Reformátusok Lapja, 2003 (47. évfolyam, 1-52. szám)

2003-10-05 / 40. szám

2003. október 5 Református szemmel RMATIM BFH 3 Áhítatos csendben Erőt kapott az Úrtól „Dávid nagyon szorult helyzetbe jutott: a nép már arról beszélt, hogy megkövezi, annyira el volt keseredve az egész nép. Dávid azonban erőt kapott Istenétől, az Úrtól" (1. Sámuel 30,6). Mi volt az a szorult helyzet, amibe Dávid jutott? Saul király kegyetlenül üldözte őt, elvakultan és nagy túlerővel. Dávid űzött vadként menekült. Volt ugyan körülötte 600 olyan híve, akik tűzön-vizen át kö­vették, de ez nemcsak segítséget jelen­tett, hanem néha gondot is. Több száz emberrel menekülni, rejtőzködni nehéz. Már nem volt az országnak olyan zuga, ahova elrejtőzködhetett volna. Ezért a szomszédos országban kért menedéket. A filiszteus király be is fogadta Dávidot és csapatát, vezérei azonban bizalmatla­nok irántuk, hátha hátba támadják majd őket. Az ország déli részén jelöltek ki ne­kik tartózkodási helyet, amit nem hagy­hattak el. Megalázó volt ez a bánásmód. De a baj nem járt egyedül. Mielőtt a kije­lölt tartózkodási helyre érhettek volna Dávidék, egy beduin törzs tört be oda, feldúlta és felperzselte azt a vidéket és gazdag zsákmánnyal vonult el. Ez már több volt a soknál. Keserűségében han­gos sírásra fakadt Dávid is és a vele lévők is. Annyira megrendültek, hogy a végén már a sírásra se volt erejük. Felelőst kerestek és találtak Dávidban. Követőinek közhangulata ellene fordult. A harcosok - akik eddig tűzbe mentek érte - már arról beszéltek, hogy megkö­vezik őt, annyira el voltak keseredve. Ebben a lehetetlen helyzetben találjuk Dávidot, megalázottan, tanácstalanul, re­ménytelenül, kiszolgáltatva. Ehhez hason­ló lehetetlen helyzeteink nekünk is vannak. Egy példa erre: az ébredésnek áldott emlékű munkása, Pilder Mária írja napló­jában, amikor megtudja, hogy vőlegénye elesett a harcmezőn: „Nincs többé társam. A tőr átütötte szívemet... sötétség van... a halál diadalma... lelkem az örök tél határa­in járt, letekintett feneketlen, szédületesen örvénylő mélységekbe, ahonnan a kétség­­beesés meredt rá őrült tekintettel. Merre menjek, mit csináljak?” Jó lenne tudni, hogy ilyen és ehhez hasonló helyzetekben hogyan lehet erőt kapni az Úrtól?­­ Úgy, ahogy Dávid kapott. Megkérdezte az Urat. Most nem arra kí­váncsi, hogy mit mond az őt üldöző Saul király, vagy mit mond a filiszteusok ural­kodója róla. Nem az izgatja őt, hogy bizal­matlanok iránta a filiszteus hadvezérek és saját emberei lázadni készülnek ellene. Most egyetlen kérdés tölti be a szívét: mi Isten szándéka. Erre összpontosítja figyel­mét. Kérdésére választ kap. Egyértelmű, világos, követhető választ. Olyan Iste­nünk van, aki kérdéseinkre felel. Aki sok­szor és sokféleképpen szólt a próféták ál­tal­­ aztán szólt Jézus által és ma is szól Igéje és Szentlelke által. Kérdezzük meg mi is: „mit akarsz, Uram, hogy cseleked­jem?” És amit megértünk Isten válaszá­ból, azt tegyük is, engedelmesen. Tapasztalta az Úr szabadítását. Isten népének alapvető élménye a szabadítás. Dávid visszaszerzett mindent, amit az ellenség elrabolt - mégsem gondolja azt, hogy ő lenne a szabadító. Boldogan vallja: „Az Úr