Reformátusok Lapja, 2007 (51. évfolyam, 1-52. szám)
2007-06-10 / 23. szám
MÁMOR NAPJA 2007. június 10. HIT ÉS TÖRTÉNELEM Mercurius Veridicus Rákóczi intelmei az ezredforduló magyarjaihoz Az ónodi országgyűlés 300. évfordulója életre hívott egy új országos szavalóversenyt. Miért szólt a meghirdetés az egyházi középiskolák diákjai számára? Mert Rákóczi a vallásos élet megbecsülésében nem ismert különbséget, hogy valaki protestánsként vagy katolikusként él-e vallásos életet. Ónod község önkormányzati képviselőtestülete és polgármestere 2007 tavaszán felkérte a Református Pedagiai Intézetetet, az 1707. évi ónodi országgyűlésre emlékezve, szónokverseny meghirdetésére. A felhívás a magyarországi és a határokon túli magyar történelmi egyházi iskolák 10-11. évfolyamos tanulóinak szólt „Mercurius Veridicus” címmel. A verseny szakmai támogatói: a Katolikus Pedagógiai Szervezési és Továbbképzési Intézet, a Református Pedagógiai Intézet, valamint a Romániai Református Pedagógiai Intézet voltak. A diákok kötelező és választható feladattal készülhettek a kétfordulós megmérettetésre: a területi, majd az országos döntőre. A kötelező feladat „Rákóczi intelmei az ezredforduló magyarjaihoz” címet kapta, a választott feladat két témája a következők volt: „Rákóczi megnyitja az ónodi országgyűlést”, vagy „Ünnepi beszédben ismerteti a magyar nemzettel és néppel az országgyűlés határozatait.” A 30 jelentkező számára az elődöntőket május 19-én tartottuk meg a két magyarországi színhelyen: Miskolcon, a Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium és Kollégiumban, valamint Budapesten a Katolikus Pedagógiai Szervezési és Továbbképzési Intézetben, s május 25- én Kolozsvárott zajlott le az erdélyi elődöntő a Romániai Református Pedagógiai Intézet segítségével. A budapesti elődöntőről 7, a miskolciról 3, a kolozsváriról 2 tanuló jutott tovább az országos döntőre, Ónodra. Június 2-án az ónodi Lorántffy Zsuzsanna Általános Iskola aulája adott otthont a döntőnek. A „Mercurius Veridicus” szónokverseny győztese a Pápai Református Kollégium Gimnáziuma tatai tagintézményének tanulója, Balázsfalvi Balázs lett. Második helyen a Sárospataki Református Kollégium Gimnáziuma és Általános Iskolájából Miklós András, a harmadikon pedig a Békéscsabai Evangélikus Gimnázium Művészeti Szakközépiskola, Kollégium és Alapfokú Művészetoktatási Intézményéből Lehoczki Adrienn végzett. Különdíjat kapott a Marosvárhelyi Református Líceumból Csiszár Csilla. ■ Gergely Judit Az ónodi országgyűlés háromszázadik évfordulóján II. Rákóczi Ferenc 1707. május 24-én délután 4 óra körül vonult be Ónodba. Pontosan háromszáz évvel később ünnepelni sereglettek össze ónod lakói, a megye és a környék elöljárói a református templomba, hogy ökumenikus istentisztelet keretében ünnepeljék meg a híres országgyűlés évfordulóját. Az ünnepi istentiszteleten először a történelmi egyházak esperesei szóltak. Berkes László római katolikus főesperes a Krisztus törvényéről beszélt, mely a szabadság törvénye. Majd Gazda István református esperes szólt arról a szabadságról, melyet Isten adott Izrael népének a fogságból hazatérve, hogy építsék Isten házát, s nekünk is adott szabadságot arra, hogy építsük az Úr házát, templomokat, iskolákat, gyülekezeteket, ahol Isten szava szól. Gulybán Tibor főesperes pedig a gazdag ifjú történetét olvasva arról szólt, hogy Rákóczi Ferenc gazdag volt tudásban, vagyonban, és szabad volt arra, hogy ezeket odaáldozza a szabadság oltárára. Kovács Tibor, a térség országgyűlési képviselője nyitotta meg ünnepi beszédével az ónodi ünnepségsorozatot. Hallhattunk előadást Dienes Dénes sárospataki gyűjteményi igazgatótól az országgyűlés jelentőségéről. Tanulságként hallhattuk, hogy a mai magyar nép minden rétegének meg kellene tanulnia a saját kerítésén túl látni, a közösség ügyét szolgálni. Tamás Edit, a sárospataki vár muzeológusa szólt Rákóczi és a ruszinok kapcsolatáról. Rózsákat helyeztünk el az úrasztala előtt, hálát adva mindazokért az áldásokért, gazdagságokért, melyeket Isten