Reformátusok Lapja, 1998 (42. évfolyam, 1-43. szám)

1998-02-01 / 5. szám

1998. február 1. „Mint a szép híres patakra a szarvas kívánkozik, Lelkem úgy óhajt Uramra és hozzá fohászko­dik...” Megannyi diákalakról zeng fel a zsoltár, betöltve a templomot a vasárnap délelőtti istentisztele­ten. Darvas nagytiszteletű úr, a he­lyi lelkész hirdeti az Igét, de Tatár Marci az apját képzeli a helyébe. Erős hangját, gesztikuláló kezeit, szemének felé vetett pillantását, hogy ott ül-e a karzaton és figyel-e a prédikációra. Az orgonáról is az otthoni jut az eszébe. A fújtatás. Sokszor segített fújtatni Imre bá­csinak, az öreg ha­­rangozónak más gyerekekkel együtt. Erősen, egyenletesen kel­lett nyomni a fiíj­­tatót, nem kapkod­va, mert Géczi kántortanító úr rögtön észrevette, ha ki-kihagyott a levegő. „Ki az a vadbarom?” - szi­szegte hátra és a harangozó már nyomta is odébb az éppen próbálkozó gyereket, hogy gyorsan helyrehoz­za a hibát. Ilyenekre gondol Tatár Marci, míg csak az „ámen” meg nem sza­kaszba ebben. Az imádsághoz nagy robajjal áll fel a diáksereg, ki­csit talán hosszabban is, mint kel­lene, hogy a prédikáció alatt el­gémberedett tagjaikat megmoz­gassák. A templom előtt egy kéz eresz­kedik Marci vállára, a Sóvágó Pálé. - Szervusz, kisöreg! Elkértelek az internátusból, ma nálunk fogsz ebédelni. - Köszönöm szépen - mondja Tatár Marci. Nem is az ebédmeg­hívásnak örül annyira, hanem, hogy egy kicsit kiszakadhat az in­ternátusból. Az úton a tanulmányai felől ér­deklődik Sóvágó Pál. Marci nem nagy kedvvel válaszolgat, különö­sen, amikor a számtanra terelődik a szó. - Az bizony nem megy nekem... - vallja be őszintén és odébb rúg egy elébe került kavicsot. - Ne búsulj - nevet Sóvágó -, nekem se ment, aztán valahogy csak megbirkóztam vele. De vala­mit csak szeretsz? - Az irodalmat - mondja Tatár Marci és gondolkozik, hogy meg­ossza-e a titkát Sóvágóval. Mert erről eddig még a barátainak sem beszélt. Aztán mégis csak kiböki: - Tetszik tudni, Pali bácsi, én már írtam egy regényt. - Regényt? Ne bolondozz már, te! - Nem bolondo­zok... Még otthon, a faluban. Az a cí­me, hogy a „Tiszai vár kapitánya.” - Értem. És miről szól az a re­gény? - Gyerekekről. Olyanokról, mint én. Építenek egy várat a füzesben és azt védik meg az ellenségtől. Persze sokat kell harcolniuk, amíg győznek. - Füzesben? Ez a helyszín nem otthon van a falutokban? - De igen - vidámul meg Marci arca -, a Holt-Tisza meg a Takta találkozásánál van egy kis félszi­get, azon fűzfaerdő... Nyaranként ott szoktunk játszani a barátaim­mal. .. Mi is építettünk már ott egy várat és megvédtük az ellenségtől. - Aha! Akkor az a „Tiszai vár kapitánya” kulcsregény. - Kulcsregény? Az micsoda? - Olyan történet, melynek is­mertek a hősei, csak a regényben más néven szerepelnek. - Ez igaz - mondja Tatár Marci -, mert csakugyan magunkról ír­tam, de más neveket találtam ki hozzá. A másik regényem már nem ilyen. - Másikat is írsz? (Folytatjuk.) Jöjjön velünk a Szentföldre! Cél: A Biblia világának megismertetése Az Ökumenikus Tanulmányi Központ 1998-ban három zarándok­utat tervez a Szentföldre: március, június és október végén. A tava­szi és nyári út 7 éjszaka, az őszi, Jordánia és a