az én szabadítom” (Zsolt, 18,3) . Örömmel fogadja a kijelentést, Isten szavát: „Én alkottalak, én viszlek, én hordozlak, én mentelek meg (Es 46.4) . Mi Jézusban ismerjük fel a mi Szabadítónkat, aki „önmagát adta bűneinkért, hogy kiszabadítson minket a jelenlegi gonosz világból... Övé a dicsőség” (Gal 1,4). Békességet munkált. Dávid hatszáz embere közül csak négyszáz vett részt a harcban. Kétszázan annyira kimerültnek érezték magukat, hogy egy útjukban álló patakon se tudtak átkelni. A győztesen visszatérők ezek ellen fordultak és azt akarták, hogy ezek a gyengék ne kapja­nak a zsákmányból. Dávid azonban az erőtlenek mellé állt. Nem dorgálta és nem szégyenítette meg őket. Lecsendesí­tette azokat, akik maguknak követelték az egész zsákmányt. Szava egységet és békességet teremtett. Erre kapta az erőt az Úrtól. Nagyon szorult helyzetünkből így állíthat minket is tágas térre szabadí­tó Urunk (Zsolt, 31,9). Molnár Miklós Presbiterekről presbitereknek Isten elhívott bennünket A Magyar Református Presbiteri Szövetség szeptem­ber 3-6. között tartotta hetedik Országos Konferenciá­ját a Sión Hegye Konferenciatelepen. A konferencia a korábbi konferenciák felépítésének megfe­lelően egy­részt a nagy vacsora példázatát tanulmányozta (Lk. 14,15-24), illetve az ebből következő gyakorlati felada­tokat: missziói küldetésünk teljesítését, sajátos etni­kai­ és vallási körülmények között, illetve az ebben a munkában ránk leselkedő veszélyeket. A konferenciát Balla Tibor, a szövetség tiszteletbeli elnöke nyitotta meg, majd a három napon Igével szolgáltak: Ablonczy Zsolt, Bácskai Bálint, Schaller Tamás, Szűcs Endre és Tariska Zoltán. Előadást tartottak: Benke László, Csákány Istvánné Lebor Adrienn, Erdélyi Judit, Sípos Ete Álmos, D. Szabó Dániel, Victorné Erdős Eszter. Bizonyságtétellel szolgáltak: Lakatos Gabriella, Széles Lajos, Vándor Gyuláné. Az imaközösségeket Igével bevezette Mikó László, a Presbi­teri Szövetség missziós titkára. A konferencia örömmel állapít­ja meg, hogy 37 gyülekezetből 96-an vettek részt. Az alábbiak­ban a konferencia állásfoglalásából idézünk: # * * A nagy vacsora példázatát tanulmányozva megtanultuk, hogy a vacsora készítője az Úr Isten, mindenkit hív, akiket három cso­portba lehet sorolni: azokat, akiket „hivatalosoknak” nevezhe­tünk, azok, akiket az útszélről, a kerítések mellől hívott el, te­hát akik nem igazán „odaillők”, de akiket az élet összetört, azok, akik az ún. „nyitott kategóriába” tartoznak, vagy a költő szavaival, akiket „csöndesen és váratlaul átölelt az Isten”. Tehát nincs senki, akit ne hívna az Isten, de nem érdem a „hi­vatalosság”, de az összetörtség sem és nem dicsekedhet, akit váratlanul ér utol az Isten. A presbiter elhívott, „hivatalos”, mert azáltal, hogy minket presbiterré választottak, Isten beje­lentette ránk igényét, még akkor is, ha mi ezt nem vettük még tudomásul és azt hisszük, minket emberek választottak. É­­­ppen ezért nagyobb a felelős­ségünk, mint a másik két cso­porté és ezért jaj nekünk, ha gyenge emberi kifogásokkal kimentjük magunkat. Ha a most vásárolt szántóföldre hivatkozunk, akkor a munkánk, ha a hat iga ökörre, akkor a pénz, ha a nősülésre, akkor a