Reformátusok Lapja, 1998 (42. évfolyam, 1-43. szám)
1998-01-25 / 4. szám
1998. január 25. 1f,FORMÁTOK LAPJA FELVÉTELI A református keresztyén értékrend alapján nevelő Budapesti Lónyay Utcai Református Gimnázium felvételt hirdet az 1998/99. tanévre, hat évfolyamos gimnáziumi osztályaiba. A jelentkezés határideje 1998. február 9. Jelentkezési lapok átvehetők az iskola portáján (Bp. Vill., Jázmin u. 10.). *** A Baár-Madas Református Gimnázium és Általános Iskola felvételt hirdet 1998 szeptemberében induló első és - korlátozott számban - második általános iskolai osztályába. Jelentkezési határidő: 1998. február 20. Cím: 1022 Budapest, Lorántffy Zsuzsanna u. 3. Az érdeklődő, tájékozódni kívánó szülőknek nyílt órákat tartunk 1998. február 11-én, szerdán 8 és 10 óra között. * * * A Csurgói Csokonai Vitéz Mihály Református Gimnázium felvételt hirdet az 1998/99-es tanévre. Jelentkezési határidő: 1998. február 10. Felvételi tájékoztató és jelentkezési lapok az iskola címén kaphatók: Csurgói Csokonai Vitéz Mihály Református Gimnázium 8840 Csurgó, Széchenyi tér 9. Pf.: 10. Telefon: 82-471-108, Fax: 82-471- 024. Jelentkezni lehet: 8. osztályt végzett általános iskolai tanulóknak a négyosztályos gimnáziumi tagozatra. 6. osztályt végzett általános iskolai tanulóknak a hatosztályos gimnáziumi tagozatra. Felvételi vizsga ideje: 1998. február 14., szombat 9.30 órakor. * * * A Károli Gáspár Református Egyetem Elittudományi Kara felvételi előkészítőt tart 1998. február 21-május 9 között szombatonként, összesen 10 alkalommal 50 óra időtartamban. A felvételi előkészítő tárgyai: bibliaismeret, hitvallásismeret, magyar és egyetemes egyháztörténet, egyházi ének. Az előkészítő legalább 10 fő jelentkezése esetén indul. Díja 7000 Ft. A jelentkezés és a díj befizetése az első alkalommal, 1998. február 21-én 9 órakor történik, a helyszínen (1092 Budapest, Ráday u. 28). De Bán tanár úr szeme szerencsére elsiklik felettük, nem Pethőt, hanem Bírót szólítja fel. Tatár Marci megkönnyebbülten sóhajt, majd Pethőre vet egy gúnyos pillantást, aki csalódottan kaparássza a padot. Miért Bíró és miért nem ő? Igazságtalanság! Mintha állna az idő. Valahol leesik egy tolltartó, robajnak tetszik. Valaki alatt megreccsen a pad, Tatár Marci összerezzen. Szeretné ha szárnya lenne, hogy kirepülhessen a nyitott ablakon, oda túl, arra a gesztenyefára és onnan nézhessen vissza Bán tanár úrra, az osztályra, a számokkal teleirkált táblára. Istenem, de jó lenne! Mi ez? Csak nem a csengő? Oh, de szépen zendül, csilingel, csendül. A füle is kitágul, úgy ereszti magába ezt a szívének oly kedves muzsikát. Mi is a következő óra? Angol? Teremtem, ott kezdődik minden elölről. Herczeg nem csupán igazgatóként szigorú, de tanárként is az. És ez az angol átkozottul különös nyelv. Másképpen írják, mint mondják: „This is the post office. Dzisz iz dze poszt offisz.” „Tedd ki a nyelved, fiam! Dzö... dzö... Nem jó, még egyszer! Ne köpködj, te idióta... Finoman... dzö.” És ez így megy egészen addig, míg Herczeg tanár úr reménytelenül legyint és bevési az elégtelent. Tatár Marci