Reformátusok Lapja, 1996 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1996-02-18 / 7. szám

%-m . Kilote. Bp. Kerm. Bp. 72 DÍÍJFI­T INFORMATIISOKIAPJA XL. ÉVFOLYAM, 7. SZÁM A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA 1996. FEBRUÁR 18. Egyház és média Hősök a Don-kanyarban A Pápai Kollégium­­ újraélesztve Számítógépesek, figyelem! Megalakult a Pataki Diákok Egyesülete A világtalálkozó elé Vár Királyhágómellék! A Magyar Reformátusok IIi. Világtalálkozójának megnyi­tóünnepsége 1996. augusztus 3-án lesz Nagyváradon. Házi­gazda: a Királyhágómelléki Református Egyházkerület, amelynek kebelében mintegy 350 ezer református, 271 anyaegyházközségben,41 le­ányegyházban és 174 szór­ványban él. A 486 gyülekezet­ben 232 lelkipásztor szolgál, 1995-ben 16 új templom, 12 gyülekezeti terem és imaház épült, továbbá 26 templom re­noválása van folyamatban. Szatmáron, Zilahon és Nagy­váradon újra működik refor­mátus gimnázium­­ több mint 700 diákkal. A 300 hallgatót befogadó Sulyok István főis­kolán hitoktatók, német sza­kos tanárok, közgazdász kán­torok és szociális munkások képzése folyik. Mindezek ékes bizonyítékai az egyhá­zak megújuló életének, tevé­kenységének, Istenünk és népünk szolgálatának. A világtalálkozó programfüze­te szerint a partiumi kiemelt ren­dezvények sorában, 1996. augusz­tus 4. és 9. között a Királyhágó­melléki Egyházkerület egyházme­gyéiben húsz újonnan épült, illet­ve felújított templom szentelésére kerül sor. Augusztus 5-én Temes­váron az Olimpiai csarnokban ökumenikus rendezvényt tarta­nak, amelynek célja az „egymá­sért és nem egymás ellen“ szelle­mében felhívni a világ figyelmét a református egyházra, amelynek temesvári temploma falán négy­nyelvű emléktábla hirdeti, hogy 1989. decemberében ott pattant ki a romániai forradalmi esemé­nyek szikrája. A partiumi főrendezvények so­rát augusztus 6-án a Lorántffy Zsuzsanna emlékünnep és szobor­avatás zárja be. Augusztus 4-e és 18-a között nyolc ifjúsági táborozást is szer­veznek. Több mint 80 gyülekezeti rendezvény is lesz, amelyek kö­zött lesz a Bocskay szobor felava­tása és a hajdúvárosok találkozó­ja Nagyszalontán, Károli Gáspár szobrának felavatása Nagyká­rolyban, valamint a Hármasha­tár találkozó Halmiban, a Szat­mári Egyházmegyében. Látnivaló és tartalmas prog­ram lesz tehát bőven mindazok számára, akik fölkeresik a ki­rályhágómelléki rendezvényeket. Az eseményekről bővebb infor­mációt a III. Világtalálkozó Programfüzetében találhat az ér­deklődő. A Királyhágómelléki szervező­központ címe: Episcopia Reforma­ta din Oradea, Ro 3700 Oradea, Str. J. Calvin nr. 1. Telefon Ifax: (40-59) 131-708, (40-59) 431-710. Felelős: Lugosi Mihály. A Nagyvárad-Olaszi templom Káin és Ábel Káin és Ábel története ma is megragad minket. Nemcsak megrendítő tragédiája miatt, hanem azért is, mert a történetnek még ma sincs vége. Még mindig ab­ban a világban élünk, melyben Káin Ábel ellen van és megöli őt. Káin nem halott, Ábel tovább él. A nevek változtak. Változott Káin fegyvere is. Káin botjából gépfegyver lett, rakéta és atombomba. De a kettőjük viszonya nem változott. Káin és Ábel lehetnek két testvér, a szülőknek két fia. Olykor két ember, vagy egész nép, vagy két társadalmi osztály. Vagy két szom­széd ugyanabban a háztömbben. Vagy házastársak, vagy két ember az egyházban. Az ember a másik ember ellen van. A testvér a test­vért megveti, vagy meg akarja ölni. Ezért ez a történet ma is elevenünkbe vág. Nem régmúlt idők eseménye. A történetben rólunk van szó: Káin és Ábel közöttünk