a Rákócziaknak adott. A kegyességből táplálkozva kerülhetett zászlójukra a jelmondat is: Cum Deo pro patria et libertate (Istennel a hazáért és a szabadságért). Az ünnepségek idején megtekinthető kiállításokat, melyek Rákóczi életével kapcsolatosak Bacsó János polgármester nyitotta meg. Május 26-án került sor a „Rákóczi bevonulása az Ónodi Országgyűlésbe” című dombormű avatására, melyet Borsos István Csokonai-díjas szobrászművész készített a helyi Lorántffy Zsuzsanna Honismereti Egyesület és az önkormányzat megrendelésére. A domborművet Bacsó János polgármester és Udvary Sándor, az egyesület alelnöke leplezte le. Udvary Sándor hangsúlyozta, hogy Rákóczi megpróbálta egyesíteni az ország minden rétegét, a katolikus és a protestáns felekezeteket is a haza érdekében. Hatalma és vagyona védelmében sem volt hajlandó hűségesküt tenni a császárnak, inkább vállalta a száműzetést. Az alelnök köszönetet mondott a falu nevében Ágoston István Györgynek, a Honismereti Egyesület elnökének, aki kezdettől fogva támogatta a dombormű elkészülését, hasonlóan köszönte ezt a Zsinatnak és a Doktorok Kollégiumának. Az ünnepi ülésen Erdő Zoltán tárogatóművész adott hangversenyt. Az ünnepségsorozat záróalkalma június 10-én lesz, ökumenikus istentisztelet keretében, amelyen a történelmi egyházak püspökei végzik a szolgálatot, és ünnepi beszédet mond Szili Katalin, a Magyar Köztársaság Országgyűlésének elnöke és Ódor Ferenc, a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei közgyűlés elnöke. ■ Tudósítónktól Zsoltárok, zsoltárok, zsoltárok Köszöntés a Zsoltár a régi magyar irodalomban Május 24-26-ig Csokonai Vitéz Mihály egykori somogyi oskolája - e mára régi hírnevét fokozatosan visszaszerző református tanintézmény - adott otthont az MTA Irodalomtudományi Intézete és az egyetemek régi magyar irodalom tanszékei által rendezett hagyományos, immár harmincnyolcadik májusi konferenciának. A témához — Szenes Molnár Albert zsoltárkönyve 400. születésnapjához, s általában a régi magyar zsoltárokhoz — illően a tudományos tanácskozás fő szervezője, részleteinek, programjainak kidolgozója a Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészettudományi Kara volt, tudományos titkárai Szabó András és Petrőczi Éva, szervezőtitkára Sántha Teréz. A köszöntéseket Márkus Mihály püspök, Szászfalvi László, Csurgó polgármestere és országgyűlési képviselője és Petrőczi Éva mondta, a zárszót pedig Szabó András. A konferenciát megkoronázó, felejthetelen zsoltárhangversenyt pedig Hoppál Péternek és tanítványainak, a Pécsi Református Kollégium Vegyeskarának köszönte meg a népes tudós társaság. Az alábbiakban Márkus Mihály püspök köszöntőjét olvashatják. * Mintha halkulna a zsoltár: fogynak a templombajárók, néptelenednek a falvak. A fiatal nemzedékek a népviselet után elhagyták a népdalt is: farmernadrágban járnak, és „modern” egyházi könnyűzenét énekelnek. Azért azt is látjuk, hogy amikor egy-egy nagy ünnepen, vagy nagyobb rendezvény alkalmával felzendül, felzúg egy-egy zsoltár: a fiatalok szeme is fénylik, az arcuk kigyúl, és valamit megéreznek, átélnek az évszázadokat átívelő örökség erejéből. Állandóság Kálvin szigorú bibliai alapvetése fogalmazta meg évszázadokra: Istent egyedül méltóan a Szentírás szavaival magasztalhatjuk. Ebből a megfontolásból született meg a genfi zsoltároskönyv. A XVI. századi magyar irodalomban több zsoltárhoz íródott nagyszerű parafrázis. A teljes zsoltároskönyv - egységes szempontok alapján - mégsem született meg. 400 éve jelent meg először, 1607-ben Szenei Molnár Albert fordításában a Psalterium Ungaricum, a Magyar Zsoltároskönyv. Jelenleg több mint száz kiadását ismerjük. Azzal, hogy 1612-ben az oppenheimi Biblia függelékeként is megjelent, évszázadokra a szó legszorosabb értelmében lett elválaszthatatlan része mind a hivatalos liturgiának, mind a népi kegyességnek. Szabó Magda a Kortárs című irodalmi folyóirat 1974. évi Szenes Molnár emlékszámában mutatott rá arra, hogy a megtisztított (reformált) hitnek szüksége volt olyan énekanyagra, amelyet