ténfereg a folyosón. Igazán nem tud mit kezdeni ezzel a tízperces szünettel. Rabnak érzi magát egy hatalmas büntető intézményben. És a büntetéséből még csak olyan kevés idő telt el, hogy nem érdemes számon tartani sem. Állnak a „Fehér orgona” előtt. Tatár Marci, Bíró, Lakat és Vajó. Október közepe van már, de kellemesen meleg, inkább nyárias idő. Néhány diák fagylaltot nyalogatva jön ki a cukrászdából. - A vendégeim vagytok! - mondja Tatár Marci. - Mi az, hogy a vendégeid? - Lakat Sanyi nagy szemeket mereszt barátjára. - Van pénzed? - Számlám van... - közli nagyvonalúan Tatár Marci és az ötvenesére gondol, amiből még legalább harminc forintnak kell lenni. Eddig ugyanis spórolt, alig néhányszor jött be krémest enni, de most nem számít. Nagyvonalú lesz. A cukrászdába lépve, Marci egyenesen a pulthoz megy. - Ida néni kérem, szeretném megvendégelni a barátaimat. - Igazán? És mit parancsolnak a fiatalurak? Tatár Marci a többiekre néz. A pecárok tanácstalanul toporognak, egymásra pislognak, mint akik még mindig nem akarják elhinni ezt az egészet. - Krémest mindenkinek - dönt helyettük is Tatár Marci. - Fejenként kettőt. És málnaszörpöt is. - Értettem - mosolyog Ida néni. - Üljenek le, vendég uraim. A pecárok elhelyezkednek egy asztalnál, Vajó Dani elismerően hunyorít. - A nemjóját! Még a nagy Cserépi sem csinálná különbül! Nevetnek, de önkéntelenül az ajtó felé pillantanak. Nem jó megidézni a nagy Cserépit, mert még képes rá és megjelenik. De a legendás hírű felsős helyett csak Ida néni jön és tálcán elébük teszi a krémeseket, szörpöket. - Tessék a számlámhoz írni - intézkedik Tatár Marci ültében kicsit kiegyenesedve. - Igenis. De tudatnom kell uraságoddal, hogy ezzel a rendelkezésére álló összeg jelentősen megcsappant. - Nem baj - mondja Tatár Marci, és alig észrevehetően nyel egyet. De azért közben a szeme se rebben, akárcsak a gavallér felnőtteknek. A fiúkra tekintés különös, eddig teljesen ismeretlen érzés keríti hatalmába. A gesztussal társult adakozás bűvölete. A „nekem van, így nektek is adhatok” szenvedélye, mely csak a bőkezű tehetősek sajátja. Ilúzió ez persze, semmi több, de ezt még nem tudja Tatár Marci, ahogy kihúzott derékkal ül a széken és már csaknem „nagynak” érezve magát. A lakoma után ő lép ki elsőnek a cukrászdából, a többiek csak utána. Ez is nagyon jó érzés. (Folytatjuk.) ALLASHIRDETES A bugyi Beleznay János Református Általános Iskola pályázatot hirdet első osztályos tanítói álláshelyre az 1998/99-es tanévre. Feltétel: legalább kétéves szakmai gyakorlat. Szolgálati férőhely megoldható. A pályázatnak önéletrajzot, lelkipásztori ajánlást és oklevélmásolatot kell tartalmazni. Érdeklődni, a pályázatot benyújtani az alábbi címen lehet: Beleznay János Általános Iskola, 2347 Bugyi, Templom utca 19. Telefon: 29-348-406. Fax: 29-347-462. * * A Baár-Madas, Református Gimnázium és Általános Iskola igazgatótanácsa pályázatot / GOOD NEWS S ^ KÖNYVESBOLT ^ BUDAPEST VII. KER., DOB U. 74. Telefon/fax: 322-3253 Nyitva: H.