Sinai-félsziget be­kapcsolásával 9 éjszaka. A csoport a következő keresztyén emlékhelyeket keresi fel: Gali­­leában Caesarea, Kármel-hegyi kolostor, Tábor-hegy, Názáret, Ká­­na, Capernaum és Tiberias. Dél-Izráelben Jerikó, a Holt-tenger és Qumran. Jeruzsálemben: Olajfák hegye, Gecsemáné-kert, Betes­­da-tó, Via Dolorosa, Golgota, Dávid sírja, Utolsó vacsora terme, Si­ratófal, Betlehemben a Születés temploma. A részvételi díjban minden költség benne van (repülőjegy, repü­lőtéri illeték, biztosítás, kétágyas, fürdőszobás szállás. Reggel: svédasztal, este: meleg vacsora, légkondicionált busszal szállítás és mindenhová belépés). A csoportok vezetője szakképzett teológus, aki sokszor járt már a Szentföldön. Ez az út nem szokványos turizmus, hanem a bibliai helyek soro­zatos bemutatása, hitmélyítő célzattal. Ezért sem szabadidő, sem fakultatív program nincsen. A tavaszi út március 8-15. között teljes 8 nap, indulás vasárnap kora reggel, érkezés vasárnap késő éjjel. A részvételi díj 800 dollár, vagy annak megfelelő forint összeg. Érdeklődni és jelentkezni lehet az Ökumenikus Tanulmányi Köz­pontban, személyesen, levélben vagy telefonon (1114 Budapest, Bocskai u. 15. III.3. Telefon: 166-4790, illetve dr. Bajusz Ferenc ny. teológiai professzor telefonján: 287-3086 és a Reformátusok Lapja Szerkesztőségében 1091 Bp. Kálvin tér 8. Telefon: 217-6809). Az igazi örökség Csaknem hat évtizedes lelkipásztori szolgálatom alatt sok száz kisgyermeket kereszteltem meg. Minden keresztelés áldott, boldog szolgálatot jelentett szá­momra, mert van-e annál drágább szolgálat, mint ki­csiny gyermekeket eljegyezni a keresztség által Krisz­tussal? A gyermekeimet nem én kereszteltem. A leá­nyomat, aki kisbajomi lelkipásztorságom idején szüle­tett, a szomszéd kutasi lelkipásztor barátom keresztel­te meg, a fiamat pedig Soltvadkerten atyai jóbarátom, az ottani evangélikus esperes. De az unokáimat, és nem rég a kis dédunokámat, akit Isten néhány nappal nyolcvanadik születésnapom előtt adott drága szüle­tésnapi ajándékul, már én kereszteltem. Ki sem tudom fejezni szavakkal, milyen boldogság és Isten iránti há­la töltötte el a szívemet, amikor a szent keresztség sze­­reztetési igéjével együtt mondhattam nevüket, miköz­ben a néhány csepp keresztvíz a fejükre csordult. És most itt az íróasztalnál ülve, ezeket a drága szol­gálatokat idézve, elgondolkodom azon, azonkívül, hogy megkereszteltem őket, mit hagyhatok nekik emlékül, örökségül? Földi javakat keveset, hiszen a háború alatt mindenünket elvesztettük.Unokáimnak és kis dédunokámnak én is csak azt tudom mondani, amit egykor Péter mondott a jeruzsálemi templom Ékes-ka­pujánál a koldusnak: „Ezüstöm és aranyam nincsen nékem, hanem amim van, azt adom néked” (Ap.Csel. 3:6), azt, amit én is úgy kaptam Istentől, egy ősi ál­dást: ,Áldjon meg tégedet az Úr, és őrizzen meg tége­det. Világosítsa meg az Úr az ő orcáját terajtad, és kö­nyörüljön terajtad. Fordítsa az Úr az ő orcáját tereád, és adjon békességet néked” (IV. Mózes 6:24-26). Ezek­kel a szavakkal áldották meg Isten parancsára az Ószövetség papjai Isten népét. Ez az áldás hosszú évezredek óta hangzik. Először a szent sátornál, az­után a jeruzsálemi templom