Reform, 1990. szeptember-december (3. évfolyam, 36-52. szám)
1990-11-02 / 44. szám
reform o i adunk! Il volt tulajdonosok istikebb posztumusz kérhetik erősebb két Schweitzernél is Hiába ügyködött a tábornok-kubikos • Vajon ki alhat nyugodtan? ahonnan az igazolt (vagyis az új rend számára is megbízhatónak ítéltetett) nyugalmazott tábornok 8 éven át járt kubikolni Tiszapalkonyára, az erőmű építkezésére. Akkortájt úgy látszik, még az sem számított, hogy ez a vezérezredes volt annak a tiszti küldöttségnek a vezetője, amely hazahozta az 1848-49-es szabadságharcos zászlókat, s beosztottai között voltak találhatóak a későbbi miniszterelnök, Dálnoki Miklós Béla és Lakatos Géza vezérezredesek is. Persze közben folyt a levelezgetés. Az nyilván elképzelhető, mit is írtak a tulajdonosok, ám a hivatal, az egy) párt válaszai már megdöbbentők. 1951. december 7-i levelében a BM illetékes elvtársa például arról értesíti a családot, hogy a kérvényükben „foglaltakat nem találtam teljesíthetőnek. A jövőben ilyen irányú kérvényeit nem fogom figyelembe venni." Ahogy nem vette figyelembe 1959. április 29-i levelében az MSZMP KB Irodája sem, hiszen értesítést küldtek, miszerint a „ház-és lakásügyekkel nem áll módunk- ban foglalkozni. Hogy eközben kinek a lakáskérelmével, lakásügyeivel foglal- lkoztak? Ugye el tetszenek képzelni! S ~ „természetesen” az előzőekhez hasonló “■an cinikus a második Kádár-kormány titkárságának válasza 1967 március 26. szén ha megfelelő cserealap áll majd rendelkezésünkre, akkor ezekből a lakásokból ki tudjuk költöztetni a korábbi vezetőket és az újaknak megfelelő szintű lakásokat tudunk biztosítani. • Na most ki tudják, vagy ki is akarják költöztetni a korábbi nagyviágokat? Erőszakkal nem lehet, de egy józan beszélgetés során talán a volt vezetők is belátják majd: tarthatatlan az a helyzet, hogy ekkora lakásokban éljenek. A lakásügyi jogszabályok váltólg zásával, a bérleti díjak differenciálásáig val pedig könnyen teremthető olyan gazdasági nyomás, amely arra ösztönzi volt vezetőinket, hogy jószántukból költözzenek kisebb, hasonló színvonalú lakásokba. • Mi lesz azokkal az 50-es években kisemmizettekkel, akik éppen ezeket a lakásokat követelik viszsza? A kormány pillanatnyi álláspontja szerint ilyen kártérítések nem történnek. Mint államigazgatási ember nem is tudnék egyetérteni ezzel a kárpótlással, mert egy olyan láncreakciót indítana el, amely zsákutcába vezetne. • A korábbi jogtalanságok tényét azért valahogy el kellene ismerni. Legalább egy papírral, hogy bocs. Ez kétségtelen, azonban ez nem a Belügyminisztérium, hanem az Országgyűlés hatásköre. Az állam jelenleg ilyen papírt nem tud kiállítani, s a kormány nem is vállalhatja magára ezt a feladatot, hiszen a jogsértést nem ő követte el. • Csak nem gondolja, hogy valamelyik korábbi miniszterelnök nekiáll majd bocsánatkérő leveleket írni? - Igaz, de miért beszélünk örökké az anyagi jellegű javakról ? Mi a helyzet azokban az esetekben, ahol az életet vették el? Emberi életet nem lehet visszaadni. • Ez vitathatatlan, azonban itt megtörtént az elégtétel, gondoljon csak a Hősök terén tartott gyászünnepségre. Lehet, hogy cinikusnak vagy ellentmondásosnak tűnik a válaszom, de sokkal könnyebb egy ünnepség keretében rehabilitálni az elhunytakat, hiszen ennek a gesztusnak az államkasszát terhelő következménye minimális. De abban a pillanatban, hogy ingatlanokról, anyagi javakról van szó, már rögtön előkerülnek a milliárdok. Ugyan honnan, miből? (samu) keltezéssel: „...értesítjük, hogy beadványát miután az illetékes szervekhez is megküldte, intézkedés nélkül irattárba helyeztük". Ami pedig a mai helyzetet illeti, hát arról sem lehet túl jó a véleményünk. 1990. július 5-i levelében a BM helyettes államtitkára azt közölte az örökössel, hogy „..a jelenleg hatályos jogszabályok az állami tulajdonú ingatlanok magántulajdonba történő visszaadását nem teszik lehetővé..." A gond ugyebár „csak” annyi, hogy mióta állami tulajdon a magántulajdon? S mellékesen, miért nem fizet lakbért Benkei a valódi tulajdonosoknak? S ha az ötleten kacagnak, lábadjon könnybe a másik szemük, hiszen emlékezzünk csak Bethlen István képviselő parlamenti interpellációjára, amelyben az ugyancsak MDF-es belügyminisztertől érdeklődött a BM-es szolgálati lakások további sorsáról. A miniszter akkor vizsgálatot ígért, mondván, hogy ha a lakás nem szolgálati, akkor Benkei úr nyugodtan alhat Viszont ha mégis, akkor jobban teszi, ha máris böngészgetni kezdi a lapok lakáshirdetéseit Ehhez képest ugyan mi történt a cirka 30 milliót érő ingatlan és a politikai kulisszák falai mögött? -s Schweitzer tábornok családja még ma is bizakodik 5