nemzedékek adhattak egymásnak. A zsoltárok — a Szenes fordította zsoltároskönyv - eddig állta és állja az évszázadok próbáit. Három apró történet Alexa Károly „Magyar zsoltár” című gyűjteménye (Budapest, 1994) utószavában a madéfalvi sírok egyikére vésett utalást említi: „Itt emelt magának a gonoszság oltárt, / Mondd el a hóhérunkra a CIX. Zsoltárt!” Csomasz Tóth Kálmán, az 1948. évi Énekeskönyv szerkesztője, a budapesti teológia ének-zene tanára ’48-as honvéd nagyapjának elbeszéléséből tudta, hogy a világosi fegyverletétel alkalmával, a fegyverek gúlába rakásakor „Írva énekeltük a LXXX. zsoltárt: Ki ülsz a Cherubímokon, / Jelenjél meg ... Világoson!” Arany Jánosról tudjuk, hogy iskolába még nem járt, amikor könyv nélkül tudta a százötven zsoltárt valamennyi konferencián versével. A nagyanyjától tanulta a hosszú téli estéken, a tűzhely sziporkázó fénye mellett. Időtálló értékek A nyelvi értékekről szóljanak nálamnál méltóbbak. Két idézetet hadd mondjak mégis: „Az képmutató galibák / fogukat rám csikorgatják...” (35. zsoltár, 8. vers). Illetve: „Az szép sík mezők ékeskednek / Sok baromcsordákkal; / Villognak az szép szántóföldek / Sűrű gabonákkal, / Az hegyoldalak, mezőföldek / Szép búzavetéssel / Örvendeznek és énekelnek / Nagy gyönyörűséggel!” (65. zsoltár 9. verse). A lelki értékek közül talán a legnagyobb a közvetlen, a személyes beszéd. Hetvenkét zsoltár első versszakában egyes szám első személyben szólal meg az egykori, illetve a mai zsoltáréneklő. A zsoltárok szövegének a további, nagyobb részében egyes szám második, többes szám első, illetve többes szám második személyű igealakokat találunk. Alig néhány zsoltár (a Szenei fordításban), amely általános alanyú, kicsit elmélkedő - tanító jellegű. Ha szolgálatra készülök, ha belső feszültségeimet oldani kell, ha ujjongó öröm, vagy nehéz terhű bánat jár át, zsoltárok jutnak az eszembe, zsoltárokat éneklek vagy a Szenczi féle zsoltárok szövegét olvasom. Rendületlen és rendíthetetlen meggyőződésem, hogy a zsoltárok értékét (újra) fel fogjuk fedezni. Minél utóbb — annál rosszabb. Minél előbb, annál jobb! ■ Gondolatok a csurgói zsoltár konferenciáról „Ahol a fény a zsoltár / várj ott rám türelemmel / Albertus Molnár” - Veres Miklós Szenes Molnár Albertról szóló, felejthetetlen versportréjának e három sora meghatározó erejűnek bizonyult azon a nagysikerű, sokunknak tartós útravalót adó csurgói zsoltárkonferencián, ahol irodalom- és zenetörténészek, teológusok azért gyűltek össze, hogy előadásokkal (gyakran énekléssel színesített előadásokkal) ünnepeljék meg a Psalterium Ungaricum négyszázadik születésnapját. A tudományos tanácskozás két és fél, pünkösd elői napján még a gyötrő május végi hőség sem tudta hiábavalóvá tenni azt a közös célt, amelyért a csaknem százfős tudós gyülekezet — egyetemi oktatók és diákjaik — összejött. Igaz, a Csurgói Csokonai Vitéz Mihály Református Gimnázium, Kollégium és Általános Iskola kiváló helyszínnek bizonyult. Az „első somogyi oskola” parkjának hatalmas tölgyei, fenyői, rózsalugasa, bukszusai, hűs előcsarnoka, enyhülést kínáló tágas folyosói és gyönyörű díszterme, továbbá az itt dolgozók nem lankadó házigazdái figyelme és szeretete segített átvészelni a legforróbb órákat is. A konferencián gyakran elemzetténekelt-hallgatott 42. zsoltár „szép, híres patakija megélt-megtapasztalt élményünk lehetett ebben a nevezetes és szeretnivaló épületben. Különösen elevenné lett e „hűs patak-érzés” a Pécsi Református Kollégium Vegyeskarának zsoltárkoncertjén, ahol Kányádi Sándor versének sorai is valósággá válhattak, a különböző hitéleti hátterű résztvevők igazi gyülekezetté válva tapasztalhatták meg, hogy Szenes Molnár Albert négyszáz éves, elévülhetetlen zsoltárai méltók a „lélek pünkösdi itala” névre. Szászfalvi László helybéli református lelkész, polgármester, országgyűlési képviselő köszöntőjében a „zsoltárok városának” nevezte Csurgót. E szép szavak Isten kegyelme és a résztvevők munkája, lelkesedése, témaszeretete nyomán valósággá vált. ■ Petrőczi Éva