Regélő, 1837. január-június (5. évfolyam, 1-52. szám)
1837-03-23 / 24. szám
I» « Pesten csütörtökön martius 23 — 1837* Megjelen társával együtt hetenként kétszer vasárnap és csütörtökön. Félévi díjja helyben képekkel 5 ft. boritéktalanul, postán 6 ft. pengőben. Budapestiek évn egyedenként is válthatnak példányt. A’ folyóiratnak egyes száma, vagy képe 12 kr. p. p. 24 ELBESZÉLÉS. Az egyetlen gyermek. (Vége.) Alig végzé Neszti e’ dalt, midőn Julcsa, kedvelt és meghitt cselédje, robogva fut feléje, egy kellemes ifjú vendégnek érkeztét jelenté. Neszti, ki boldogabb volt a’ kerti oszlopnak mint bár milly csillogó vendégnek körében, parányi öröm - illetődést sem mutatott; azonban átadva Julcsának gitárját, előbbi komolyságában ballagott vissza a’ keskeny fasoron. Fölemelte szemét, ’s az e’ pillanat majd létébe került; mert Andort látta maga előtt állni. — Csak a’ viszontlátás perczében érzik a’ szivek, milly nagy lánggal ég bennek a’ kölcsönös vonzalom. — Némán (mert a’ nagy érzelemnek szavai nincsenek) dűltek egymás karjaiba; a’ múltnak komor képei, keservei, eltűntek egyszerre, ’s csupa szép és csupa édes volt közűlök ’s bennök minden. Szemrehányásokkal — ah de milly édesekkel—mutatá Neszti Andornak a’ gyűrűt, mellyet neki visszadobott, ’s pirongó erédéssel húzta azt Andor ismét újára. Megerősittetett igy a’ lélekben soha föl nem bomlott frigy; ’s arra a’ közbejött megvigasztalt anya örömkönyek között adta áldását. Azonban Andort útja tovább vité. — „Szüleimet nem láttam még — mondá — pedig ügyvédünk a’ hírlapokban közzé tett haza hívásával igen sürget. —Azért siettem haza, különben még tovább elmaradandó ; de utam erre vitt el, ’s meg nem állhatom, hogy Várdayékat ne lássam.44 — Ezután kérte Várdaynét, legyen szives őt leányával együtt Hegyfalvára kisérni:jöjjenek velem — úgy mond — a’ megbántottakhoz, engesztelő angyalokul!44 — ’s kérését a’jó Várdayné rövid vonakodás után elfogadta. Föndobogott Andor szive útja folytában, ’s minél közelebb volt a’ szülei lak, annál erősebben. Előre képzett, miként fognak örülni jó szülei javult ifjaknak váratlan látásán: nemes büszkeséggel készült szemükbe nézni, büszkeséggel, mellyre azon öntudat adott neki jogot, hogy aljas helyzetéből szilárd törekvés által kivergődött, s ön ere