család fontosabb számunkra, mint Jézus. Mindezek lehetnek fonto­sak, sőt kell, hogy fontosak legyenek, de ha nem Jézus Krisztus és az Ő megváltó munkája a legfontosabb, akkor a „ház ura” megha­ragszik és nem kóstolhatjuk meg az Ő vacsoráját. Amikor a ház ura vendégül hív, akkor nem üzleti kapcsolatba akar velünk lépni, ha­nem viszonzás nélkül akar adni, akkor velünk terve van, az üdvössé­günket tervezi. A ház urának szolgája van, akinek az a feladata, hogy ura parancsát engedelmesen teljesítse. Nem a szolga a fon­tos, hanem a cél, amit ura eltervezett. Még ebben a formában is Jé­zus Krisztus ad nekünk példát, mert „dicsőségéről lemondott, szolgai formát vett fel, emberekhez lett hasonlóvá és magatartásá­ban is embernek bizonyult: megalázta magát és engedelmessé lett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig.” A sajátos etnikai­ és vallási körülmények között végzett szolgálatunk keretében első­sorban a cigányság problémájával foglalkoztunk. M­i megállapítottuk, hogy a bűn különböző módon rontotta meg a népek életét. Vannak népek, amelyek más népek fölé emelték/emelik magukat és ezzel okoznak világháborúkat és milliók pusztulását, más népeket a bűn szinte ember alatti életbe szorított/szorít és ezzel okoznak más népeknek - és ön­maguknak is - károkat. A cigánysághoz való viszonyunk ma a magyarság sorskér­désévé vált. Ezért ennek megoldása az egész magyar társada­lomra háruló gond és feladat, amelyből egyázunknak is ki kell vennie a részét a maga sajátos ajándékai révén. Ezért nagy örömmel fogadtuk a hírt, hogy Zsinatunk Missziós Osztálya a cigány­ misszióba önálló munkatársat állított, aki ösz­­szefogja azokat az egyedi kezdeményezéseket, amelyek egyik­másik gyülekezetünkben e téren vannak. Szükségessé válik azonban a misszió egészére koncepciót kialakítani, mert egyhá­zunk - más egyházakhoz képest is - nagy lemaradásban van. En­nek az is az oka, hogy mi presbiterek sem ismertük fel ezirányú felelősségünket és sokszor igen agresszív ellenérzések fogalmazódnak meg bennünk. Jóllehet ennek vannak tárgyi alap­jai, de a miznsztói parancs nem tesz különbséget nép és nép között és - mint láttuk - a ház ura a nagy vacsorára mindenkit vár: a sze­gényeket, a nyomorékokat, a sántákat, a vakokat, az úton járókat és a kerítéshez szorítottakat is. Az engedelmes szolga nem tehet közöttük különbséget... DEBRECEN, október 17-18. „A lelkész reformációja” - lelkészi csendesnap Szolgálattevők: Cseri Kálmán és Végh Tamás Helyszín: Debrecen Kistemplom-Ispotályi Református Egyházközség gyülekezeti terme (Révész tér 2.) 17-én 13-17 óra, 18-án 9-13 óra DEBRECEN, október 17-18-19. „A folyamatosan újuló gyülekezet” - evangelizációs sorozat Szolgálattevő: Cseri Kálmán (Bp.-Pasarét) Helyszín: Kossuth utcai Református Templom (Kossuth, u. 65.) 17-én és 18-án 18 óra, 19-én 10 óra Az Országos Protestáns Napok programjai 2003. október 17-31. DEBRECEN, október 18. Reményik Sándor Konferencia 9-12 óra:Irodalmi konferencia 12.30 óra: A Zsoboki Alkotótábor (Kalotaszeg) Reményik-kiállításának megnyitója 18 óra: Kollégiumi est: Áhítat: Csorbáné Major Enikő és Csorba Gergő Reményik-estje Helyszín: Debreceni Református Kollégium díszterme (Kálvin tér 16.) CSURGÓ, október 18. Szabadtéri színpad avatása Helyszín: Csokonai Vitéz Mihály Református Gimnázium és Általános Iskola (Széchenyi tér 9.) 