-P.: 10-18 óra, Szó.: 10-14 óra. hirdet tanítói állásra. Elsősorban református vallású személyek jelentkezését várjuk. A pályázathoz mellékelni kell a pályázó önéletrajzát, a legmagasabb iskolai végzettségeit igazoló oklevel(ek) másolatát és gyülekezeti lelkészének ajánlását. A pályázókat próbatanításra fogjuk kérni. Az elnyert álláshelyet 1998. augusztus 16-tól lehet elfoglalni. A pályázat benyújtásának határideje: 1998. február 20. Cím: 1022 Budapest, Lorántffy Zsuzsanna u. 3. * * * Polgári szolgálatos katonát keresünk hívő fiatalember személyében az Üdvhadsereg férfiotthonába. Bentlakási lehetőség, változatos karitatív munka, jó munkaközösség. Jelentkezés személyesen 1086 Bp. Vill. ker., Dobozi u. 29., vagy telefonon: 303-9318 az otthonvezetőnél. MEGRENDELŐLAP Megrendelem a Reformátusok Lapját IFFORMÁFUM LAPJA " \ // (Felhívjuk megrendelőink figyelmét, hogy amennyiben nem saját részre kérik, úgy kérjük feltüntetni azt a nevet és címet, aki számára megrendelik a lapot. Araink lapunk hátoldalán, az impresszumban találhatók.) Először 1993-ban voltam az őrbottyáni szeretetotthonban. Fáradtan érkeztem, egy új épület átadása alkalmából rendezett ünnepségre. A műsort nagyobb részt az idiótaotthon lakói adták: itt hallottam először egy fiatal ápolt előadásában Juhász Zsófiának az otthon évtizedekig volt vezetőjének szép versét. Megrázó élmény volt csakúgy, mint az egyik ápolónő elbeszélése, aki 18 évesen gépírónőként került az otthonba, többször el akart menni, de mint mondta, nem tudta megtenni. Az ünnepség után végiglátogattuk az otthont, ahol 4 éves volt a legfiatalabb és 60 éves a legidősebb lakó. Könnyebben és nehezebben kezelhető gondozottak voltak a termekben. Önfeláldozó, mosolygó ápolók szorgoskodtak körülöttük. Az volt a benyomásom, hogy összetartoznak, a szeretet egy családdá teszi őket. A nehéz körülmények ellenére rend, tisztaság és békesség. A látogatás után vendégül látták a meghívottakat, még ők adtak a nekik is kevésből... Hivatalomba visszatérve is a friss élmények hatása alatt voltam. Látni lehetett rajtam valamit, mert megkérdezték tőlem, hogy hol jártam. Egy idióta otthonban válaszoltam. Nagy volt az elképedés, ezért be kellett számolni élményeimről. Akkor is, azóta is sokszor elmondtam, hogy ebbe az otthonba tanulmányutakat kellene szervezni. Sok pszichiátriai kezelésnél és prédikációnál hasznosabb lenne. Legalább időnként szembesülnünk kellene azzal a másik világgal, amellyel bizony nem akarunk találkozni, amelyet közös egyetértéssel elbújtatunk. Persze a nyomorúság ma már házhoz jön, az utcán, az aluljárókban is látható, de ez a nyomorúság a reménytelenség üzenetét hordozza. A találóan szeretetotthonnak nevezett intézmény azonban az ott dolgozó áldozatos munkások élete nyomán a reményt, a biztatást sugározza. Azon az 1993-as karácsonyon vállalatunk karácsonyi ünnepségének meghívójára Juhász Zsófia csodálatos versének sorai kerültek. Ezek a sorok olyan hitelesek és erősek, hogy tovább kellett adni. Azóta is sokszor eszembe jutnak, mert azok is biztatást és reményt sugároznak, amire mindnyájunknak nagy szüksége van. Isten nem hagyja el még a nyomorékokat sem, mai világunkban is