előcsarnokában hango­san, homályos zsinagógákban halkan, zengve hatal­mas katedrálisokban, lágyan kicsiny falusi templo­mokban. Én is több mint fél évszázadon át ezzel az ál­dással bocsátottam el sok-sok vasárnapon azokat a gyülekezeteket a templomból, melyekben szolgáltam. Ezt a nagyon régi, de mégis mindig új áldást hagyom örökül unokáimnak és dédunokámnak, ,Áldj­on meg tégedet az Úr”. Az áldást tehát nem én adom. Az áldás Istené. „Tőled van minden, egyedül Tő­led, ó, Isten. Tőled az áldások is”. Én csak tovább adom. Mit jelent ez a néhány szó? Azt, hogy Isten ve­lünk marad, társunk. És mivel Isten minden ígérete Krisztusban lett igen és Ámen, ez az áldás Krisztus ál­tal így hangzik: „Íme én m­veletek vagyok minden na­pon a világ végezetéig” (Mt 28:20). Életünkben erre az ígéretre van legnagyobb szükségünk. Minden és min­denki elhagyhat, csalódhatunk mindenben és minden­kiben, de Krisztus megtartja szavát, velünk marad. Rá mindig számíthatunk. Nála mindig enyhet találhat lel­künk. „Őrizzen meg tégedet”. Ő a mi Pásztorunk, és azért biztonságban lehetünk jó és balsorsban egyaránt. Ő gondoskodik rólunk. Jézus, a jó Pásztor, életét adta ju­haiért. Hát hogyne őrizne, mint drága vérén szerzett tulajdonát. „Világosítsa meg az Úr az ő orcáját te rajtad, és kö­nyörüljön te rajtad”. Ahogy a Nap megvilágítja, melegí­ti és felüdíti a Földet, ugyanezt jelenti nekünk az Isten szeretete: ránk ontja fényét, melegét, Isten szeretete éltet. És szükségünk van arra, hogy Isten ránk fordítsa arcát, és békességet adjon nekünk. Krisztus a mi bé­kességünk. Ő mondta: „Békességet hagyok néktek; az én békességemet adom néktek; nem úgy adom én nék­tek, amint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szíve­tek, se ne féljen!” (János 14:27). Nincs másom, de azt hiszem, ennél drágább öröksé­get nem hagyhatok unokáimra és kis dédunokámra, mint ezt az ősi áldást, melyet én is úgy kaptam. Ez kí­sérje életükön át, mert akit Isten megáld, az valóban áldott! Dr. Körpöly Kálmán Életre - halálra Mint korábban már hírül ad­tuk, három hónapos diakóniai­­missziói tanfolyam volt 1997 szep­tembere és novembere között Cse­pelen, a helyi református egyház­­községben a Megnyugvás Hospic Alapítvány és a Válaszút Alapít­vány szervezésében, amelynek ve­zetői dr. Böszörményi Dalma főor­vos és Tátrai Mária voltak. Ez év január 14-én a tanfolyam több mint nyolcvan végzett hallgatója gyűlt össze a Ráday Kollégium dísztermében az oklevelek ünne­pélyes átvételére - melyről Kolos­­váry Bálint számolt be lapunknak. A három hónapos tanfolyam vég­zett hallagtóit dr. Tenke Sándor, a Hittudományi Kar dékánja üdvözölte. Dr. Németh Dávid professzor, dékán­helyettes a János 5:24-25 versei alap­ján hirdetett Igét a záróünnepélyen. Az ember a halált vagy félelemmel vagy közömbösen fogja fel. Jézus bi­zonyságot tesz a halál utáni életről, az örök életről, amely ingyen kegyelem­ből mindnyájunk számára megada­tott. S nekünk e mellett az élet mellett kell döntenünk - hangsúlyozta egye­bek között. Dr. Böszörményi Dalma főorvos - a tanfolyam vezetője - a Máté 25:14-30 versei alapján tett bizonyságot, majd szólt a tanfolyam munkájáról. Ezután került sor a végzett hallgatók számára