9.30 óra CSÖMÖR, október 18. Felügyelők, lelkészek, gondnokok, pénztárosok, szám­széki elnökök egyházmegyei találkozója Helyszín: Evangélikus Gyülekezeti Ház. 14 óra DUNAVARSÁNY, október 18. „Protestantizmus és a Rákócziak” - Protestáns kultu­rális est Helyszín: Petőfi Művelődési Ház. 18 óra TAKÁCSI, október 18. Keresztül együttes koncertje Helyszín: református templom (Petőfi u. ). 18 óra DEBRECEN, október 19. Hálaadó istentisztelet a gyülekezet elmúlt 10 évéért Széchenyi Kerti Református Templom (István király tér 2.). 10 óra FÜZESGYARMAT, október 19. Hálaadó istentisztelet a templom építésének 200. év­fordulója alkalmából Igét hirdet: Bölcskei Gusztáv püspök Vendég: Szabó Magda Fellép: Debreceni Kollégiumi Kántus Helyszín: református templom, 15 óra NEMESGÖRZSÖNY, október 19. Zenés irodalmi összeállítás „ 150 éve született Görzsönyi Vargha Gyula költő" „140 éve született Görzsönyi Vargha Gyuláné született Szász Pála műfordító" Helyszín: református templom. 15 óra BÉKÉSCSABA, október 19. „Csodákra emlékezni jó” - Reformációs szeretetven­­dégség Helyszín: Evangélikus Gyülekezeti Nagyterem (Luther u. 1.). 16 óra MEDINA, október 19. „A reformáció öröksége” Helyszín: református templom. 16 óra SURD, október 20. Új magatartásformák - keresztyén/ keresztény érté­kek az Európai Unióban Helyszín: evangélikus gyülekezeti terem. 10 óra FADD, október 20-26. Evangelizációs hét vendég lelkipásztorok szolgálatával Helyszín: református templom. 18 óra SZÉKESFEHÉRVÁR, október 21. Csiba Árpádné keramikusművész kiállításának meg­nyitója Helyszín: Evangélikus Gyülekezeti Ház (Szekfü Gy. u. 1.) 17 óra A kiállítás nyitva november 11-ig, naponta 9-15 óráig. CSURGÓ, október 22. Istentisztelet és Kálvin szobor avatás Igét hirdet: Dr. Márkus Mihály püspök Helyszín: református templom, Csokonai Vitéz Mihály Református Gimnázium és Általános Iskola (Széchenyi tér 9.) 10 óra CSURGÓ, október 22. Kálvin konferencia Helyszín: Csokonai Vitéz Mihály Református Gimnázium és Általános Iskola (Széchenyi tér 9.) 13 óra BUDAPEST, október 23. A Teremtési Ünnepkör bevezetése Szervező: Jézus Testvérei Ökumenikus Diakóniai Rend Helyszín: Németvölgyi út 128. 14 óra BEREGDARÓC, október 24-26. Kereszténység és az Európai Unió Hétcsillag Hotel. 18 óra Magyar Népfőiskolai Collegium programja BUDAPEST, október 25. A Baptista Egyház Országos Hálaadó Napja Helyszín: FTC Kézilabdacsarnok, Népliget (X. ker., Kőbányai út 47./A) 9 óra BUDAPEST, október 25-26. „Luther és Bach” országos kórustalálkozó Helyszín: Deák téri Evangélikus Templom (V. ker., Deák Ferenc tér 4.) 9 óra GÖDÖLLŐ, október 25. Jubál Fesztivál - Keresztyén Ökumenikus Könnyűzenei Találkozó Helyszín: Petőfi Művelődési Központ, 10-22 óra BUDAPEST (RÁKOSFALVA), október 25. „Erős vár a mi Istenünk” - Ünnepi énekes-zenés isten­­tisztelet világhírű művészek szolgálatával Helyszín: Budapest-Rákosfalvai Református Gyülekezet (X. ker., Kerepesi út 69.). 