él­nek. Feltűnő a történetben, hogy mindketten vallásosak, áldozatot mutatnak be. Milyen szépen folytatódik a bűnbeesés története! Kívánhatna-e egy házaspár két jobb gyermeket? Mindkét fiúnak hivatása van: az egyik földműves, a másik pásztor. És a legfájdalmasabb: ép­pen az oltárnál keletkezik közöttük az ellentét. Káin az oltárnál gerjedt haragra és csüggesztette le fejét (I. Mó­zes 4:5). Káin az első képmutató vallásos ember, aki Istent csak a maga számára „igényli“... Az első vallásos em­ber, aki az Istenhez való viszonyából kihagyta a másik embert. De Isten nem engedi, hogy az ember őt csak a maga számára szeresse. Isten más, mint ahogyan Ká­in elképzelte. Isten Ábel mellett is akar lenni. Mindig meglep minket, amikor Isten másként cselekszik, mint ahogyan elképzeljük. Káint is meglepte... És Istennek ezt a „bánásmódját“ Káin nem tudta elhordozni. Ebben a történetben rólunk van szó. És a történet ismétlődik fájdalmasan: Káin Ábel ellen van, Káin nem szereti Ábelt. És Isten a testvér után kérdez ma is. Kér­dezi az egyházban az Ige által és kérdezi a világban a történelem ítéletes eseményei által: Hol van a te test­véred? Kérdi azért, mert ez a világ testvértelen világ, embertelen világ. „Ember az embertelenségben“ (Ady). A káinok csak magukért élnek, csak a saját hasznu­kat keresik és nem törődnek az ábelekkel. Társadal­munkban megjelentek a gazdagok, akik nem törődnek a kapujuk előtt fekvő lázárokkal. Káin meghallotta Is­ten kérdését. Jaj nekünk, ha mi még meg se halljuk! Mi az ábelekért való felelősséget nem tudjuk magunkról lerázni úgy, mint Káin. Azért nem, mert népünk, vilá­gunk jövője függ tőle. Isten kérdez Feltűnő az is, hogy Isten Káinnal a szántóföldön be­szél. A testvér után a hétköznapokban érdeklődik. Ká­innak nem hagy nyugtát, hanem beszél hozzá: Hol van a te testvéred, Ábel? Nem azért kérdi, mintha nem tud­ná, hanem azért, hogy Káint számadásra vonja. Milyen könyörtelen a Káin válasza: „Őrizője vagyok az én atyámfiának?“ Semmi közöm hozzá. Ez a felelet pedig ezt jelenti: nincs testvérem. Csak magamért élek, Ábel nem érdekel. De Istennek joga van kérdezni. Mindnyá­junknak van testvére, akár akarjuk, akár nem. Törőd­nünk kell vele. Hol van a gyenge, kirekesztett, megalá­zott, beteg testvér? A világ magyar reformátusainak közös énekeskönyv készül Máté János: „Az egység szolgálatának újabb eszköze lesz“ Évtizedek óta fáradoznak azon különböző keresztyén egyházak, hogy olyan énekeskönyvet állítsanak össze, amelyet egyaránt magu­kénak vallanak, szívesen használnak az egyházak tagjai. A Magyar Reformátusok II. Világtalálkozóján, 1991-ben, megfogalmazódott, hogy a világba szétszórt, és a határainkon túl élő magyar reformátu­soknak is legyen közös istentiszteleti liturgiája, teológusképzése és énekeskönyve is. Mint arról lapunkban már beszámoltunk, az ez év augusztusában megrendezendő III. Világtalálkozó előkészületei so­rán foglalkoztak a közös énekeskönyv ügyével is. Az énekeskönyv összeállításának részleteiről beszélgettünk Máté János professzor­ral, a Doktorok Kollégiuma hymnológiai szakcsoportja elnökével. A gondolat felvetődése után hogyan kezdtek hozzá a közös magyar énekeskönyv összeállí­tásához? - A Magyar Református Egyhá­zak Tanácskozó Zsinata (MRETZS) 1995 koratavaszán foglalkozott elő­ször ezzel a témával. Engem kértek fel arra, hogy tegyek előterjesztést az énekeskönyv anyagára. Óvatos­ságból mindössze ötven énekből ál­ló válogatást terjesztettem elő. Nagy örömömre ezt a tanácskozó atyák leszavazták, kevésnek talál­va ezt az anyagot. Határozat szüle­tett arról, hogy mind a 150 zsoltár­nak benne kell lennie a készülő gyűjteményben. Továbbá felkérték az egyháztesteket, hogy küldjék be javaslataikat. 