az oklevelek ünnepélyes kiosztására. Dr. Böszörményi Dalma bejelen­tette, hogy szeretnék létrehozni a „Keresztyének az egészségügyben” elnevezésű új társaságot. Ennek főbb célkitűzései: az „egymás terhét hor­dozzátok” bibliai parancsa napjaink gyakorlatában, együtt teljesíteni és élni a missziói parancsot, Isten iránti felelősség embertársainkkal kapcso­latban. Egy előkészítő bizottság meg is alakult. A Csepeli Kórház Hospic Osztályán minden kedden két óra­kor, a budai, Szilágyi Dezső téri re­formátus gyülekezetben pedig min­den hónap első szerdáján délután há­rom órakor van bibliaóra, mely alkal­makra várják azokat, akik e munka iránt érdeklődnek. / \ ~ —— —V FELVÉTELI A református keresztyén értékrend alapján nevelő Budapesti Lónyay Ut­cai Református Gimnázium felvételt hirdet az 1998/99. tanévre, hat évfolya­mos gimnáziumi osztályaiba. A jelentkezés határideje 1998. február 9. Jelent­kezési lapok átvehetők az iskola portáján (Bp. VIII., Jázmin u. 10.). *** A Baár-Madas Református Gimnázium és Általános Iskola felvételt hirdet 1998 szeptemberében induló első és - korlátozott számban - második ál­talános iskolai osztályába. Jelentkezési határidő: 1998. február 20. Cím: 1022 Budapest, Lorántffy Zsuzsanna u. 3. Az érdeklődő, tájékozódni kívánó szülők­nek nyitt órákat tartanak 1998. február 11-én, szerdán 8 és 10 óra között. *** A Csurgói Csokonai Vitéz Mihály Református Gimnázium felvételt hirdet az 1998/99-es tanévre. Jelentkezési határidő: 1998. február 10. Felvételi tájékoztató és jelentkezési lapok az iskola címén kaphatók: Csurgói Csokonai Vitéz Mihály Református Gimnázium 8840 Csurgó, Széchenyi tér 9. Pf.: 10. Te­lefon: 82-471-108, Fax: 82-471-024. Jelentkezni lehet: 8. osztályt végzett általá­nos iskolai tanulóknak a négyosztályos gimnáziumi tagozatra. 6. osztályt vég­zett általános iskolai tanulóknak a hatosztályos gimnáziumi tagozatra. A felvé­teli vizsga ideje: 1998. február 14., szombat 9.30 órakor. *** A Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Kara felvételi előkészítőt tart 1998. február 21-május 9. között szombatonként, összesen 10 alkalommal 50 óra időtartamban. A felvételi előkészítő tárgyai: bibliaismeret, hitvallásismeret, magyar és egyetemes egyháztörténet, egyházi ének. Az előké­szítő legalább 10 fő jelentkezése esetén indul. Díja 7000 Ft. A jelentkezés és a díj befizetése az első alkalommal, 1998. február 21-én 9 órakor történik, a hely­színen (1092 Budapest, Ráday u. 28). *** A Karácsony Sándor Rózsa Téri Református Általános Iskola és Óvoda az 1998/99-es tanévre induló első osztályba felvételt hirdet. Jelentkezni személyesen vagy levélben az 1196 Bp. Kisviola u. 44. címen, illetve telefonon a 282-9483-as számon lehet. Határidő: március 15. Az iskola két nyílt napot is tart, melynek időpontja: február 23-a és 26-a. Egy-két diákot a 2. és 5. -ba is fel tudnak venni jó tanulmányi eredmény esetén. V­ EFFORMÁMOK LAPJA // MEGRENDELŐLAP Megrendelem a Reformátusok Lapját NÉV­­CÍM: (Felhívjuk megrendelőink figyelmét, hogy amennyiben nem saját részre kérik, úgy kérjük feltüntetni azt a nevet és címet, aki számára megrendelik a lapot. Araink lapunk hátoldalán, az impresszumban találhatók.)

Next