17 óra BONYHÁD, október 26. Hálaadó istentisztelet Igét hirdet: Szemerei László, a Tolnai Egyházmegye es­perese. Helyszín: Református Egyházközség (Dózsa Gy. u. 26.) 10 óra BUDAPEST, október 26. Emlékistentisztelet Helyszín: Bartók Béla Unitárius Egyházközség (IX. ker., Hőgyes Endre u. 3.) 10 óra BUDAPEST (PESTSZENTLŐRINC), október 26. Emlékistentisztelet Helyszín: Pestszentlőrinci Unitárius Egyházközség (XVIII. ker., Szervét Mihály tér 1.) 10 óra DEBRECEN, október 26. Emlékistentisztelet Helyszín: Debreceni Unitárius Egyházközség (Hatvan u. 24.) 10 óra EGER, október 26. Ünnepi istentisztelet Igét hirdet: Tőkés László (Királyhágómelléki Egyházke­rület püspöke) Helyszín: református templom. 10 óra BÉKÉSCSABA, október 26. A Luther-szobor koszorúzása Helyszín: Szeberényi tér. 11 óra BUDAPEST, október 26. Emlékistentisztelet Budapesti Unitárius Egyházközség (V. ker., Nagy Ignác u. 2-4.) 11 óra BUDAPEST, október 26. Kantátazenés istentisztelet Helyszín: Deák téri Evangélikus Templom (V. ker., Deák Ferenc tér 4.) 11 óra DEBRECEN, október 26. „Légy hív mindhalálig!” - Erdélyi fatemplomok fotón és akvarellen c. kiállítás megnyitója Helyszín: Debrecen-Nagytemplom toronygalériája A megnyitó időpontja: 11 óra. A kiállítás megtekinthető 2 hétig. KOCSORD, október 26. Emlékistentisztelet Kocsordi Unitárius Egyházközség (Szent István krt. 30.) 11 óra PÉCS, október 26. Emlékistentisztelet Helyszín: Dunántúli (Pécsi) Unitárius Egyházközség­­ (Madách I. u. 9./A) 11 óra EGER, október 26. Koszorúzás és megemlékezés Kálvin János szobránál Templomok és templombelsők - Ekhard Júlia fotóki­állításának megnyitója Helyszín: Kálvin Ház (Markhot F. u. 2.) 12 óra Következő számunkban folytatjuk Misszió a vakok között Egy hetes vakmisszión vettünk részt Tahiban a 4,5 hektáros református egyház konferencia táborában, melynek vezető­je Jankó Béláné lelkész volt. Első nap Turbucz Péter lelkész a Bibliából Péter apostol­nak a börtönből való szabadulását idézte, majd este a misz­­szió tagjai bemutatkoztak és meghallgatták Durgonics Ta­más orgonamuzsikáját. A következő napok eseményeiből: A további napokban Bú­zás Irén a magyarországi cigányok társadalmi beilleszkedé­séről és jövőbeni életkilátásaikról beszélt, Grillusz Dániel ze­nei estet tartott. Csuka Tamásné a váci börtön református misz­­szió szolgálat vezetője tartott előadást a börtönlakók élethe­lyzetéről. Bölcsföldi András az országos református misszió vezetője ismertette a magyar református egyház misszióinak törekvését. A résztvevők ellátogattak Szentendrére, a falumúzeumba és meghallgatták a vakmisszió Rosselli kórusainak hangversenyét, Búzás Józsefné Ági hegedűművész vezetésével. Az együttlét második felében Pergovácz Erzsébet pszi­chológus az okosság, mértékletesség, igazságosság és a lelki egészségről tartott előadást. A missziós közösség ellátogatott Dunabogdányba is. Tamási Sára a próbatételről és helytállásról tartott előadást. Szakáll Zsombor áhítatát követően az esti szalonna­sütés jó hangulatban telt. A jó hangulatban a misszió tagjai Búzás Ágnes hegedűművész zenei kísérésével népdalokat énekeltek. Az utolsó napon Jankó Béláné a misszió vezetője hirdet­te az Igét, s a résztvevők úrvacsora keretében is hálát adtak az együttlétért.

Next