Regélő, 1838. január-június (6. évfolyam, 1-52. szám)
1838-03-22 / 22-23. szám
Mehtelen társával együtt hetenként kétszer vasárnap és csütörtökön. Fél évi díjja helyyért képekkel 5 ft. boriléktalanul , postán 6 ft. pengőben. Budapestiek évnegyedenként is válthatnak példányt. A’ folyóiratnak egyes száma, vagy képe 12 kr. p. p. 22-23. ELBESZÉLÉS. Kettős s se c r e tem. Cége,J Mi Marne grófot illeti: a’ próba nagyon is erején feletti volt. Elkövetett buszújának tekintetét nem birta el. Öntudat nélkül elterülve leléki őt a’ pavilion lépcső italpánál. Az évektől nyomatott herczeg illy csapásra gyenge volt; gutaütés azon éjjel véget vele életének. Utósó szavai bocsánatot rebegtek Kosinnak, — Alfrédra átkot. — A’ grófné több napig élet ’s halál közti lebegett; mellyének jobb oldalán a’ kulcsú csonton alól, az első ’s másod borda köztt, volt megsebesítve. Élete szabaditására csuda kellett, ’s e’ csuda megtörtént. Az operatiónak olly sikere jön, mint távairól sem gyaniték. Ott mig ez eseten örülék, Alfréd állapotja a legkomolyabb aggodalmat okozó. Azon kegyetlen fölizgatás, melylyel elméje küzdött, agyába egy rémitő betegség magvait veté. A’ láz heves dühöngését hideg, egymásból folyó tévbeszédek követék. Az egyetlen név „Kosin 44 elrabló lelke ’s érzékeinek e’ szunnyadását, a’ szerencsétlen ekkor hosszas vonaglásba esett, ’s ha őt vigasztalni akarva mondám, hogy Kosin meg van mentve, hogy őt haladék nélkül látnia kell, ’s hogy a’ boldogság és szerelem fűszerezte életet ismét elkezdheti, melly csak félbe szakasztatott, — merően nézett reám, megszorító kezeimet ’s igy felelt.. .szegény Kosin ! én őt olly igen szerettem; iszonyú a’ gondolat, hogy meghalt! De ennek igy kellett lenni, ’s az emberek nekem semmit nem tehetnek, mert én igazságot követtem el. / E’ pillanat óta Alfréd ’s Kosin köztt minden egyesülést el kellett szakasztanom. A’ grófnéhán szörnyű gyanú támadt, mellyet egyetlen szavammal megerősítni, vagy semmisitni kért. — , Alfréd meghalt? — mondó reszketve. Ő ne titkolja el!? — ,Meghalt!: viszonyom — ez tán jobb volna; ő nem eszmél többé!4 Rosint Vareuillben hagyám, ’s Alfredot Montd’or vidékén fekvő mezei lakomba vittem. Ez alatt ott mindent elháriték lelke , és szemei elől, mi keblének nyílt sebét megmérgezhetné; azonban indulatai felgerjedésének test-erősités által lehető korlátozásán munkálkodóm. Kevés idő múlva kedvet kapott a’ vadászat, ’s minden műn-