17 helyről, több mint 5000 ének­javaslat érkezett. Végül­­is ebből az anyagból 340 éneket vá­logattunk be a közös énekeskönyv­be. Kik foglalkoztak az énekes­könyv szerkesztésével? - Létrejött egy bizottság, mely­nek elnöke dr. Hegedűs Lóránt püs­pök, titkára én vagyok, jegyzői Dá­vid Lajos és Vízi István, tagjai pe­dig a különböző egyházkerületek, egyháztestek, tagegyházak egyházi zenészei és lelkipásztorai. A bizott­ság munkájában részt vesz a dele­gált tagokon kívül dr. Márkus Mi­hály püspök, a Magyar Reformátu­sok Világszövetsége főtitkára is. Az énekeskönyv összeállításában teo­lógiai szempontból dr. Hegedűs Ló­ránt és dr. Márkus Mihály segíti a munkát. Irodalmi vonatkozásban dr. Szilágyi Ferenc, dr. Kecskés András és dr. Czine Mihály, zenei­leg pedig dr. Ujfalussy József taná­csaira számítunk. A múlt év au­gusztusában a Doktorok Kollégiu­ma hymnológiai szakcsoportja is megvizsgálta az ajánlásokból össze­állított anyagot. Javasolta volna, hogy külön füzetekben kellene meg­jelentetni a zsoltárokat, az ifjúsági énekeket, a régi magyar énekeket, a bibliaórai és evangélizációs alkal­makra való énekeket stb. A bizott­ság véleménye az volt, hogy egy énekeskönyvet kell kiadni, mert az anyag elaprózásával újabb rétegző­déseknek adnának teret. Mi okozta a legfőbb nehézsé­get a válogatásban, az anyag összerendezésében ? - A munka legfőbb problémája abban állt, hogy az egyes tagegyhá­zak, egyháztestek éneklése, zene­kultúrája sok tekintetben eltérő. Messze szakadt testvéreink azt a stílust, éneklési módot őrzik, ame­lyet magukkal vittek új hazájukba. Mi viszont nagyot léptünk. Kodály Zoltán és Ádám Jenő tanítása, dr. Csomasz Tóth Kálmán munkássá­(Folytatás a 3. oldalon) Az engesztelő testvér És később mi történt? Azért, hogy a Káin és Ábel vi­szonyát rendezze, elküldte Isten az ő Fiát. Elküldte azért, hogy Káin szeresse Ábelt. És mit tett Káin? Meg­ölte őt is. De Isten nagy kegyelme miatt a Fiú története másként folytatódik, mint a Káin története. Hogyan? Úgy, hogy „az ő vére hatalmasabban beszél, mint az Ábel vére“ (Zsidók 12:24). Mit jelent ez? Azt, hogy Isten Fia által nem Káin ellen beszél, hanem Káinért. Azért beszél, mert a Káint akarja legyőzni bennünk. Benne van a „mi váltságunk az ő vére által, bűneinknek bo­csánata“ (Kolossá 1:14). Azért halt meg a keresztfán, azért kiáltott hangosabban, mint az Ábel vére, „könyör­gésekkel, esedezésekkel, erős kiáltás és könnyhullatás közben járult ahhoz, aki képes megszabadítani“ (Zsi­dók 5:7). Azért halt meg, hogy Káin szeresse Ábelt, azért, hogy a Káin szívében pattant szikra ne gyújtsa lángra a világot. A Fiú ezért mondta ugyanazt, mint Atyja az Ábel halálakor: „Aki haragszik az ő atyja fiára, méltó az ítéletre“ (Máté 5:22). Ő az utolsó ítéletben is a testvér után kérdez (Máté 25:31-46). Ő nem a maga hasznát kereste, mint Káin, hanem az Ábelét. Aki legyőzte az önszeretet, nem akarta az életét megtartani, hanem el­veszteni (Máté 16:25). Aki a szeretet parancsolatát ta­nította: „Szeresd felebarátodat, mint magadat“ (Máté 19:19). Mi az Isten egyházának prófétai tiszte ma? Az, hogy hirdesse Isten Igéjével és életével, templomon be­lül és kívül: „Ne nézze ki-ki a maga hasznát, hanem mindenki a másokét is­­(Filippi 2:4). Az „oltár“ előtt ne magáért legyen, hanem másokért. Dr. Sarkadi Nagy Pál

Next