Reform, 1997. szeptember-december (10. évfolyam, 32-49. szám)
1997-09-02 / 32. szám
Ansit 1997 -09- 15 PUBLICISZTIKA Nem. Nem a tipográfia ördöge tréfálkozik az olvasóval. És a szerző elméje is - egyelőre - bizonyíthatóan ép. A rejtelmesnek rémlő fenti cím primitívecske jelpárjának létezik értelmes magyar olvasata, mégpedig ez: „egy”, illetve „kettő”. ■ Engedelmükkel azonban előbb mogyoróhéjban szólnék a gyökjelekről. Nem tudom, tetszettek-e valaha azon eltűnődni, vajon milyen rendszerező elv szerint készíthető szótár egy olyan nyelvből, mint a kínai például. Ahol az ábécémódszer értelmezhetetlen, hiszen nincsenek betűk, a hieroglifák mindegyike egy-egy teljes szót, morfémát ábrázol. Nos, itt lép működésbe a gyökjel leleménye, azaz: a legkülönbözőbb jelentésű, ám alakilag egymáshoz hasonló szóképekből elvonnak valamely közös elemet (egy függőlegest, egy keretező négyszöget stb.), és e jegy köré csoportosítják - mint egy címszó vagy kezdőbetű köré - az összes hozzátartozót. Kezdődik a szótár a legegyszerűbbel, s halad a legbonyolultabb, a legtöbb vonást tartalmazó gyökjelig. Ez a pár ezer éves napkeleti ötlet az egyetemes kultúratörténet mindmáig szóló, a mindenkori emberi fantáziát karbantartó olyan hozadéka, amely a jelképek nélkülözhetetlenségére tanít. Sőt arra, hogy olykor még maga a jelkép is további jelképezésre szorul. Hiszen a kínai szóábra, amely eleve valaminek a szimbóluma, a gyökjelben a szimbólum szimbólumává desztillálódik, hogy így egyszersmind használati értékké váljék. ■ f lármost az idén augusztus 20-ára a Magyar Televízió (mint több helyütt olvasható volt) azzal az ajándékkal lepte meg elkaphatatlan nézőit (és p persze önmagát), hogy arculatformáló kampány jegyében megújította iogóit (jelképeit), és mostantól a képernyők jobb felső sarkában a címadó vesszőcskék valamelyikét lesz szerencsénk folyamatosan látni, függvnyében annak, melyik adás vendégei vagyunk. ■ Gyakorlat ez nagyviágszerte. A vizuális önazonosítás (és ne tagadjuk: önreklámozás) e szándéka nem kárhoztatható. A baj a lényegtévesztésben rejlik. Az arab számkódrendszer tíz tagja mögött ugyanis egyaránt rejtőzik valamely eredeti jelentéstartalom, a közmegegyezésesen elfogadott, véglegessé kialakult számjegyek mind valaminek jelképpé történt egyszerűsödései. Immár megváltoztathatatlanok. Szentek, ha úgy tetszik. Az a logoteremtő képzelet tehát, amely a kettesből két végéről leharapott kiflitorzót kreál - nem a jelkép jelképét hozza világra, hanem szimbólumot csonkít. S megkárosítja ezáltal (esetünkben szó szerint megrövidíti magát a jelképezendőt. ■ Bár ha igazából belegondolunk, a fejétől-farkától megfosztott kettes látványa - akaratlanul - nem is téved oly nagyot. Akár jelképérvényű is lehetne az arculatteremtés évadán, amikor a Magyar Televízió intézményében a kultúra drasztikusan gyengéd kiszorítása zajlik (a civilizálódás jegyében), tehát csonkítása annak a köztulajdonú szimbólumrendszernek, amelynek - ez a dolog paradoxona - a televíziózás maga is része. ■ Szerencsére nem áll helyt egyik napilapunk azon információja, mely szerint az egyes és kettes farkincák tervezői álmának megvalósulása húszmillió forintba került volna. Rákérdeztem, és az arculattervezés irányításával megbízott munkatárs szíves voltából azt tudhattam meg, hogy az egész álom kóstál ennyit, a vesszőcskék ára közel sem az újság által pedzett summa. Hogy mégis mennyi, az valójában nem is érdekel, noha közöm éppen lehetne hozzá, hiszen a tévét néhány milliomodmagam adójával részben én tartom fenn. ■ Ugyanezen a jogon azonban inkább kíváncsiskodnám afelől: tud-e róla, érzi-e A Televízió, hogy az a csöndben domborodó engedetlenségi mozgalom, amely törvénytelennek ítéli az üzemben tartási díjnak keresztelt újdon adónemet, és fizetését megtagadni készül - bizony okkal olyan durcás. Türelmetlen, mert A Tévé nem rémlik egyhamar eldönteni önmagáról, hogy valójában micsodás televízió is. Közszolgálatiság és kereskedelmiség neomicsurini hibridjeként ma ugyanis olyan leginkább, mint a Cyrano gascogne-i legénye (Ábrányi Emil fordításában): gémlábú sas. Nem a hősi értelemben persze. Hanem úgy, hogy felül ragadozó, alul mocsárgázló pipaszárláb. Ez a szörnylény figura is lehetne logo akár. ■ Én a tévétől ajándék helyett inkább tisztelettel kérnék elviselhető szolgáltatást. Képtelen jelképek helyett inkább jeles képeket. És már meg is volna az arculat. ■ Most azonban addig is pont, pont, pont... Meg vesszőcske. HÁRS GYÖRGY FÜGGETLEN POLITIKAI HETILAP reform wem