gyengélkedősátorban, fabatkát sem ér mint diagnoszta. Csak panaszkodni tudnak. Azt hiszik, hogy problémáik vannak? Akkor mit szóljak én? Ott kellett volna lenniük a rendelőmben azon a napon, amikor az a két új házas csak bámult rám, mintha olyasmit árulnék el nekik, amiről soha senki azelőtt nem hallott. Te még nem láttál embert, akit anynyira érdekelt volna a dolog, mint őket. „Azt mondja, hogy így kell?” - kérdezte a férj, és elkezdte mozgatni magának a modellt. Tudod, én rögtön meglátom, melyik az a bizonyos embertípus, akinek már az is nagy élvezet, ha ezt csinálhatja. „Így mondtam neki. - Namármost menjenek haza, és próbálkozzanak az én módszeremmel pár hónapig, aztán majd meglátjuk, mi lesz. Rendicsek?” „Rendicsek” - mondták, és vita nélkül, készpénzben fizettek. „Jó mulatást” - mondtam nekik, ők megköszönték, és együtt kisétáltak. A férj átkarolta a lány csípőjét, mintha nem tudná kivárni, míg hazaérnek, hogy megint dugjanak egyet. Pár nap múlva a férj teljesen egyedül beállít hozzám, s azt mondja az asszisztensnőmnek, hogy velem akar beszélni, de rögtön. Alighogy egyedül maradunk, bemázol nekem az orromba. - Mit csinált? - Nagyokosnak nevezett, és bemázolt nekem az orromba. „Na, mi van, nagyokos?” - mondta, és úgy bemázolt, hogy seggre ültem. Csak így egyszerűen. Nem hülyéskedek. - Tudom, hogy nem hülyéskedsz - mondta Yossarian. - De miért csinálta? - Honnan tudjam, hogy miért csinálta? - vágott vissza Daneeka Doki ingerülten. - Lehet, hogy Szent Antal van a dologban? Daneeka Doki üres tekintettel meredt Yossarianra. - Szent Antal? - kérdezte meglepetten. - Ki az a Szent Antal? - Honnan tudjam? - válaszolta Félkupica Fehér Főnök, aki éppen akkor tántorgott be a sátorba két palack whiskyt dajkálva a karjában, és harciasan kettejük közé telepedett. Daneeka Doki egy árva szó nélkül fölállt, kivitte székét a sátor elé, háta meggörnyedt az igazságtalanság teljes menetfelszerelése alatt, melyet mint örökös terhet cipelt. Nem tudta elviselni hálótársa társaságát. Félkupica Fehér Főnöknek az volt róla a véleménye, hogy őrült. - Én nem tudom, mi van ezzel a pofával - jegyezte meg szemrehányóan. - Nincs esze, ez vele a baj. Ha volna esze, kerítene egy ásót, és ásni kezdene. Itt benn a sátorban, itt kezdene ásni, pont itt, a priccsem alatt. Abban a szempillantásban olajra lelne. Vagy nem tudja, hogyan talált olajat az a közlegény egy ásóval, még odaát az Államokban? Soha még csak nem is hallotta, hogy mi történt azzal a kölyökkel... mi is volt a neve annak a rohadt kurvapecér, patkányképű, szarevő takonypócnak ott, Coloradóban? - Wintergreen. - Wintergreen. - Fél - magyarázta Yossarian. - Á, dehogy. Az ugyan nem, az a Wintergreen. - Félkupica Fehér Főnök leplezetlen csodálattal ingatta a fejét. - Az a kis büdös görény, akinek a nénikéje sivatagi kurva volt, nem fél az semmitől. - Daneeka Doki fél. Ez vele a baj. - Mitől fél? - Tőled fél - mondta Yossarian. - Attól fél, hogy tüdőgyulladásban fogsz elpatkolni. - Okosan is teszi, ha fél - mondta Félkupica Fehér Főnök. Mély, dörgő nevetés hömpölygött elő hatalmas mellkasából. - Én is félni fogok a legelső adandó alkalommal. Csak várd ki a végét. Félkupica Fehér Főnök jóvágású, cigányképű indián volt Oklahomából, nehéz, csontos arcú, vastag szálú fekete hajú Creek félvér Enidből, aki valami sajátos okkult meggondolásból elhatározta, hogy tüdőgyulla- 4