vannak, akik megjelenítik a krisztusi szeretetek Ők azok, akiknek munkája nyomán az ilyen nehéz helyen is fény derül, és valóság lesz a remény. Egy ilyen otthon belső életével szembesülve eltörpülnek a mi saját „problémáink”, amelyek testileg egészségesen is sokszor megnyomorított állapotban tartanak bennünket. Eltorzult értékrendünk, önsajnálkozó életünk billenhet helyre egy ilyen látogatáson. Ez már nem csak a betegséggel és nyomorral való szembesülés, hanem a szeretet felemelő erejének átélése, amely szolgáló cselekvésre ösztönöz. A szeretetre kiéhezett ápoltak, akik már a látogató vendég puszta jelenlétét is ünnepként élik át, szinte előhívják belőlünk az énünk páncélja alatt megbúvó isteni szeretetcsírákat... Ezeket az élményeket nem lehetett elfelejteni. Akit ez megragadott, annak vissza kell mennie. Négy év múltával az idei advent idején voltam újra az otthonban. A fogadtatás most is megrázó: „Mit hoztál?” - kérdezik az elém szaladok az udvaron. Kisfiú ugrik nyakamba ölelésre. Saját készítésű karácsonyi ajándékokat adnak. Vajon mit is hoztam? Vajon tényleg elhoztam-e a szívemet is? A négy év előtti új épület és berendezése megkopott. Kiáltó fizikai szükségek mindenfelé. A szeretet azonban nem kopott meg, és nem fogyott el. A kisfizetésű, nehéz fizikai és lelki munkát végző ápolók szeme most ugyanúgy ragyog, mint négy éve. A vezetőnővér mondja: „Ezt csak hitből lehet végezni, aki egyszer idejön, az nem tud elmenni”. Emlékszem négy éve mástól is ezt hallottam. Ez így leírva nehezen hihető, de aki ezt ott hallja, az valóságosan átéli a karácsonyi csodát. Ő azért jött, hogy bővölködjenek. Karácsony este Őrbottyánban is összejöttek a gondozottak és az ápolók. Verseket mondtak és énekeltek, ottjártamkor is erre készültek. Amikor karácsonykor mi is átadtuk egymásnak ajándékainkat, vajon a szívünkből is adtunk-e legalább egy kicsiny darabkát? Pedig az őrbottyáni üzenet ennél súlyosabb: Egész világot adjál, hogyha adsz, Fél világoddal magadra maradsz! Juhász Zsófia Jánosi Márton Biztatás Orbottyánból Egész világot hozzál, hogyha jössz, Arcod ragyogjon, fényijén mint a könny, Napfény csillanjon, ujjaid hegyén, Mellyel simogatsz a fájdalmak helyén. Egész világod szóljon, ha köszönsz, Vidám ,Jó napot” - napba öltözött. És kézfogásod erős mint a pánt, mely azt üzeni: senki se bánt! Egész karoddal ölelj hogyha fogsz. Fél öleléssel, csak félig dobogsz. Ha a küszöbnél a lábad megáll, a mosolygásod szívbe nem talál. Egész világod szóljon, ha beszélsz. Megtorpanásod azt jelenti - félsz. Csak félig fúvód arany trombitád, Pedig a jó szó gazdára talál. A zsebeidből folyton drága gyöngy, mely begurogja mind azt mi göröngy. Ajtónyitásod nyomán fény derül, egész szívvel vagy csak birtokon belül. Otthon leszel, ha kigyújtod a fényt, és ha reménnyel táplálsz majd reményt, Egész világot adjál, hogyha adsz, Apró darabkák nem számítanak -Egész világot adjál, hogyha adsz, Fél világoddal magadra maradsz! Egész világot kaptál nem felet, Ó azért jött, hogy bővölködjenek! Szeretetéhség - reggeltől estig Két látogatás Dri Bottyánban // __