Regélő, 1836. január-június (4. évfolyam, 1-52. szám)
1836-06-30 / 52. szám
lésbe lépnek. Embertársaik előítéleteit és tudatlanságát olly ravaszul fordítják ön hasznukra, hogy sok esetben azoknak eszén korlátlan uraságot gyakorolnak. Keblöknek elkérgesedett érzéktelen ■ sége minden erkölcsi ellenszernek daczol; szigorú bűnbánásuk ’s az ez által könnyen megnyert felmentés csak arra szolgálnak, hogyőket minden nemű vétkekre és kicsapongásokra még tovább bátorítsák. A’ város mögött azon időben valamelly régi omladvány állott, mellyben egy kicsiny, setét, félig a’ földbe vájott lak vala, mellyhez valamelly hosszú, keskeny tornácz vezetett; világosságot csak a’tetőzetről kapott. Ezen világosság, hasonló ahhoz, mellyet egy sírboltban álló lámpának pislogó fénye terjeszt, csak arra szolgált, hogy ezen puszta elhagyatott buvólyukat még borzasztóbbá tegye. Itt lakott egy szent hitben állott Ab’hout, a’ sakirfelekezet egyik ága, mellynek követőji mind csupaszon járnak. Azon birodalom, melylyel a’ nép hozzá viseltetett, olly nagy vala, hogy csupa leheletétől is a’ legnagyobb testi és lelki nyavalákat hitték meggyógyulhatóknak. Ezen ember valódi csudaszülött volt; törpe és egészen összezsugorodott, noha még fiatal. Csontjainak domborodásai felhőrén által olly láthatók voltak, hogy nyomorult kiaszott váza csonttudományi tanulásra használtathatott volna. Ezen utálatos test arczának titokteljes valóban sátáni kinyomása által még fértelmesebbé téteték. Szemeiből néha zord vadság, néha pedig ama sardoniai alázatosság csillogott ki, melly a’ képmutatás szólló tanúja szokott lenni. Ezen szörnyeteg szent hírét a’ sokszor ismételt legkeményebb ön sanyargatások által szerezte, 's naponként körül vala seregelve a’ nép tömegétől, melly áldását kérte. Tudva volt, hogy a’ Fakirral egy fiatal szép Indiainé lakott, ki rideg magányának hiv megosztója volt; de csak ritkán láták őt, mivel az utálatos barlangot csak akkor hagyá el, ha vízért ment, vagy egyéb házi dolgot akart végzeni. Volt alkalmam gumlah-ját (korsóját) a’ folyóba mártani látni; de valahányszor az ember hozzá szóllott, mindenkor komoran hallgatott , ’s félénk magaviselete, valamint remegése, igen is mutatók, hogy valamelly rettenetes és titkos hatalom alatt van. Minél többször látám őt, szépsége annál mélyebb benyomást tett reám, és szigorú Islamom törvényei csak hamar hátrálának azon égő vágy elől, melylyel ezen szép pogánynéért epedtem. Tudva volt ugyan , hogy ő a’ Fakirnak titkos felesége, ’s már három, négy gyermeke volt; de mivel ezek mindjárt a’ születés után eltűntek, az jön hire, hogy a’ Surah-k (a’ legfőbb paradicsom jó lelkei) közé tűntek el, és mint a’ Siva földi helytartójának (a’ rút Abhoufnak) gyermekei Siva ölébe vétettek fel. A’ vélemény, melly ezen ember szenteskedéséről el-